Délmagyar logó

2017. 06. 22. csütörtök - Paulina 18°C | 33°C Még több cikk.

Mindegy, hogy mozdítható vagy sem, a vendégek elcsenik

Fogyóeszközként tekintenek a só-, borstartókra, az evőeszközökre és a poharakra a szegedi vendéglátó helyeken. Sokszor a vécétetőt és az égőket is magukkal viszik az enyveskezű vendégek. De olyan is akad, aki potyázik...
– Két-három havonta egyszer megesik, hogy egy-egy asztaltársaság fizetés nélkül távozik – meséli Pulai Zsuzsanna, a szegedi Colibri bár üzletvezetője. – De a kollégák szerencsére már többször a nyomukra akadtak, miután követték őket a környékbeli szórakozóhelyekre. „Szembesítéskor" általában a következő választ szoktuk kapni: „Azt hittem, hogy a többiek fizettek..."

A vendéglátóhelyeken az apróbb lopások abból adódnak, hogy a vendégek szeretnének egy-egy szebb darabot a magunkénak tudni. De előfordul, hogy az enyveskezűségre semmi épeszű magyarázat sincs. Hiszen egy szép poharat talán szívesen eltesznek emlékbe, de mit kezdnek egy itallappal?!

– Bár a formás koktélospoharak és a hamutálcák tartoznak a legkedveltebb portékák közé, a vécétetőtől kezdve a villanykörtéig minden mozdíthatót magával visz egy-egy ragadóskezű vendég. Egy srác úgy próbálta elcsenni a poharakat, hogy a korsósba rakta az üdítőset, abba a röviditalhoz valót, majd az egészet zsebre téve próbált távozni – folytatja az ötlettár ismertetését Zsuzsanna.

Kancsár Tímea

Sótartó, étkészlet
A Hóbiárt bisztró üzletvezetője háromhavonta körülbelül száz darab sótartót és 180 darab evőeszközt rendel. Vagyis egyetlen évben 400 fűszertartó, 600-700 kanál, villa és kés ragad a vendég kezéhez e bisztróban.

Ismert szegedi anekdota, hogy a hatvanas években a Roosevelt téri halászcsárda különlegesen szép, színes népi motívumokkal díszített, nemes porcelánból készült sótartókat rendelt az asztalokra. Kis, csésze formájú alátéten volt a sótartó, és egy apró kanálkával lehetett meríteni a fehér ízesítőből. A vendégek közül sokan magukkal vitték e kelléket, így lett a halászcsárda beceneve: Sótartó.

A kifőzdékben is a sótartók és az evőeszközök a legkelendőbbek, de a tányérok és a poharak is szerepelnek a „kleptomán vendégek" beszerzési listáján.
– Újabban szándékosan a csúnyább sótartókból rendelek, mivel nyitásunk óta az első széria – ötven darab – teljesen kikopott. Arra még nem jöttem rá, hogy miért pont a sótartó és nem a bors tartója a kapós, hiszen ez utóbbi a drágább fűszer. – magyarázza Vas Jenő, a szegedi Tündérkonyha konyhafőnöke. – De néhány vendég a pénztárcáját is megpróbálta már megkímélni egy-egy ebéd alkalmával. Például felfigyeltem arra, hogy egy idősebb asszony nem igazán összeillő ételeket kért a tálcájára: rakott krumplistészta, burgonyapüré, uborkasaláta.
Felkeltette a kíváncsiságomat, így utánamentem. A nő a hátsó asztaloknál éppen elpakolta az ételt, a táskájában elrejtett ételhordóba, amiben már volt egy adag menü. A húsokat szintén a pultnál kérte ki, csak éppen a pénztárnál elfelejtette megemlíteni, mert ő úgy gondolta, hogy „Azt már biztosan tudják..."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Rossz szokás a sorbaállás Szegeden

Bővítette telefonos ügyfélszolgálatát az Égáz-Dégáz. Tegnap ki is próbáltuk. Miért tolong mégis a… Tovább olvasom