Délmagyar logó

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 17°C | 32°C Még több cikk.

Mephisto, a nagy sakkjátékos

Szeged - Réti Attila alakítja Mephistót ma este a Szegedi Nemzeti Színházban a Faust elkárhozása bemutatóján. A népszerű baritonista szerint Berlioz muzsikája megelőzte korát.
– Ez egy különös és különleges mű, nem opera, nem oratórium, hanem – ahogy Berlioz fogalmaz – drámai legenda. A rendezés és a színpadi látványvilág is különös és különleges: egyszerre nagyszabásúan letisztult és bensőséges – mondja a premier Mephistója, Réti Attila. – Állandóan kérdéseket vet fel. Hol van a kinn és a benn, a fent és a lent? Vagy mint a Csongor és Tündében: Melyik a helyes út? Mintha filmet néznénk egy nagy utazásról, a lélek nagy utazásáról. Kicsoda Faust? Elefántcsonttornyába zárkózott, az élettől és a könyvektől megcsömörlött értelmiségi, aki a boldogságot keresi, és végső soron Istenben véli megtalálni? Kicsoda Mephisto? A sötét oldal? A gonosz? Vagy az életet cinikusan fölülről látó énünk, aki állandóan kérdésföltevésre késztet? Mephisto Juronics Tamás olvasatában Faust másik énje, talán az, aki Faust mindig is szeretett volna lenni, de soha nem volt hozzá bátorsága. Vagy Mephisto maga a Sors, a nagy irányító, a rajtunk kívül és felettünk álló erő? Ahogy Juronics fogalmazott: a nagy sakkjátékos. Faust végül Mephisto segítségével megtalálni véli élete értelmét, a Margitban megtestesülő tiszta, igaz szerelmet. Nem tudja azonban megtartani ezt az érzést, elhagyja Margitot, és panteisztikus módon, a természetben próbál feloldódni. Szerintem ez csak önámítás, ő már elrontotta a sorsát, vagyis győz a sötét oldal, Mephisto magával viszi a pokolba. Ez persze szimbólum, amint a mű vége is, Margit megdicsőülése, amelynek üzenete maga a mű utolsó mondata: „Őrizd meg a reményt, és mosolyogj a boldogságra!" Amit egy kis mephistói-luciferi felhanggal úgy is mondhatnánk: „Ember küzdj, és bízva bízzál!" (Aztán majd meglátjuk.)

Réti Attila Mephisto szerepében a főpróbán. Fotó: Frank Yvette
Réti Attila Mephisto szerepében a főpróbán.
Fotó: Frank Yvette

Réti Attila hangsúlyozza: Berlioz művének színpadi megvalósítása rendkívüli fegyelmet és koncentrációt követel mind az énekkartól, mind a szólistáktól. – Szeretnék fejet hajtani a produkció láthatatlan főszereplőinek, a műszaki munkatársaknak, akiknek áldozatos, kemény munkája nélkül nem születnének meg azok a termékeny pillanatok, amik miatt érdemes operába menni.

Izgalmas muzsika

– Gounod Faustja könnyedebb, franciásabb, első hallásra is könnyen megszerethető, gyönyörű zene, ezért talán közelebb áll a közönséghez. Berliozé viszont sokkal izgalmasabb muzsika, a komponista megelőzte a saját korát modernségben, hangzásvilágban. Először kicsit idegenkedtem tőle, de ahogy egyre jobban elmélyedtem benne, nagyon megszerettem. Ma már nem tudom magam kivonni a hatása alól – mondja a zenéről Réti Attila.

Olvasóink írták

  • 1. Agyi54 2009. május 09. 01:04
    „Szívből gratulálok,ezt a szerepet,mintha nektek írta volna Berlioz!/R.Attila és Boldizsár/ Nagyon tetszett a mai bemutató !Drukkoltam a zenekari árokból!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Parno Graszt-est

Szeged - A szegedi Régi Zsinagógában ma 19 órától a Parno Graszt ad tánccal, filmvetítéssel,… Tovább olvasom