Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

Meseszerű történet egy szegedi házaspár szerelméről

Szeged - Közhely, hogy az élet a legelképesztőbb forgatókönyvet is felülmúlja. De igaz. Nagy Kálmánnak és Bakos Irénnek már a megismerkedésük is ezt támasztja alá, az utána következő időszakról nem is beszélve.
A férfi ugyanis az ötvenes évek elején politikai elítéltként a szegedi Csillagban raboskodott, amikor a rácsos ablakon túl megpillantott egy nőt...

– 1951–52-ben a Csillag börtönben raboskodtam, amikor új zárkatársakat kaptunk, a Kard, Kereszt Mozgalom néhány tagját. Kiderült, hozzátartozóik semmit sem tudnak róluk. Nyomban eldöntöttem, valahogy segítek nekik – vágott bele az 1947-ben politikai okokból letartóztatott, majd hosszú szabadságvesztésre ítélt Nagy Kálmán élete minden képzeletet felülmúló, máig tartó történetébe.

Az akkor 22 éves fiatalember megkérte egyik cellatársát, tartson neki rablólétrát, majd azon felkapaszkodott a vállára, és így már ki tudott nézni a mintegy két és fél méter magasan húzódó ablakon. Meglátta, hogy a börtöntől nem messze, a Csemegi utcában kertészek dolgoznak. A kezére csavart fehér színű törülközővel integetni kezdett, amit egy idő után a kertészek észrevettek, és visszaintegettek.

Bakos Irén és Nagy Kálmán a Csemegi utcai kertben, háttérben a Csillag börtön.
Fotó: Frank Yvette

– A „fehér" kezemmel tükörírással betűket írtam a levegőbe. Megkérdeztem, értik-e. Visszaírtak, hogy igen. Elárultam, ki vagyok, és hogy üzenet továbbítására szeretném őket megkérni, vállalják-e. Vállalták. A Kard, Kereszt Mozgalom bebörtönzött tagjainak hozzátartozói tőlük tudták meg, hogy akiket napok óta hiába várnak haza, a Csillagban raboskodnak. Azt a lányt, akivel „leveleztem", Angyalkának szólítottam, az én nevem Ismeretlen Ördög volt – folytatta Nagy Kálmán.

A sajátságos levelezés rendkívül veszélyes volt, az őrök bármikor kiszúrhatták volna, ráadásul a kertészet a Csillag börtön és a fogda közé esett.

Nagy Kálmán 1952-ben a jászberényi börtönből szabadult, ezt egy képeslapon megírta Angyalkának: „Megszabadult a bilincseitől és szeretettel gondol magára az Ismeretlen Ördög".

Fél évszázada együtt

A még mindig nagyon fiatal férfi előbb Baranya megyei szülőfalujába, Velénybe ment, majd Budapest következett. A fővárosban kisebb kitérő után a Malomszerelő és Gépjavító Vállalatnál helyezkedett el.

Többedmagával járta az országot, javították a gépeket, 1955-ben a Tisza Malom meghibásodása miatt érkeztek Szegedre. Három hónap alatt elvégezték a munkájukat, az utolsó napon szemrehányást tett az egyik munkatársa, aki azt nehezményezte, hogy Nagy Kálmán nem mutatta meg neki korábbi „lakosztályát", a börtönt. Így keveredtek el a Csemegi utcába, a kertészethez is, ahol a volt elítélt egy utcára kilépő kislánytól megkérdezte, ismeri-e Bakos Irént. A kérdés épphogy elhangzott, egy lány, egy fiatal, nagyon szép nő kidugta a fejét az egyik ablakon, és a két férfi felé fordulva megkérdezte, ki és miért keresi Bakos Irént, mert ő az.

A büntetés

Nagy Kálmánt és (diák)társait 1947-ben tartóztatták le, tizenhatodmagával bűnösnek mondták ki a demokratikus államrend és a demokratikus köztársaság megdöntésére irányuló bűntettben, őt hét év kényszermunkára ítélték. Kilenc börtönben ült, 1950–51-ben a Szegedi Fegyház és Börtönben, vagyis a Csillagban raboskodott. 1952-ben kedvezménnyel szabadult, 1990-ben rehabilitálták.

– Nagyon megörültem, végre közelről láttam azt a lányt, akivel évekkel korábban „leveleztem". Megkérdeztem, megismer-e. „Soha nem láttam magát!" – válaszolta. Ekkor bemutatkoztam, elmondtam, én vagyok az Ismeretlen Ördög. Két-három órát beszélgettünk. Kiderült, a sors úgy irányította az életünket, hogy mindkettőnknek nem sokkal korábban szakadt meg a kapcsolata. Visszamentem Budapestre, és levelet írtam Irénnek, kértem, legyen a feleségem. Azt válaszolta, ne siessünk ennyire – mondta a jelenleg 81 éves férfi.

Életükben számos közös pontot találtak, mindketten édesanyjuk vezetéknevét viselték, és korábbi kapcsolatuknak a másik szülei miatt lett vége.

Az esküvőt 1956. október végére tervezték, de elsodorta a forradalom. Nagy Kálmán február 2-án szó szerint elcsalta a menyasszonyát a III. kerületi tanácsházára, a folyosón várakozó két embert megkérte, legyenek a tanúik, és aznap kimondták az igent. A nyolc nappal később megtartott egyházi esküvőn már ott volt a teljes rokonság.

– Fél évszázada élünk boldogan, három gyermekünk született, három lány: Ágnes 1958-ban, Katalin három évvel később, Gizella pedig 1974-ben.

Olvasóink írták

  • 3. mandy 2007. december 09. 21:45
    „de szép, olyan romantikus!!! örök szerelem: bárcsak velem is megtörténne ...”
  • 2. Mese 2007. december 07. 22:16
    „Szerintem is gyönyörű történet,nagyon sok boldogságot és egészséget nekik. Olyan jó látni,hogy ennyi idő után is szerelmesen,mosolyogva néznek egymásra...”
  • 1. Dezső 2007. december 06. 09:34
    „Gyönyörű story, jó egészséget nekik és boldog éveket!”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Férfiak gardróbja és a divatok

Szeged - Az „uralkodó nemhez" tartozók ugyanúgy foglalkoznak a külső megjelenéssel, mint a nők… Tovább olvasom