Délmagyar logó

2016. 12. 08. csütörtök - Mária -5°C | 3°C

Milyen régóta stoppoltok?

Ingyen és gyorsan szerettünk volna Sándorfalvára érni, de nem tudtuk, szokás-e még stoppolni. Esőben nem tanácsos – mondták, de kellemesen csalódtunk: néhány percet álltunk csak az út mellett.
Az út mellett ma már alig látni stopposokat Fotó: Karnok Csaba
A spórolós diák, ha utazni akar, csak kiáll a város szélére és felemeli a mutatóujját. De mostanában talán már jobban meggondolja: beszálljon-e idegen autóba? Ezen a nyáron bármerre utaztunk, az út mellett sehol sem láttunk stopposokat. Kipróbáltuk hát, megállnak-e még a sofőrök.

Rövid útra vállalkoztunk, Szegedről Sándorfalváig vitettük magunkat. Igyekeztünk bizalomgerjesztő arcot vágni, de felkészültünk a hosszas várakozásra, ugyanis azt hallottuk: 50-60 jármű is elhúz a stoppos mellett, mire egy megáll. Nem így lett. Ahogy felemeltük a kezünket, egy kisbusz már fékezett is mellettünk. Kedves és beszédes sofőrje elmondta: szerencsénk van, hogy most éppen nem esik az eső, mert vizes utasokat sem ő, sem más nem szívesen enged a tiszta autóba. Egyébként gyakran megáll, ha szimpatikus neki a stoppos, nem szeret egyedül utazni. Elbeszélgettünk a fiatalemberrel üzletről, vállalkozásról – éppen munkaügyben járt –, majd kitetettük magunkat Sándorfalva határában.
Visszafelé kicsit tovább álldogáltunk az út szélén, nyolc autó ment el mellettünk. Vezetőik szemében láthatatlanok voltunk, szigorúan csakis az útra koncentráltak, de utasaik jól megnéztek bennünket.

Mielőtt elkeseredhettünk volna, egy kisbusz (nem az, mint amivel jöttünk) felvett bennünket. Vezetője ugyanazzal a kérdéssel indította a beszélgetést, mint előző megmentőnk: régóta álltok itt?

A középkorú, halk szavú sofőr szintén munkaügyben járt, de ő nem gyakran áll meg stopposoknak – ma már. Évekkel ezelőtt, ha Kecskemét és Szeged között autózott, felvett annyi diákot, ahány csak fért a kocsiba. – Legalább nem unatkoztam, nekik meg segítettem – mondta.

Kalandra fel

Ha ma már nem is utaznak sokan idegen autóban, stopposkalandokban nincs hiány. Horváth Erika néhány hete Mórahalomra buszozott, de Szegedre már stoppolt – volna. A lány farmerban, hátizsákkal – klasszikus stoppos öltözék – várt a fuvarra, egy idősebb sofőr mégis odagurult mellé ezzel: „Mennyi?" Azt maga úgysem tudja megfizetni, papa – válaszolta Erika, és inkább buszra szállt. A sztori ellenkező előjelű változata: a Szegeden tanuló diák, Molnár Attila azt hitte, stoppos lányt vett fel az autójába. Csak azon csodálkozott, hogy az utas nem szólt egy szót sem, azt sem mondta, meddig utazik. A lány, aki valójában nem fuvarra, hanem kuncsaftra várt, azt hitte, Attila csak alkalmas helyet keres. Amikor a félreértés kiderült, a fiú gyorsan kitette a lányt, aki addigra már félórás autóútra volt „állomáshelyétől".  
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Egy hét múlva: SZIN

Egy hét múlva megnyitja kapuit a zenei és művészeti zarándokhellyé átlényegülő Partfürdő. A Szegedi… Tovább olvasom