Délmagyar logó

2017. 09. 26. kedd - Jusztina 13°C | 23°C Még több cikk.

Megfaragta a Lánchíd oroszlánját

Szeged - Több látványos szobor is felbukkant mostanában a szegedi színház produkcióiban – kiderült: egy fiatal szobrászművész is dolgozik a dorozsmai díszletgyártó telepen. Knopp Péter legutóbb A Vasgrófhoz faragta meg a Lánchíd egyik oroszlánját.
Mira János úgy álmodta meg A Vasgróf díszletét, hogy a Lánchíd egyik kőoroszlánja is mérethűen szerepeljen benne a talpazattal együtt. A 4,7 méter hosszú, két méter magas oroszlánt úgy készítettem el, hogy hungarocellbálákat nagy tömbbé ragasztottam össze, és abból faragtam ki a figurát. Kaptam egy tervrajzot, az alapján dolgoztam. A tervek szerint az oroszlán farából hiányzott volna ötven centi, mert úgy gondolták, az már nem fog látszani a nézőtérről. Mégis úgy döntöttem, ha már kifaragom, legyen meg egészben. Utóbb kiderült, jól döntöttem – meséli Knopp Péter.

A Szegedi Nemzeti Színház dorozsmai díszletgyártó bázisának fiatal munkatársa a Tömörkény-gimnázium kerámia szakán Tóth Magdolna növendékeként érettségizett, majd a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán szobrász szakra járt, ahol Palotás József volt a mestere. Egyetemi szobrászművész diplomával a zsebében 2010-ben a pályakezdés rendhagyó módját választotta, amikor a díszletgyártó telepen kezdett dolgozni.

Knopp Péter szobrászművész a 4,7 méteres hungarocelloroszlánon dolgozik a dorozsmai telepen. Fotó: DM
Knopp Péter szobrászművész a 4,7 méteres hungarocelloroszlánon dolgozik a dorozsmai telepen. Fotó: DM

– Nagy szakmai kihívás volt megfaragni a Lánchíd oroszlánját, mert korábban inkább mintázni szerettem, vagyis az építő szobrászatot műveltem, amikor az anyaghoz hozzárakunk. A faragás ennek az ellenkezője: el kell venni belőle. Itt ebbe is beletanultam. Az oroszlán a nagy méret miatt is nehéz feladat volt, ráadásul a hungarocell nem szobrászati alapanyag, nem alkalmas arra, hogy a részleteket tökéletesen kidolgozzuk. A színház számára sokkal fontosabb, hogy könnyű legyen mozgatni, gyorsan lehessen vele dolgozni. Körülbelül három hét alatt készültem el vele, ha mészkőből vagy márványból kellett volna megfaragnom, talán fél évnél is tovább tartott volna – mondja Péter, akinek korábban is voltak már hasonló feladatai a színházban.

A Május és a Kávécsarnok című kettős produkcióhoz egy kétméteres torz lovat kellett készítenie, nagy munka volt, amikor a Bánk bánhoz a Magyar Nemzeti Múzeum timpanonját faragta ki egyik kollégájával. A Hoffmann meséiben a gondola, a Bob hercegben sárkányölő Szent György figurája volt a feladat.

– Szeretem a színházi munkát. Nem mindig adódnak igazi szobrászati feladatok, de mindig jönnek újabb kihívások. Ha kell, festőként, szobafestőként vagy kárpitosként dolgozom a „díszletgyárban". Mindig azt csinálom, amire épp szükség van. Minden munkából sokat lehet tanulni. Önálló művészi alkotómunkára már nemigen marad időm, energiám évad közben. Egyetemi évfolyamtársaimtól azt hallottam, a pályázatokon pályakezdőknek nemigen sikerül nyerniük, ezért sajnálom az ilyen önálló projektekre a pénzt és az energiát. Büszkeséggel tölt el, amikor látom a színpadon a „szobraimat", ilyenkor úgy érzem, nem volt hiábavaló a sok munka.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megérdemlik a jó életet az állatok

Az állatok nem iparilag előállított húskészítmények, nem kísérleti alanyok, megérdemlik a jó életet – hívják fel a figyelmet az állatok világnapja alkalmából. Tovább olvasom