Délmagyar logó

2017. 08. 22. kedd - Menyhért, Mirjam 14°C | 24°C Még több cikk.

Megaláztatások a gyermekotthonban

Szeged - Az átlagos anyák életét igyekszik élni Vaszi Mária, a szegedi asszonynak azonban ennek érdekében volt mit hátrahagynia múltjából. Tíz évet töltött a csíksomlyói gyermekotthonban. Az ott átélt megaláztatásokról húsz év távlatából most könyvet írt.
„Annyira vártuk már, hogy mikor mehetünk be az árvaházba – anyám így nevezte a gyerekotthont –, az izgalomtól nem bírtunk aludni, alig vártuk már a reggelt. Nagy izgalomban öltözködtünk, azzal a reménnyel, hogy milyen jó lesz ott, nem fogunk éhezni és fázni, és nem fognak verni sem."

Ezekkel a megdöbbentő gondolatokkal költözött be 1983-ban, hétévesen Vaszi Mária a csíksomlyói gyermekotthonba. Tíz évet töltött abban az épületben, amely mellett minden évben zarándokok ezrei mennek el, mielőtt a templomhoz érnek. Valószínűleg senkinek nincs fogalma arról, mi zajlott a romániai rendszerváltás előtti időszakban a falak között, hogyan szenvedtek ott azok a gyerekek, akik család nélkül maradtak. Erről írt könyvet a szegedi asszony. Kétgyermekes anyaként ma már azt gondolja, maga mögött tudta hagyni azt az időszakot, amely semmivel sem volt jobb, mint a család, ahonnan négy testvérével együtt kiszakadt.

Éhezés, csicskáztatás, verés, megaláztatás és világítás nélküli éjszakák – így emlékszik a cigány származása miatt még az átlagosnál is hátrányosabb helyzetű nő az egész gyermekkorát meghatározó időszakra. Ahogy fogalmazott: nem csoda, hogy sorstársai között nagyon sok a hajléktalan és a lelki sérült.

Vaszi Mária. Fotó: DM/DV
Vaszi Mária. Fotó: DM/DV

– Az emberek nem tudják elképzelni sem, hogy egy gyermekotthoni mitől lesz olyan, amilyen. Pedig a válasz nagyon egyszerű: amikor 17-18 évesen egy fillér nélkül kitettek bennünket az utcára, lényegében megpecsételték a sorsunkat. Abban a rendszerben senki nem foglalkozott azzal, hogyan boldogulunk gyökerek nélkül. Az intézetisek nyolcvan százaléka ráadásul soha nem találja meg, amit keres: a szeretetet, elfogadást, ami hiányzott az életükből. Csak azt látják, hogy lenézik őket. Mindannyian lelki sérültek vagyunk.

Mária szerencsésnek mondhatja magát: az otthonból kikerülve munkába tudott állni előbb egy romániai varróműhelyben, majd egy budapesti csárdában. Tizenegy éve férjhez ment és Szegedre költözött. Megkapta a magyar állampolgárságot, és két gyermeke született. Élete azonban, azt mondja, még így sem lesz soha normális.

– Nincs előttem példa, hogyan kell gyereket nevelni. A magam módján próbálok nekik megadni mindent, de lehet, hogy néha túlzásba viszem. Mivel én gyerekkoromban semmit nem kaptam, azt hiszem, ezt kicsit túlkompenzálom – mosolygott.

Mária – bár minden évben elmegy a csíksomlyói búcsúba – az otthonba soha nem tette be a lábát azután, hogy befejezte iskoláit. Decemberben azonban ott tartotta első könyvbemutatóját. Húsz év elteltével tehát visszatért a régi falak közé. – Az otthont Böjte Csaba működteti, és már semmi nem emlékeztet a régi rossz időszakra. A 40 fős hálókörletek helyett 2-4 szobás apartmanokat alakítottak ki, a vaskapu helyén pedig székely kapu áll. Ez már szerencsére nem az az otthon, amit én ismertem.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Illés Mária énekli és tekeri a nótát

Mindig szeretett énekelni, előbb citerázni tanult, három éve pedig tekerőlanton is játszik Illés Mária. Tovább olvasom