Délmagyar logó

2017. 03. 25. szombat - Irén, Irisz 7°C | 14°C Még több cikk.

Mesterségek dicsérete

Ezek a hetek sokak számára a döntéskényszer hetei: február közepéig-végéig választani kell a 14–16 éveseknek és a 18–20 éveseknek is: mi legyek, ha nagy leszek? Vagy legalább beállni egy útra, melynek a végén valamilyen szakma, foglalkozás sejlik föl. Ebben a nem politikai, hanem életpálya-választási időszakban bemutatunk néhány mesterséget. Hátha ötletet adhatunk.
Árva Béla alezredes: Kisebbik lányom is határőr, és a fiamat is igyekszem meggyőzni. Fotó: Gyenes Kálmán
Árva Béla Füzesabonyban érettségizett, és – mint a fiúk többségének – a motor- és autószerelés volt az álma. Be is adta a papírjait az ipari iskolába, végül azonban barátai meggyőzték, tanuljon felsőbb szinten, hát jelentkezett velük a katonai főiskolára. Ők katonai és pilóta szakra vágytak, Árva Béla harcigépjármű-szerelő szakot választott. A felvételi beszélgetésen gimnáziumi végzettsége miatt inkább a határőrséget javasolták neki. Hadnagyként diplomázott, és rögtön a halasi határőr-igazgatóság kötelékébe helyezték.

– Helyettes tiszti beosztásban kezdtem, a rám bízott személyi állomány munkáját szerveztem, irányítottam, ellenőrizem. A kiképzőhelyekről jött embereket oktattam, elsősorban tehát adminisztratív feladatokat láttam el – emlékezik a szegedi határőr-kirendeltség mostani vezetője.

Természetesen a gyakorlatot is megtapasztalta, négyórás járőrszolgálatot teljesített az őrs húsz kilométeres határszakaszán. Azután Mórahalmon dolgozott, emelkedett a ranglétrán, majd a kirendeltségek összevonásakor került a szegedi kirendeltség élére. A mostani végzősök jelenleg is egyetem vagy főiskola után kerülnek hozzájuk, belőlük előadók és főelőadók lesznek, akik egy-két évig bizonyítanak, utána léphetnek előrébb. Különböző szakirányokban fejlesztik a tudásukat, ezzel kiemelt főelőadó, főreferens beosztásba helyezhetők.

– Nem bántam meg, hogy a határőrséget választottam, soha nem akartam leszerelni. Elfogadható megélhetés – mondta a parancsnok. – Kisebbik lányom határőr, könnyűipari mérnök diplomát szerzett, a határvadász század munkatársa. Bár most az unokámat várja, ezért gyesen van, tehát a legszebb szolgálatba lép. Tizenöt éves fiam még ráér dönteni, noha igyekszem már most meggyőzően bemutatni neki a munkánkat. Milyen a jó határőr? Szeresse a természetet és a jó levegőt.

Bátorság annyi kell, amennyi egy fiatalembernek szükséges, ha a buliból a sötét, kihalt utcán át hazakíséri a barátnőjét. Ide nem kell hősnek születni, az egészséges félelemérzet viszont nem árt, hiszen nem vakmerőség kell, hanem az éberség a fontos. Lényeges, hogy járőreink edzettek, hiszen nemcsak autóval közlekednek, hanem kishajóval, kerékpárral, motorral, és gyalogosan, őrkutyát vezetve is szolgálatot teljesítenek. Másik felvételi szempontunk az intelligencia és a stressztűrő-képesség. Lányok is egyre többen jelentkeznek, sok feladatban sikeresen helytállnak.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Zoltán Szegeden lett szerelmes

A Luxemburg grófjában hol táncos komikusként, hol pedig bonvivánként láthatja a szegedi közönség… Tovább olvasom