Délmagyar logó

2017. 03. 26. vasárnap - Emánuel 4°C | 11°C Még több cikk.

Miért a malac és a visítás?

A szilveszter ünnepeink közül a legvidámabb, „őrültségeiben" máig élnek ősrégi babonák, az új esztendőbeli szerencsét, jólétet, egészséget befolyásoló „varázscselekmények", megférve újabb idők alakította szokásokkal.
Az esztendő legvidámabb napján és éjszakáján a mai emberek ugyanúgy elbúcsúznak az óévtől és köszöntik, a maguk számára a lehető legjobbá igyekeznek „babonázni" az új esztendőt, mint azt valaha a szaturnáliákon, pogány évfordító vigalmakon tették eleink. Manapság persze egy kissé másként csináljuk. Nem kergetjük például az ártatlan kismalacokat utca hosszat, hogy meghúzzuk a farkukat, mondván, az szerencsét hoz az új esztendőre. Legfeljebb jót falatozunk az ünnepre sült malachúsból, úgy vélvén, az is megfelel a régi babonának, miszerint „a disznó befelé túrja házunkba a szerencsét" (a baromfifélék meg kikaparják, úgyhogy hess nekik az ünnepi menüből). – Hogy a röfiből valaha azért lett szerencsemalac, mert a középkori vadászatokon az kapott „fájdalomdíjként" malackát, akinek nem sikerült vadat ejtenie, s ily módon lett szerencsés, megajándékozott, arra ugyan ki emlékszik már...

Patkó és négylevelű lóhere

A másik szerencsehozó, a kéményseprő után sem szaladunk, hogy e jeles napon a kormolóját megérinthessük a szerencsés új évet praktikázandó, de kabalafiguraként azért előszeretettel ajándékozzuk. Akárcsak a patkót, ami a jó élet reményét közvetíti – lévén valaha is jóléte annak, akinek lova volt, hiszen az már érték, vagyon, családfenntartó alap. A néphitben az élt, hogy a patkónál is nagyobb szerencsejel a négylevelű lóhere, hiszen az elsőt Éva anyánk hozta ki az édenkertből, azaz aki ilyet lel, annak a Paradicsom egy darabja jut.

Aki az új évi jólétben nagyon biztos akar lenni, az a malac mellé még lencsét – vagy egyéb „szemeseket", babot, kölest, rizst, mákot – tesz az asztalra a lakomához, mert a népi vélekedés szerint ezek a bőséget hívatottak biztosítani. Miként a halpikkely is: azt már a karácsonyi kötelező halfogyasztáskor ajánlatos volt a bugyellárisba tenni „szerencsepénznek", a többi garast, forintot odavonzónak. Akik nagyon akarták pénzügyi sikereiket, azok régen az évváltó minutában az asztal vagy egy szék tetejéről pénzdarabbal a kezükben ugrottak át az új esztendőbe. Mert hát „akinek már az első percben pénz van a kezében, annak lesz az az egész évben". Ehhez az „omen principi"-hez, azaz kezdetvarázsláshoz hasonlót még számosat gyakoroltak. S hitték, hogy a mágiázás nem hiábavaló. A férjhez kívánkozó leányok például szilveszter éjjelén tükröt tettek a párnájuk alá, mutasson nekik párt. Kora reggel friss vízben mosakodtak, hogy egész évben egészségesek legyenek majd. Akinek a hajnali órán elsőnek sikerült a kútból vizet mernie, aki elvitte az aranyvizet, az számított arra, hogy egész évben szerencsés lesz. Azok viszont, akik szépek meg egészségesek akartak lenni, a mosdóvizükbe a nevezetes reggelen egy szép, hibátlan, piros almát tettek.

Éjféli zajongás

A betegséget, a rosszat, a gonosz szellemeket ősidők óta éktelen zajkeltéssel igyekeztek távol tartani – éjfélkor szörnyű lármát csaptak. Ki kolompokkal, ki összevert fedőkkel, csengettyűkkel, tülkökkel, trombitákkal, ordítozással, visítozással, puskadurrogtatással, ostorpattogtatással, harangkongatással próbálta az ártókat, a rontó erőket elijeszteni. Volt, ahol a zajongás közepette egy tűzkereket gurítottak le valami dombról, hogy összekösse az óévet az újjal, s űzze a gonoszt, a sötétséget. Tudják vajon a petárdákat, tűzpukkancsokat éjféltájt a belvárosi utcákon hajigáló, őrülten trombitáló késői utódok, hogy ősrégi praktikákat folytatnak? – S vajh' ha tudná az ünnep „névgazdája", a 4. századi Szent Szilveszter pápa, hogy a napján, az új év előestéjén, azaz vigíliáján mennyi „pogányság" él, gyakoroltatik, mit szólna? Lehet, hogy egyszerűen csak venne a jeles ünnepen egy négylevelű lóherével vagy valamely szenttársa képével díszített szerencsepénzt, mert ismeri a néphitet, hogy akinek ilyen talizmánja van, annak nem kell aggódnia a jövő miatt? Vagy inkább beállna azok közé, akik e nevezetes éjszakán hideg vízbe ólmot öntenek, hogy megtudakolják a jövő várható eseményeit?

A termés is megjósolható

A szilveszteri-újévi varázslatos, őrült éjszakán bármi lehetséges. Még az idő és a termés is megjósolható: ha szilveszter éjszakáján esik az eső, újévnap meg süt a nap, rossz termés várható. Ellenben ha estétől reggelig ugyanolyan az idő, bő termést, jó új esztendőt jelez. – A nagy mulatozás közepette a bővedestén – ahogyan a népnyelvben a szilvesztert nevezik – kémleljük hát kicsit az eget. Ha nem hiszünk a jóslatban, akkor azért, hogy kiszellőztessük kicsit a fejünket...
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Bagolyraj a Kemes utcában

Több mint száz erdei fülesbagoly költözött a szegedi Kemes utcába. Szokatlanul nagy számukat a… Tovább olvasom