Délmagyar logó

2017. 12. 16. szombat - Etelka, Aletta 1°C | 11°C Még több cikk.

Mesterségek dicsérete

Ezek a hetek sokak számára a döntéskényszer hetei: február közepéig-végéig választani kell a 14–16 éveseknek és a 18–20 éveseknek is: mi legyek, ha nagy leszek? Vagy legalább beállni egy útra, melynek a végén valamilyen szakma, foglalkozás sejlik föl. Ebben a nem politikai, hanem életpálya-választási időszakban bemutatunk néhány mesterséget. Hátha ötletet adhatunk.
A szülésznő szerint övé a világ legszebb hivatása. Fotó: Frank Yvette
Bársony Jenőné „Babi" a Szegedi Tudományegyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának főmadámja. A furcsa elnevezés egy ősi foglalkozást takar: a mindig mosolygós asszony bába, azaz szülésznő. Bár vezetőként ma már részlege irányításáért felel, korábban ő is ott állt a szülő nők mellett, és a vajúdás teljes ideje alatt segítette őket, ezzel együtt pedig egy új élet elindítását is. Nem véletlenül fogalmaz úgy: az övé a világ legszebb hivatása.

– A szülésznő az, aki végig bent van a szülőszobában. Figyeli, hogy minden rendben megy-e, tanácsokkal látja el a szülő nőt, vagyis két életet tart egyszerre a kezében. Sőt: kóros terhességek esetében már a szülés előtt is van feladata, ő gondozza a kismamát – foglalta össze szakmája lényegét a klinika bábaasszonya.

A mesterség elsajátítása kezdetekben nem tanulmányokhoz, hanem gyakorlathoz volt kötve. Abból lett bába, aki már több gyereket szült, így tapasztalataival segíteni tudott más nőkön. Később az egészségügyi szakközépiskolán belül, tíz hónap alatt képeztek szülésznőket, 1994 óta viszont érettségire épülő, hároméves szakoktatás szükséges hozzá. Bársony Jenőné szerint éppen ez az, ami sokakat visszariaszt, hiszen eggyel több évvel az iskolapadban már felsőfokú végzettséget lehet szerezni, így a legtöbben inkább azt választják. Ezért lehetséges, hogy 1994 óta mindössze öt osztályt tudtak elindítani.

Pedig ennek a szakmának valóban megvan az a szépsége, hogy rengeteg a sikerélmény. A klinika főmadámja mindennap őszinte örömmel megy dolgozni. Azt viszont, hogy milyen szerencse vezette éppen erre a pályára, a mai napig nem tudja. – Talán azért választottam az egészségügyet, mert gyermekkorom meghatározó részét orvosról orvosra járva töltöttem – gondolkozott hangosan. Hogy végül éppen az apró életek világrajövetelénél segédkezhet, hatalmas boldogság számára. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy 34 év után is ellágyulva képes nézni, ahogy a pihenőszobában apuka és anyuka mosolyogva babáznak néhány perce született gyermekükkel.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gregor rapült a színpadon

Két nagyszabású koncertet adott a Rapülők Budapesten. Geszti Péter zenekara közel százfős… Tovább olvasom