Délmagyar logó

2018. 09. 26. szerda - Jusztina 6°C | 16°C Még több cikk.

Menekültek, de szeretjük őket

Szeged - Hétezer görög menekült érkezett Magyarországra a negyvenes évek végén. Zömük akkor sem tért haza, amikor már megtehette volna. A történetüket bemutató szegedi kiállítás a befogadásról is szól.
Európa legutóbbi néhány hónapjának története aktualitást ad annak a kiállításnak, amely a napokban nyílt a szegedi Nemzetiségek Házában. A Szegedi Görög Nemzetiségi Önkormányzat és a Magyarországi Görögök Kulturális Egyesülete megrázó fotókkal, visszaemlékezésekkel mutatja be annak a mintegy hétezer embernek a sorsát, aki az 1946–49-es görög polgárháború idején került Magyarországra.

Purosz Alexandrosz a szegedi görög közösség nevében arról beszélt, ma a városban 20 olyan család él, amelyben legalább egy ember kötődik a görögséghez, a közösséghez azonban jóval többen tartoznak. Fokasz Nikosz, az ELTE Szociológiai Tanszékének vezetője azt mondta, országszerte mintegy 4000 görög nemzetiségű magyar állampolgárt tartanak ma nyilván, és bár az első generációnak nagy lelki megrázkódtatás volt többnyire apró balkáni falvakból idegen nagyvárosba jönni, és mindegyikük élete kész regény, a legtöbben a kettős kötődést probléma nélkül élik meg, boldogultak. A magyarok körében is inkább pozitív sztereotípiák élnek a görögökről. Pedig az, hogy be kell fogadni őket, politikai döntés volt.
 
Menekültek, de szeretjük őket. Fotó: Frank Yvette (galéria)
– És valószínűleg nem is Magyarországon született, mert a többi szocialista ország is fogadott be baloldali görög menekülteket, gyerekeket és partizánokat, kvóták alapján, összesen 60 ezer embert – mondta lapunknak Fokasz Nikosz.

– Mi a befogadás körülményeit kutatva azt tapasztaltuk, hogy az először érkező gyerekekhez kivezényelt orvostól a tótkomlósi családokig a magyarok zöme szeretettel fordult a görögök felé. Az egykori gyerekek nagyobb szeretettel emlékeznek magyar tanáraikra, mint a velük érkezett pedagógusokra. Sok gyereket pár hónap után örökbe akartak fogadni itt, ami nem volt lehetséges, mert ismertek voltak a szülők. Ahol egy tömbben voltak a görögök, ott előfordultak súrlódások, így ’56-ban, például Dunaújvárosban.

A menekültek, ahogy lehetőség nyílt a családegyesítésre, mehettek haza, de tömegesen csak 1982 után indultak el, ahogy a görög kormány elismerte a német megszállók elleni harcot hazafias tettnek, nyugdíjjal, rehabilitációval. Mintegy ezren mentek vissza innen, arányukat tekintve kevesebben, mint más országokból. A visszaköltözöttek pedig Fokasz Nikosz szerint utóbb arról számoltak be, hogy a beilleszkedés ugyanolyan trauma volt. Így páran visszajöttek Magyarországra megint – mások pedig odahaza, a magyar konyhát, szokásokat tartva tovább őrizték az itt megismert kultúrát, és Magyarországgal kapcsolatban éreznek nosztalgiát.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Függöny előtt, pálca nélkül: Pál Tamás

Függöny előtt, pálca nélkül: Pál Tamás
Soha nem akartam más lenni, mint muzsikus - mondta a Szegedi Nemzeti Színház Függöny előtt címmel indított beszélgetéssorozatában tegnap Pál Tamás. Tovább olvasom