Délmagyar logó

2017. 09. 20. szerda - Friderika 10°C | 19°C Még több cikk.

Mesterségek dicsérete

Ezek a hetek sokak számára a döntéskényszer hetei: február közepéig-végéig választani kell a 14-16 éveseknek és a 18-20 éveseknek is: mi legyek, ha nagy leszek? Vagy legalább beállni egy útra, melynek a végén valamilyen szakma, foglalkozás sejlik föl. Ebben a nem politikai, hanem életpálya-választási időszakban bemutatunk néhány mesterséget. Hátha ötletet adhatunk.
Molnár: A fortélyok a mesterektől leshetők el. Fotó: Schmidt Andrea
Molnár Gábor három generációra tudja visszavezetni szakmája hagyományait a családban, így nem is volt kérdés, milyen szakmát választ, amikor befejezi az általános iskolát. Kisgyerekként édesanyja ötvösműhelyében unaloműzőként kezdett az ékszerekkel foglalkozni, majd az általános iskola elvégzése után, 15 évesen egy ékszergyártó cégnél állt munkába.

– Mára nagyon felhígult a szakma, mert egy kétéves gyorstalpalóval bárkiből ötvös lehet, noha a tapasztalat az egyik legfontosabb ezen a téren. Tizenöt éves korom óta dolgozom, de most is folyamatosan tanulok új dolgokat – mondta a fiatal szegedi mester, aki rövid ideig az Egyesült Államokban is űzte a szakmát. Elárulta: az ötvösmunkának nincs tankönyve, az iskolában legföljebb az anyagismerettel és szakrajzzal lehet megismerkedni. Mint mondta, ez egy olyan „titkolózós" szakma, amelyben a valódi fortélyokat csak a mesterektől lehet ellesni. Ritka, hogy egy szakember egy-egy praktikát eláruljon, ugyanis senki sem akarja saját későbbi konkurenciáját kitermelni.

– Játszani, kísérletezni kell minden aranyművesnek. Emellett fontos, hogy az embernek legyen veleszületett szépérzéke, fantáziája és kreativitása is. Minden darabnál el kell találni a megfelelő arányokat, és lényeges az is, hogy a vevő számára személyre szabott legyen az ékszer – vallja a szakember, aki szerint mindezt csak a rutin segítségével nem lehet megoldani. Hozzátette: egy jó aranyműves bármilyen ékszert képes előállítani, határt csak a vevő anyagi lehetőségei szabnak.

– Ez a szakma egészen az itáliai félsziget egykori lakóihoz, az etruszkokhoz vezethető vissza, az alapvető szerszámok azóta sem változtak: a kalapács, a lombfűrész, a véső és a fogók. Az ötvösmesterség valójában huszonöt-harminc szakma kicsinyített, precíziós változata, azoknak az elemeit mind magába építi. Hiába lehet ma már digitális szoftverekkel megtervezni egy ékszert, az attól lesz egyedi és igazán értékes, hogy kézi munkával alakítja ki egy mester – vallja Molnár Gábor a kézművesek nélkülözhetetlen szakértelméről.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Módszertani központ a művészmoziban

Az országban elsőként a szegedi művészmoziban hoznak létre módszertani központot a mozgókép és… Tovább olvasom