Délmagyar logó

2017. 08. 18. péntek - Ilona 18°C | 32°C Még több cikk.

Mesterségek dicsérete

Ezek a hetek sokak számára a döntéskényszer hetei: február közepéig-végéig választani kell a 14–16 éveseknek és a 18–20 éveseknek is: mi legyek, ha nagy leszek? Vagy legalább beállni egy útra, melynek a végén valamilyen szakma, foglalkozás sejlik föl. Ebben a nem politikai, hanem életpálya-választási időszakban bemutatunk néhány mesterséget. Hátha ötletet adhatunk.
Hős Jánosné Jutka: Az igazi jó cipőjavító lelket is ápol. Fotó: Frank Yvette
Hős Jánosné Jutka kényszerből választotta a cipőket, mire ugyanis elvégezte az általános iskolát, édesapja meghalt, édesanyja pedig nyolc gyerekkel egyedül maradt. Jutka volt a legidősebb, továbbtanulásról szó sem lehetett. Nem akart paraszt lenni, mint vásárhelyi felmenői, hát nyakába vette a várost, hogy szakmát keressen magának. A cingár kislányt végül a harmadik helyen befogadták, így lett tanuló a cipész szövetkezetben. Majdnem ötven éve kapott szakmunkás-bizonyítványt, és ezzel állt munkába Vásárhelyen, később Szegeden.

– Mindig arról álmodtam, hogy Szegeden dolgozhassam. És addig talpaltam utána, míg sikerült. Kicsi a bors, de erős – állítja büszkén magáról. – A kilencvenes években lettem maszek, de előtte bedolgoztam a mostani műhelyem tulajdonosának. Nagyon szimpatikusnak találtam az öreg Sofró Ferenc mestert, úgy láttam, tőle rengeteget tanulhatnék. Szerettem volna itt nála, a Pusztaszeri és Sóhordó utca sarkán dolgozni.
Összeszedtem a pénzt, meg minden bátorságomat, és amikor átadni kényszerült a műhelyt, felajánlottam, hogy folytatom a mesterséget. Nagyon örült az ötletemnek, a férjem kevésbé, ő féltett, de nekem akaratos paraszt fejem van, kitartottam. Több mint tíz éve enyém a műhely.

Hős Jánosné eleinte naponta kétszáz felsőrészre kapott megrendelést, de elsatnyult a szakma, manapság jobbára javít. Egyedi kérésre vállal gyógylábbelit, báli topánt és extra méretű cipőket. Egyelőre szerény megélhetés a cipészeké, még kevés a kereslet az új cipőre. Mégis milyen ember marad a pályán? – Olyan, mint a Hősné – kacag Jutka. – És milyen a Hősné? Emberszerető és türelmes. Nemcsak a cipőhöz ért, az embereket is jól ismeri. Társadalmi munkában tanítottam én is inasokat, a helyes sorrendben: figyeltek, ragasztottak, éleztek, tűztek és így tovább. Nem egyszerűen szép szakma ez – gyönyörű!

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A szegedi Domusból nem lesz Tesco

Információink szerint nem tervezi kibérelni sem a szegedi, sem a szentesi Domus Áruházat a… Tovább olvasom