Délmagyar logó

2017. 03. 31. péntek - Árpád 5°C | 17°C Még több cikk.

Megemlékezés a délvidéki magyar népirtásról

Szeged - A délvidéki magyar népirtás 66. évfordulója alkalmából történészkonferenciát és Emlékülést rendeztek az újszegedi Rendezvényházban.
A második alkalommal megrendezett tudományos konferenciát és megemlékezést Csongrád Megye Önkormányzata és a Rendezvényház szervezte. A teremben három-három rózsakoszorú díszelgett, az előadóknak fenntartott szószék előtt a hetedik, a fehér rózsák között élesen kirajzolódott a piros virágokkal megrajzolt 66-os szám. A hallgatóság előtt piros–fehér–zöld temetői mécsesek – minden a három színben pompázott, ízlésesen emelve a megemlékezés hangulatát. A teremben érződő szolid rózsaillat finomsága olykor megdöbbentő ellentétben állt az elhangzó borzalmakkal. Ugyanabban a világban van/volt mindkettő?

A Rendezvényházban tartották a konferenciát. Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely
A Rendezvényházban tartották a konferenciát. Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely

Délvidéki vérengzések

A második világháborút követően a jugoszláv kommunista partizánalakulatok 1944–1945 között brutális kegyetlenséggel irtották ki a magyar, a német és a horvát civilek ezreit. A tömeges gyilkosságok 1944-ben, a partizánok és a Vörös Hadsereg Délvidékre történő bevonulásakor kezdődtek a lakosság kifosztásával, meggyalázásával és meggyilkolásával. A munkaképes férfiak többségét szovjet, később a jugoszláv területeken létesített munkatáborokba hurcolták, sokakat kitelepítettek.

A Vajdaságban új katonai hatóság létesült 1944. október 17-én. A Népvédelmi Osztály (OZNA) állambiztonsági szerv a kommunista pártvezetés utasítására etnikai alapú kollektív büntetőeljárások sokaságát indította el, amelyek nagyrészt per nélküli kivégzésekhez, munkatáborokba hurcolásokhoz és nyomtalan eltűnésekhez vezettek. A főként magyarok és németek ellen irányuló intézkedéseket a hivatalos szervek a II. világháborúban háborús bűntetteket elkövetők szabályos eljárással történő felelősségre vonásaként állították be, egyúttal válaszként a magyar csapatok 1941. április 13-ai állítólagos (és azóta sem bizonyított) bácskai, illetve az 1942. január 12–15. közötti újvidéki vérengzésére.

Piros-fehér-zöld temető mécsesek a színpad szélén. Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely
Piros-fehér-zöld temető mécsesek a színpad szélén. Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely

Az 1942-es önhatalmú magyar katonai razzia során több ezer zsidó és szerb polgárt gyilkoltak meg. Csakhogy e bűntettekért 1943-ban az elkövetőket felelősségre vonták és halálra ítélték, a háborút követően a Horthy-rendszer kiadta őket Jugoszláviának, ahol brutális módon kivégezték őket.

Ennek ellenére 1944–1945-ben szinte minden magyarlakta településen különös kegyetlenséggel elkövetett kivégzések történtek, különös tekintettel a katolikus papságra és a hadifogoly magyar katonákra. Óvatos becslések szerint mintegy 20–45 ezer fő közötti az áldozatok száma; több helységben munkatáborokat létesítettek, amelyekben közel 70 ezer ember vesztette életét. A kivégzések áldozatait tömegsírokba temették, gyakran a végtisztességet sem kapták meg.

A népirtásokról hosszú időn keresztül egyáltalán nem szabadott beszélni, sőt a kommunista magyar állam – a Jugoszláviával való barátságra törekedvén – sosem hozta szóba nyilvánosan a népirtást, így az áldozatok családja mindeddig nem részesült erkölcsi vagy anyagi kártérítésben. A kutatások csak az 1990-es években indulhattak meg, bár a Milosevics-kormány törekedett arra, hogy megnehezítse az adatok feltárását. A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) megalakulásától kezdve törekedett a vizsgálatok megindítására és a kollektív bűnösök felkutatására.

Második alkalommal tanácskoztak a délvidéki népirtásról.  Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely
Második alkalommal tanácskoztak a délvidéki népirtásról. Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely

A történészek jelenlegi ismeretei

A történészkonferenciát Forró Lajos a Halottak napja Bajmokon című dokumentumfilmje nyitotta meg. A megrázó képkockákon idősödő emberek, túlélők mesélnek a bajmoki éjszakáról, a dróttal és lánccal összekötözött emberekre eresztett sortűzről, amelyben kinek édesapja, kinek férje lelte halálát.

Matuska Márton, a Délvidéken történtek egyik első kutatója, az emlékülést megnyitó előadásában történeti összefoglalóját nyújtotta a népirtásnak és az azóta eltelt hatvan évnek. Kitért arra is, hogy talán nem véletlen, hogy a paroszláv egyház éppen arra a napra tette az újvidéki razzia áldozatainak szentelt megemlékező napot, amelyen a délvidéki események miatt gyászol a szerbiai magyarság. A jugoszláv hatóság ugyanis igyekezett hangsúlyozni, hogy az 1944–45-ben történtek az 1942-es események megtorlása.

Matuska Márton: A felelősök felderítése és legalább a szimbolikus bocsánatkérés most a másik féltől is elvárható lenne. Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely
Matuska Márton: A felelősök felderítése és legalább a szimbolikus bocsánatkérés most a másik féltől is elvárható lenne. Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely

Hiába próbálták a disszidensek felhívni a nyugati államok figyelmét arra, mi történt a II. világháborút követően a Délvidéken, azok nem akartak Titóval szembeszállni, a keleti blokk pedig kényszerű szolidaritást kellett vállaljon. A magyar és szerb tudományos akadémiák 1990 után – részben a VMDK nyomására – megkezdték a feltárásokat, amelyeket amatőr kutatók és újságírók már korábban is megkíséreltek. Fontos lenne – hangsúlyozta Matuska –, hogy a magyar államot követően a szerbek is megtegyék azt a gesztust, amellyel kinyilvánítják szándékukat, hogy a történteket ki kell vizsgálni és megkeresni a felelősöket. Az 1942-es razzia elkövetőin ugyanis végrehajtották a halálos ítéletet, az áldozatokra emlékmű emlékezik, a Horthy-kormány pedig kártérítést juttatott a kivégzettek családjainak. A felelősök felderítése és legalább a szimbolikus bocsánatkérés most a másik féltől is elvárható lenne.

Glatz Ferenc elsősorban a megbékélés szükségességére helyezte a hangsúlyt előadásában. Ennek feltétele – mint mondta – a történelem bevallása és az egyéni szinten történő megbocsátás. Az Európai Unióhoz való csatlakozás során több nemzet között is felszínre törtek korábbi, népek közötti konfliktusok, a magyar–szerb megbékélés és az EU-csatlakozás valamelyest Trianon revíziójának új módja lehet.

A történelem helyes szemlélete, az események feltárása és az emlékművek felállítása nyomán, a remények szerint létrejövő kölcsönös megbékélés lehet az alapja azon közös, nemzetállamok határait átlépő projektek elindításának, amely minden részt vevő ország érdeke. A XX. század alatt bármilyen intézkedés történt a kisebbségek ellen, egyik sem bizonyult semelyik részről sem megfelelőnek, így a területhatárok mozgatása, a világháborúk alatt elpusztított áldozatok, kitelepítések, koncentrációs táborokba hurcolások – más utat kell választani. Az EU-integráció során több nemzet is átesett a megbékélésen, jószerével feloldódtak a francia–német, lengyel–német vagy svéd–finn konfliktusok, és az államok képessé váltak az együttműködésre. A Szovjetunió összeomlásával felszínre törtek a kelet-európai feszültségek, most mi is a megbékélés feladata előtt állunk. Az értelmiség gyakran még mindig a múltjával és sérelmeivel foglalkozik, holott a szovjet kivonulás katona- és politikatörténeti részét követően most a pszichikait kellene lezárni.

Glatz Ferenc: Az Európai Unióhoz való csatlakozás során több nemzet között is felszínre törtek korábbi, népek közötti konfliktusok Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely
Glatz Ferenc: Az Európai Unióhoz való csatlakozás során több nemzet között is felszínre törtek korábbi, népek közötti konfliktusok. Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely

Az európai példák tanulságaiként fontos lenne szem előtt tartani, hogy elengedhetetlen a népek közös történelmének kölcsönösen őszinte bemutatása és az aktív kisebbségpolitika kialakítása. Glatz Ferenc azt szintén hangsúlyozta, az erdélyi, fel- és délvidéki politikai pártok működése már eddig is aktívan hozzájárult a konfliktusok megoldásához, de azt is hozzátette, hátrányban vagyunk abban a tekintetben, hogy nagyon sok szomszédos állammal van kölcsönös tisztázási kötelezettségünk. Ráadásul e feladatra nincsen jól bevált recept, mindegyik nemzettel különféle módon történhet meg a megbékélés. A Kárpát-medence természeti adottságaiból adódóan azonban nagyon fontos a békés együttműködés, amely alapjául szolgálhat a közös útépítési politika és vízvédelem kialakításának, illetve a természeti erők közös kiaknázásának.

E két előadást követően kisebb kutatási területek bemutatása következett. A. Sajti Enikő a magyarok elleni partizán-megtorlásokról rendelkezésre álló katolikus egyházi forrásokat vizsgálja. Elmondása szerint e szakterületen rengeteg fel nem tárt forrást találni, ráadásul a Vatikánnal folytatott levelezéshez egyelőre hozzá sem lehet férni. Ennek ellenére a már rendelkezésre álló anyagok tanúsága szerint a katolikus egyházi levelezés kiváló forrásnak bizonyul a délvidéki események felkutatására. Innen tudható, hogy Mindszenthy bíboros megbízásából 1947-ben bizottság alakult, amely a történtekről óvatos adatgyűjtésbe kezdett, hogy a későbbiekben a feltárt ismereteket francia és német katolikus lapoknak megküldve nyilvánosságra kerüljenek az itt történtek.

Csorba Béla az 1944–1948 között létesített megsemmisítő táborokról tartott előadásában bemutatta a később deportáltak kiválasztási módszereit (munkaképesek, munkaképtelenek és nemek, illetve korosztály szerinti felosztás), illetve a Jugoszláviában létesített háromféle típust: a munkatáborokat, a járási központokban kialakított táborokat, illetve a különleges státuszú lágereket; ez utóbbiakba a munkaképtelenek, a 14 év alattiak, a 60 év felettiek, a kisgyerekes anyák és a súlyos betegek kerültek. Ezzel összefüggésben a németellenes jugoszláv politikáról beszélt sokat és arról, ez mennyiben hatott a magyarok ellen foganatosított intézkedésekre.

Mezei Zsuzsanna és Forró Lajos – a történészkonferencia zárásaként – megtartott előadásaikban levéltári, illetve helytörténeti vizsgálódásaik eredményéről számoltak be. Mindketten két-két településen illusztrálták kutatásuk módszertanát, amelynek során az általuk vizsgált források (levéltári anyagok, illetve helytörténeti dokumentumok) alapján az áldozatok számát és névsorát törekszenek pontosítani.

A megemlékező nap a továbbiakban az emléküléssel folytatódott. Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, valamint Teleki Júlia és Becsey Zsolt államtitkár köszöntőbeszédét követően Cseresnyésné Kiss Magdolna beszámolt a Délvidéki Mártírium 1944/45 Alapítvány eddigi munkájáról, majd zenés és verses megemlékezés következett. Az emlékülést a kopjafánál történő koszorúzás zárta.

Olvasóink írták

50 hozzászólás
  • 50. HAJDÚKFOKOSA 2013. augusztus 09. 17:02
    „áder most kért nem régen bocsánatot a szerbektől megáll az eszem és ez a köztársasági elnök atyaég”
  • 49. Csonka László 2011. február 25. 07:29
    „Valami haladás! Még mindig téma a "vetített" médiában!!!!!!!”
  • 48. deszkás 2011. január 25. 14:10
    „ANATOLE! "kommunisták lopják a népi vagyont" Az olajszőkitőkre,Kulcsár-ra, Ikarusz és egyéb gyárak privatizációjára IS érted? A Gripen balhét nem emlitem mert nem is akarják hogy kiderüljön.MA egyébként tudod hány ember fagyott meg és halt éhen eddig? Nos?”
  • 47. Csonka László 2011. január 24. 21:26
    „Gyalázat !!!!!!!!! http://www.vajma.info/cikk/vajdasag/11180/Ledontott-kereszt-a-csurogi-tomegsirnal.html”
  • 46. anatole 2011. január 24. 11:21
    „Valahogy nekem fura. Mert van NÁCI vadász Amerikában aki a zsidók aljasságait söpri a politika szönyege alá. De nincs KOMMUNISTA vadász aki a sok kivégzett, megcsonkitott embereket bosszúját adná át a bíróságoknak.( Például Pesten is volt egy föld alatti kinzó kamra ami sokáig létezett, a titkos szolgálat tartotta fent. Átépités alatt voltam itt, kinzó kamra akummulátoros áram kinzással, lehalgató készülék ami telefonok és lakásokra specializálodott.) és ez a nyolcvanas években lett leállítva. Vagyis történészek szerint, több embert öltek meg a kommunisták mint Hitler és Bonaparte együtt. A mai napig nincs felelösségre vonva sok kommunista akik köztünk élnek és a mai napig lopják a népi vagyont csak más szemlélettel a zsidókkal együtt.”
  • 45. Csonka László 2011. január 24. 10:12
    „41. hozzászólás Lacusch69 2011.01.24. 09:12

    Nem, Yugoslavia, csak Szerbia! Emir Kusturica, (igaz ő bosnyák, de szerbek filmes istene) különösen nagy visszhangot váltott ki az, Underground című filmje, (Cannes-ban kétszer is elnyerte az Arany Pálmát.) igaz játékfilm, hogy is kezdődik? 41-ben, bevonulnak a németek, Szlovénia - virágeső, Horvátország - virágeső, Szerbia (Beográdi állatkert, 1941.04.06) - ratatata !!!!!!!!!! (Szerbia (Balkán) megszállása, kényszer helyzet volt, Görögország + romániai olajmezők)”
  • 44. Csonka László 2011. január 24. 09:30
    „Tisztelt hozzászólok! A baj, szerintem az, hogy ilyen vagy hasonló (mint Török Pali bátyám előadás, Dorozsmán) cikkekhez, csak úgy 3.napig, hozzáírogatunk, És utánna ???????????? Vagyunk már egy-páran, itt Szegeden (többiek szerint, radikálisok) akik szemlélete: "aki nem ápolja történelmét, nem érdemli jövőjét!) Elképzelések: legalább 2.hetente a jó témájú előadás, ez már (talán) elindult! Érdeklődés esetén (és francba a pártállástól, 1.cél, Magyarország-magyarság fen maradása!) létrehoznánk egy info vonalat vagy portált, és akinek hasonló hullámhosszon dobban a szíve, ott megtudhatná az aktuális programot, e régióban! Jó példám: A doni hősökért emlékmisét celebrált, püspök urunk! A Dáni J. utcai templom, a múlt évhez képest, már nem volt tele! Akkor miről is beszélünk, tavaly, még a mise után, volt koszorúzás! Igaz most 1.nappal előtte, de aki koszorúzott (nagy része) nem volt a misén! Kapcsolatfelvétel: csonkalaszlo@t-online.hu”
  • 43. Naca 2011. január 24. 09:26
    „Ajánlom figyelembe a "Vérbosszú Bácskában" és "Akikért nem szólt a harang" c. könyvet. Megrázó. Különösen azoknak a ma már idős embereknek, akik annak idején saját maguk élték meg ezeket az eseményeket és életük végégig kísérti őket.”
  • 42. fazer 2011. január 24. 09:24
    „Nincs idegzetem végigolvasni minden hsz.-t. Néznivaló:
    http://www.youtube.com/watch?annotation_id=annotation_306476&v=r6Zu1ePlTw8&feature=iv”
  • 41. Lacusch69 2011. január 24. 09:12
    „Mi lett volna, ha? Semmi.
    Jugoszlávia 2 hétig tartott a németeknek ´41-ben.
    Ha a magyarok és a németek tömegmészárlást akartak volna csinálni, arra 4 évük volt.
    Csináltak?”
  • 40. Csonka László 2011. január 24. 08:21
    „Anno, Ceau?escu csak úgy eladta a szászokat, Erdély országból! Magyar állam kártérítése? 1x majd fizethetünk, amerikai bírósági döntésre, hogy a magyar vasutakat használták, német megrendelésre! Kártérítés: a jegyen kívül, csak a MAZSIhisz tagsága kapott, részbe Izraelbe!”
  • 39. Csonka László 2011. január 24. 08:12
    „http://www.youtube.com/watch?v=TJJEUtRNiPI

    http://www.youtube.com/watch?v=I30TCMAXTUQ&feature=related”
  • 38. frakk 2011. január 24. 07:56
    „Nem szabad elhanyagolni azokat a német betelepülőket sem akiket még Mária Terézia telepített be a Duna vonalában .(1800-as évek ?,) Ezek a Svábok tisztességesen dolgoztak Bácskatopolya Villány, Hajós Szekszárd térségében. Földművesek voltak, nem ártottak a légynek sem, ezek alapozták meg a villányi , hajósi bortermelést, az Újvidéki földművelést.
    A szerbiai szakaszon minden vagyonukat elvették a vadrácok, koncentrációs táborokba zárták, megbecstelenítették őket. Sokat kivégeztek, sokat Magyarországra deportáltak, sokat Oroszországba vittek 5 éves málenkíjrobotra. A Német állam legalább annyira tisztességes volt velük szemben, hogy részleges kárpótlást kaptak.”
  • 37. nyuszat 2011. január 24. 07:47
    „Forró Lajos Jelöletlen tömegsírok című filmjét már láttam a témában. Ezt az új dokumentum filmet hol lehet megszerezni?”
  • 36. Atlasz 2011. január 24. 06:50
    „"a háborút követően a Horthy-rendszer" - Igazán hiteles a tudósítás! Gratulálok!”
  • 35. Logaritmus 2011. január 24. 00:18
    „33: helyes gondolat, így kell tenni és bizony a 200.000 Don kanyarban meghalt honvéd miatt is tilos szobrot állítani Horthynak, a béna vezérnek. Mindent miatta vesztettünk el.”
  • 34. Rozsdás 2011. január 24. 00:17
    „Magyarország!!

    "Egy ország, mely körös-körül önmagával határos."

    Ez az igazság és az is marad!

    Hogy miért??

    Mert nem értjük a Nemzet egységét,csak az egyéni boldogulást,ami lefoglal mindenkit aki "élni akar".
    Hogy ki ezér a felelős?
    Én azt mondom hogy mindenki!!De elsősorban azok akik azt mondják hogy felelős vezetői országunknak 20 éve!!Választási ciklusonként gazdagodnak a klienturájukal együtt a Nemzet és a Nép kárára!!Eladósítva a Népet és Országot!!Nálluk ezt jelenti az egyéni boldoglást!!”
  • 33. Csonka László 2011. január 23. 23:48
    „"Logaritmus" úrnak! Már az is szép eredmény, hogy 2x annyian voltunk, mint 1.évvel ezelőtt! Képviselte magát a fiatalabb korosztály, nekik ez már, a történelem. A doni hősöket se, akkor kell "előhúzni a fiókból" mikor elvesztek a kanyarban! Ez nagy "libcsis tészta, (sz)oktatási módszer" helyett lehetni meghívni a töri órákra egy-egy veteránt is.”
  • 32. apátfalvi* 2011. január 23. 23:45
    „26.

    "Én például azokat, akik egy ilyen cikk alatt kívülállóként, "objektíven" ,az általános népirtás borzalmait hangsúlyozgatják."

    Ez jó. Egyrészt én csak Albert felvetésére igyekeztem megvilágításba helyezni kicsit globálisabban a képet, illetve a "melyik népirtás volt a jogos" kérdésre, válaszként.

    Másrészt meg akkor minden történész hazátlan, aki globálisabb megvilágításba helyez egy eseményt, összehasonlítja azt másik hasonló történésekkel? Szerintem hagyjuk ezt...

    Ezzel a hazátlan szóval dobálózni különben felétek nagyon menő. Tartalom viszont nem sok van mögötte.
    Nézd meg például szilléri is hogy elkussolt, semmi válasz nem érkezik ettől a "szellemi párbajhőstől" (akinek még a helyesírásával is gondjai szoktak lenni)... Vajon miért?”
  • 31. Csonka László 2011. január 23. 23:13
    „Az előadás tanulságos megállapítása: Ahol német megszállás volt (Bánáti rész) ott nem érte nagyobb atrocitás a magyarokat, igaz ott kevesebben is éltek. Meglepő módon a akkori magyar külügyér nem javasolta az együttműködést-részvételt a német megszálló hatalommal. A Török Pali bácsi előadásán is elhangzott, (Dorozsmán) a székelyek is óhazai parancsnokság alatt is harcoltak, volt olyan tiszt aki le-oláh-hozta székely katonáit. Délvidéken nem történhettek túlkapások??? A különbség, Erdélyben (ott is történtek hasonló dolgok, csak sokkal kevesebb áldozattal) a megszálló hatóságok csillapították a VAS, LINKA, ......... Gárdákat. + PÁNSZLÁVIZMUS, akkor még nagy a barátság, szemet hunytak a razziák-ról. Meg azt sem kell elfelejteni, nagy különbség volt a két megszállás között! A szerb nem engedte az oroszt "befészkelni-berendezkedni" Csak úgy "átszaladtak" Jugoszlávián. Kíváncsi vagyok, (ahogy GLATZ úr előadta, ezt a magyar-szerb megbékélést) "nagy tudású, mindent megoldó" narancs fellegekben úszó kormány, a gordiuszi csomót megoldja e ????????????????
    Ahogy látom már a "szavazati jog" nevű mézesmadzag már előkerült !!!!!!!!!!!!!”
50 hozzászólás
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

90 ezer adós Csongrád megyében

Tovább olvasom