Délmagyar logó

2016. 12. 10. szombat - Judit 0°C | 9°C

Mesterségek dicsérete

Ezek a hetek sokak számára a döntéskényszer hetei: február közepéig-végéig választani kell a 14–16 éveseknek és a 18–20 éveseknek is: mi legyek, ha nagy leszek? Vagy legalább beállni egy útra, melynek a végén valamilyen szakma, foglalkozás sejlik föl. Ebben a nem politikai, hanem életpálya-választási időszakban bemutatunk néhány mesterséget. Hátha ötletet adhatunk.
Fotó: Karnok Csaba
Dr. Molnár Mária családi hatásra választotta a fogorvosi pályát, édesapja ugyanis fogtechnikusként dolgozott. 1986-ban végzett a szegedi egyetemen, majd rögtön munkába állt, 1992 óta pedig magánpraxisában is ellátja a fogászati problémákkal jelentkezőket.

– Ez egy bizalmi állás: az emberek a fájdalomtól való félelem miatt ugyanis gyakran közlékenyebbek, mint egyébként. Ezért szerintem a fogorvosi székben ülőknek nemcsak a testével, de a lelkével is foglalkoznunk kell. Egy egyetemi oktatóm azt mondta egyszer: mindig figyelembe kell venni, hogy a fog mögött ott lóg a beteg, és én mindig ennek szellemében dolgozom – vallja az idén húsz éve praktizáló fogász.
Kifejtette: a magyarok rettegése a fogorvosoktól a sok gyerekkori rossz tapasztalatban gyökerezik – de ő ezt mindig megpróbálja orvosolni.

Véleménye szerint a félelem oldásához gyakran elég egy kedves mosoly, vagy a kezeléshez való humoros hozzáállás. Ha ez kevés, még mindig ott a fájdalomcsökkentés lehetősége – amit akár egy fogfúráshoz is föl tud ajánlani. Gyerekeket hétéves kortól fogad: az ő a félelmüket egy kis „liftezéssel" a székben vagy beszélgetéssel sokszor el lehet oszlatni. A családok egyébként többnyire az anyukát küldik „felderítőnek" a doktornőhöz, aki fölméri a szolgáltatást, majd a gyerekek következnek, végül pedig a legfélősebbek, az apukák is elmerészkednek hozzá.

Szakmai és lélektani hozzáértése miatt Szegeden nagyjából ezren járnak hozzá több-kevesebb rendszerességgel, de háziorvosi praxist is visz heti két napban, négyezerötszáz beteggel – a Dunántúlon.

A mai pályakezdőknek azonban a doktornő szerint nagyon nehéz a kezdet, ha magánpraxisban gondolkodnak. – Egy rendelő megfelelő felszerelése legalább tízmillió forintba kerül. Szerintem nagyon kevés fiatalnak van ekkora tőkéje, és hitelt sem kapnak egy diplomára – vázolta a frissen végzett fogorvosok helyzetét a doktornő. Hozzátette: ha ő most lenne kezdő, biztosan kimenne külföldre dolgozni néhány évet, ahol a magánrendelő induláshoz szükséges anyagi és szakmai tőkét, tapasztalatokat egyszerre szerezheti meg. Molnár doktornő azonban ma már nem vágna bele egy ilyen kalandba, jól működő praxisai mellett ugyanis itt él a családja is: férje, tizenhat éves lánya és tizennyolc éves fia – akik mind hazavárják.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Alkotmánybíró lett Paczolay Péter

Balogh Elemér jogtörténész után a Szegedi Tudományegyetem újabb oktatója lett tegnap az… Tovább olvasom