Délmagyar logó

2017. 01. 24. kedd - Timót -7°C | 2°C Még több cikk.

Mesterségek dicsérete

Ezek a hetek sokak számára a döntéskényszer hetei: február közepéig-végéig választani kell a 14–16 éveseknek és a 18–20 éveseknek is: mi legyek, ha nagy leszek? Vagy legalább beállni egy útra, melynek a végén valamilyen szakma, foglalkozás sejlik föl. Ebben a nem politikai, hanem életpálya-választási időszakban bemutatunk néhány mesterséget. Hátha ötletet adhatunk.
Kovács Tibor: Kéményseprésből és emberismeretből is a csúcson kell lennünk. Fotó: Karnok Csaba
Tanfolyamot végzett, majd hat éve kéményseprő szakmunkás lett, azóta vizsgálja a szegedi kéményeket Kovács Tibor. – Pályát módosítottam; eredetileg asztalosnak tanultam és fával dolgoztam, végül azonban felhagytam vele. Vonzott a kéményseprők kötetlen munkaideje, ugyanis itt nem műszakra osztanak be, hanem feladatokat jelölnek ki – magyarázza a döntését, miközben letámasztja szolgálati biciklijét.

Tibor rengeteget kerékpározik, évszaktól függetlenül felpattan a nyeregbe. Háza válogatja, mennyit lépcsőzik, mindenesetre egész nap rója az emeleteket. Padlásra fel, onnan vissza a földszintre, fel a kerékpárra, és indulás tovább, irány a következő tető. Városrészekre osztják a munkát, övé a nagykörúton túli terület. Kerékpárja a mobilműhelye, azzal viszi minden szerszámát, keféjét és az értesítőket. Ha társasházakat látogatnak sorra, ketten dolgoznak. Munkatársa alul figyeli a kéménynyílást, Tibor pedig a tetőn vizsgálódik – rádión tartják a kapcsolatot.

– Mindig fekete overallban közlekedem, a formaruha melegít és véd is egyben – jegyzi meg a kötelező öltözékéről. A fehér kendő sem pusztán dekoráció vagy hagyomány, poros helyen az egészségét óvja, ha az orráig felhúzza.

A jó kéményseprő Kovács Tibor szerint talpraesett: a szakmája magas fokán bizonyít, emellett az ügyféllel is megtalálja a hangot. – Nem mindenki érzi úgy, hogy szerencsét hoznék. A többség persze, észreveszem, megfogja a gombját, mondván, ha engem lát, szerencsét talál – meséli. – Az is jellemző, hogy szerencsét kívánnak, vagy kérik, ne forduljak vissza, ha elindulok, mert akkor nem lesz szerencse. Babonából sokan megfogják a kefémet. Egyébként civilben én is megfogom a gombom, ha kollégával találkozom, mert babonás vagyok: tartok a fekete macskától, a tizenharmadikától...

Most is tanul a cégnél a kéményseprő-utánpótlás, természetesen a babonásság nem feltétel. A fiataloknak megmutatják az alapokat, aminek a békéscsabai iskolában megtanulják a szakmai hátterét. Tibor nem bánta meg, hogy váltott, élvezi a kötetlenséget és a friss levegőt. Elfogadható megélhetésnek tartja a kéményseprést. Saját családjának is hozott már szerencsét.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Titkos a szeged.hu ára

Továbbra is egy magáncég tulajdonában van a szeged.hu internetes cím, amit az önkormányzat már évek… Tovább olvasom