Délmagyar logó

2017. 03. 24. péntek - Gábor, Karina 10°C | 21°C Még több cikk.

Menedék – csonka családoknak

Lassan őrölnek isten malmai, nehezen akar úgy elrendeződni a világ, hogy abban valahol otthon érezze magát minden anya és feleség – a párjával és a gyerekeivel. A Szegedhez tartozó szentmihálytelki volt malomból 2000-ben alakították ki a családok (pontosabban az otthonukból elmenekült vagy elüldözött anyák és gyermekeik) átmeneti otthonát. A minden évszakban telt házas CSÁO-ban a bizonytalan jövő miatt nap mint nap harmincan őrlődnek.
A krízishelyzetbe került asszonyok lakhatnak az anyaotthonban. Fotó: Gyenes Kálmán
– Most és itt jó, csak ezzel foglalkozom, nem nézek a jövőbe – mosolyog bizonytalanul Margit Zsuzsa, aki „Puszigépnek" becézett kislányával már több hónapja elmenekült a saját anyjától. – Amikor kiderült, hogy terhes vagyok, az élettársam pedig bekerült a Csillagba, nem tűrtek meg otthon, én lettem a fekete bárány. A szüleim elváltak, az anyám feje fölül a lakásmaffia elvitte a panelt, ezért az utóbbi években albérletről albérletre vándoroltunk. Hiába tanultam ki a cipőfelsőrész-készítő szakmát, elhelyezkedni nem tudok. Pénz nincs, ezért az anyámmal folyton veszekedtünk. Az apám ki nem állhat engem és a kicsit, hozzá nem mehettem. A gyámügyön mondták: vagy eljövök ide, Szentmihályra, vagy elveszik tőlem a gyereket…

A CSÁO-t anyaszállónak is nevezik a segítségre szorulók. Itt egy évet tölthetnek, s ez a tartózkodás hat hónappal meghosszabbítható. E támasz kétszer vehető igénybe – tudjuk meg dr. Sipka Rózsától, az intézmény vezetőjétől. Idén krízishelyzetbe került asszonyok is érkeznek ide a dél-alföldi régióból, de maximum egy hónapra.

Nagy pocakkal valamelyik szomszédos megyéből futott Szegedig az asszonynevet viselő Ági, aki Zsuzsával és annak kislányával osztozik a krízisszobán. A férjes asszony negyedik gyerekét várja, a többi kicsivel nevelőszülők törődnek, de rendszeres látogatójuk a bajba jutott anyjuk.

– Föl kell építeni újra a rokoni és családi a kapcsolatokat, aztán munkahelyre van szükség, később lakásra, mert ez ránthatja ki a bajból a saját otthonukból elüldözött, vagy megoldhatatlannak látszó anyagi gondokkal küszködő asszonyokat – összegzi a cselekvéstervet a szociológiából doktoráló, magyar–orosz szakos középiskolai tanárból lett intézményvezető. Eredmény az is, hogy kilenc volt lakónak sikerült lakást szerezni. Csak úgynevezett „közcélú" feladatot, vagy takarítást, esetleg a helyi csirkevágóhídon vagy a savanyítóvállalkozásnál találnak munkát és pénzkeresetet a Szentmihályig menekülő asszonyok.

Szerencsésnek mondhatja magát Rozika, mert az egyik szegedi oviban konyhás. A talpraesett nő dolgozik, mégis az anyaszállón lakik, mert gyűjti a pénzt: a fiával olyan albérletet keres, ahova betérhetne a most hajléktalan férje is. Csak ha lakást szereznek, akkor változhat a mostani napirend. Hajnalban az asszony munkába, reggel fia, Nándi a közeli iskolába indul, délután pedig találkoznak: a férjjel-apával valamelyik parkban töltik a szabadidőt, aztán az asszony és a fia visszatér a szállóbeli kétágyas szobácskába, a férfi pedig valamelyik lépcsőházban tölti az éjszakát. Nem családi élet ez!

Látogatni a rokonok, ismerősök heti két alkalommal jöhetnek a CSÁO-ba. Hétköznap és hétvégén a magát itt meghúzó tizenhárom csonka család beosztja: ki és mikor főz és takarít.

– Ma tarhonyaleves és rakott zöldbab lesz az ebéd – kavargatja a rizst a hatalmas kondérban Zsuzsa, aki szívesen főz harminc személyre. – Takarítani is szeretek, ilyen munkát is vállalnék. Azt mondják itt, végezzek el valamilyen tanfolyamot, mire a börtönből kiszabadul a párom. „Leütéses rablás" miatt ül, de közben kitanulta a kőművességet. Most lesz 26 éves, a születésnapjára piros tulipánt rajzoltam neki ajándékként, meg annak jeleként, hogy kibékültünk megint. Azt mondja, többet nem bánt, meg azt is, hogy még egy gyereket szeretne – bizonytalankodik Zsuzsa, mintha nem tudná, ő mit akar kezdeni az életével. – Ha lenne munkám, pénz és lakás is lenne, a gyerek apjának se kéne ügyeskednie, s végre úgy élhetnénk, mint egy igazi család...


Kapcsolat

Az 1997-ben elfogadott gyermekvédelmi törvény írja elő, hogy egy Szeged méretű városban léteznie kell a családok átmenti otthonának. A krízishelyzetbe került nők talpra állását a szegedi anyaszállón három szociális munkás, két gyermekgondozó, továbbá pszichológus, jogász segíti. Azok, akik egy gyermeket nevelnek, a fizetésük huszonöt százalékát, a két- vagy többgyerekesek a jövedelmük felét fizetik térítésként. Ezért teljes ellátást nyújtanak számukra: a felnőttek naponta háromszor, a gyerekek ötször kapnak enni. Az átmeneti otthon telefonszáma: 475-809. 
 
Segítség a bajbajutottaknak

A családban bántalmazott nőket a budapesti központú NANE segíti, ez az egyetlen hazai szervezet, amelyhez a lelki és fizikai erőszakot elszenvedő nők segítségért fordulhatnak.
A bűncselekmények áldozatai az áldozatvédelmi irodákat is felkereshetik. Ezek feladata a segítségnyújtás a sértetteknek és hozzátartozóknak, és mindenkinek, mindazoknak, akik valamely bűncselekmény következtében anyagi, személyi, pszichikai, vagy jogi sérelmet szenvedtek. A munkatársak felvilágosítást nyújtanak a hozzájuk fordulók jogairól és kötelezettségeiről, igyekeznek megoldani a bűncselekménnyel kapcsolatos nehézségeket, problémákat. A Megyei Áldozatvédelmi és Ügyfélszolgálati Iroda címe: Szeged, Rákóczi tér 2. A Fehér Gyűrű Közhasznú Egyesület Áldozatvédelmi Irodájának címe: 6722 Szeged, Berzsenyi u. 3., telefonszám: 62/424-454.
Az önkormányzatok által működtetett családsegítő központokhoz is fordulhatnak az érintettek. Szegeden a Humán Szolgáltató Központ címe: 6723 Szeged, Sás utca 2., telefonszám: 62/464-345.
A többgyermekeseknek a Nagycsaládosok Országos Szövetsége nyújt jogi segítséget, ellátja érdekvédelmüket. Csongrád megyében számos tagszervezetük működik, ezek listája megtalálható a www.noe.hu internetes portálon. 

Egyenlő esélyt!

A férfiak és nők közötti esélyegyenlőség biztosítása az Európai Unió egyik alapelve. Az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium által támogatott újságoldalakon helyet adunk az ön történetének is – mondván: ha nem mondhatja el senkinek, mondja el mindenkinek a saját embermeséjét a testi-lelki terrorról! Történeteiket, kérdéseiket, véleményüket várjuk a 30/218-22-22 számú mobiltelefonon, a gyengeden@delmagyar.hu e-mail címen, illetve szerkesztőségünk 6720 Szeged, Stefánia 10. postacímén. 
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megmenekült a Virág cukrászda

György Attila azt mondja, már megegyezett a Virág cukrászda felszámolását kezdeményező céggel. A… Tovább olvasom