Délmagyar logó

2017. 11. 25. szombat - Katalin 3°C | 12°C Még több cikk.

Minden eladó: a rozsdás csavartól a hitvesi ágyig

Szeged - Egy gyékényen árul a dorozsmai és a gyergyói, körülöttük vásárhelyi és makói, kecskeméti és Békés megyei piacozók – a négy és fél hektáros területen.
Szombaton országos vásáron, a kiskundorozsmai nagybanit elfoglaló bolhapiacon jártunk. Ovális képkeretet kerestünk, de nem találtunk. Mégis jó vásárt csináltunk…

Sorrá rendezi a szűk kapu a dorozsmai bolhapiacra özönlő tömeget. A 75Y-os busz szinte a bejáratig viszi azokat, akik Szegedről érkeznek nézelődni az országos vásárra. Jó szórakozás a kincsvadászat: a hónap második szombatjának délelőttjén a kiskundorozsmai nagybani piacon a zöldséghalmok helyett – némi kivétellel – az antik és használt holmiké a terep.

– Semmi trükk! Legközelebb meg se próbáljon bejönni a furgonjával és a hagymájával! – rója meg az egyik szabályszegőt a piacfelügyelő. A makói ugyanis – néhány használt ruhadarabot álcának használva – hagymát kínál, olcsón. Azt mondja, nehéz túladni a termésen: a hagymafejek a szárazság miatt maradtak kicsik.

Apróságokkal van terítve az egész piac! Ki pokrócra, ki gyékényre halmozza a holmit, amit eladni hozott.

– Először vagyok itt – fogadja pirulva a tanárnő a köszönést. – Duplán van meg otthon néhány kötet – szabadkozik, miközben szeretettel végigsimít az egyik könyvgerincen. – A férjem gyűjtötte a krimiket, én meg nem szeretem. Most apránként eladogatom – szólja el magát. Aztán szabad utat enged a magyarázatnak. – Kilencvenezer forint nyugdíjjal küldtek el az iskolából. Közben a fiam munkanélküli lett. A korábban fölvett hitele törlesztő részlete persze maradt. A képeslapgyűjtemény is csak a helyet foglalja, más meg talán örül a ritka fölvételeknek. Aztán időtöltésnek se utolsó a piac – zárja monológját. – Rákaptam az ízére.

Ovális képkeretre vadászva meg-megállunk a labirintusszerű kirakodóvásáron, szemünkkel leltározzuk a felhozatalt. De annyiféle itt a cucc, hogy a tizedik–huszadik kupac után szinte beleszédülünk.

– A fenőacél? Négyszáz forint.
– Hagyjad! Találunk otthon is ilyet – taszítja tovább a feleségét az öreg.
– Mennyit ad érte? – szól utána az árus.
– Legfeljebb százat – hangzik a felelet. Végül kétszázért veszi és viszi a neki ki tudja, miért fontossá lett darabot.

A dorozsmai Varró Ferencnéék legkisebb lányukhoz költöztek. Eladogatják a tárgyakat, de nem az emlékeket. Fotó: Segesvári Csaba
A dorozsmai Varró Ferencnéék legkisebb lányukhoz költöztek. Eladogatják a tárgyakat,
de nem az emlékeket. Fotó: Segesvári Csaba

Külön kasztot alkotnak a hivatásszerű piacozók. Négytől kérdeztük: honnan érkezett. A borostyánról ismeretterjesztő előadást ajándékozó drágakövekkel kereskedő kecskeméti. A gatyákat és használt ruhákat kínáló jött a legmesszebbről: gyergyói. A faragott stafírungos ládát hatvanezeréért, a hitvesi ágynak való bútordarabot százezerre taksáló eladó Békés megyeinek mondja magát. A rézből készült delfineket és hal alakú hamutálkákat porceláncsészékkel és tiszti csizmával társító árus meg vásárhelyi.

– A mozsárért mit kér? – bök a rozsdás csavarok, a meghatározhatatlan szerepű gépalkatrészek, a csavarok és szerszámok között sárgálló antik darabra a kalapos.
– Négyezer-ötszázat.
– Amott kétezerért mondták – próbálkozik az alkuval.
– Azonnal megvenni! – hárít gúnyosan a dörzsölt eladó. Hátát mutatva már a következő érdeklődőnek magyarázza: mekkora érték, a háborús időkben az amerikaitól itt maradt, hordozható lemezjátszó – húsz bakelitkoronggal – 45 ezerért!

Zeneszerszámként mi egy szokatlan alakú citerába leszünk szerelmesek – miután ezerötszázról ezerre alkudjuk az árat, nincs szívünk ott hagyni, pedig semmi szükségünk rá, csak porfogó lesz a falon. Ovális nincs, ezért egy kör alakú képkerettel vigasztalódunk. Csábulnánk a fonott kosarak, a karcsú és szokatlan formájú borosflaskák, a díszes csőrű szódásszifonok, a söröskupák árát kérdezgetve. Végül a piac kijárata felé vesszük az irányt. Vigaszul kimondjuk az anyósunktól oly sokat hallott élettapasztalatot: „Pénz híján sok jó vásár elmarad!"

Varróék a kereszt alatt

– Százért is odaadom – nyújtja a leandert a cseréppel együtt, miközben a virágszaporítás tudományát is magyarázni kezdi a dorozsmai ismerősnek Pannika néni. A 75 éves Varró Ferencné és 82 esztendős férje az unokákkal ücsörög a dorozsmai piac tájékozódási pontjának számító kőkereszt tövében. – Ide hozzuk, ami fölösleges lett. Tudja – magyaráz az idegennek is szíves szóval –, a legkisebb lányomék építettek: a maguk háza mellé egy kisebbet, nekünk. Oda nem fér minden holmink, ezért apránként eladogatjuk – mutat a rögtönzött pultra. A papa Finnországból származó villanyborotvája mellett ott a zsilettpengés is. A művirágok árnyékából tenyerére emel egy apró tárgyat. – Fülbevalót tehet a neszesszerbe – ajánlja figyelmünkbe a finom darabot Pannika néni, miközben fölvillantja lányai – Anika, Zsuzsika és Gyöngyike – sorsát. Mi meg – köszönve a történetet – kétszázért leszünk új tulajdonosai a szív alakú üvegdobozkának – szívesen.

Olvasóink írták

  • 15. persona 2009. augusztus 11. 21:35
    „az "off" azt jelenti, hogy a hozzászólásod nem kapcsolódott a témához.
    engem újabban úgy moderálnak, hogy az is eltűnik, hogy egyáltalán hozzászóltam..:)”
  • 14. eva45 2009. augusztus 11. 15:08
    „Köszönöm szépen ! Azt fogják hinni hogy valami sértőt írtam!”
  • 13. kakoszeged 2009. augusztus 11. 12:41
    „4. bespin!
    ...nem mondanám, hogy derogál...gépészmérnökivel (MSc) a mórahalmi téjeszbe felvételiztem, szalag mellé...persz csak az érettségit vallottam be, de így sem kellettem...pedig egy hirtelen jött munkanélküliség miatt beálltam volna takarítani is, de egyszerűen válaszra sem méltattak...
    ...mondjuk sosem török ilyenkor pálcát senki felett, mert ebben az ínségesben és is inkább az ismerőseimet venném fel...ez kétségtelen

    ...ja, és imádom a piacot...mindeig tervezem, hogy egyszer kimegyek árulni...aztán sose merek nekiindulni...

    ...egyszer egy nagy üvegtálra alkudtam, ami 1000 HUF-ról indult...majd én is otthagytam, mint aki sértődötten hallgatja a "magas" árat...(persze, hogy ért az annyit)...majd ahogy tovább léptem, az árus utánam kiabált úgy, hogy mindenki oda figyelt:
    - jöjjön vissza!...mennyit ér ez magának? - kérdezte az árus
    - egy százast - mondtam
    - tudja mit? ...vigye innen a fenébe...már 3 vásáron keresztül hurcolom és mindig attól tartok, hogy összetörik...

    ...ingyen nekem adta...
    ...egy kicsit röstelltem...”
  • 12. eva45 2009. augusztus 11. 11:46
    „moderálva off”
  • 11. bespin 2009. augusztus 10. 22:06
    „10. Te ennyit keresel? Gyere el, adok reggel 3 szikkadt kiflit.”
  • 10. flexsnake 2009. augusztus 10. 16:51
    „90 nem sok? :D kérdés kinek. a 28ezres rokkantnyugdíj, két iskolásgyerek és hitel, szerintem ez kissé nagyobb gond mint a tanári 90 ezer....”
  • 9. IVY 2009. augusztus 10. 15:37
    „5. ja
    Elmondom neked: sehogy!
    Ha mégis, akkor élete végéig éhezni fog ő is és a gyereke is.”
  • 8. Nostradamus 2009. augusztus 10. 15:10
    „Nem írtam semmi csúnyát és gyűlöletkeltőt. Elegem van az idióta moderálásból, olvasd már végig, hogy miket beengedsz! Vagy te voltál netán a címzett?”
  • 7. antikos 2009. augusztus 10. 14:04
    „Jől elkurták ezt a vásárt, régen a vasárnapi vásár volt a szuper. Mindenki ki van akadva, mennyire gyenge a vásárló erő...
    Most Mórahalom a nyerő:((( Ott jobban kufárkodtak a lehetőségekkel...”
  • 6. darch 2009. augusztus 10. 12:27
    „@flexsnake: Legalább nem lop, áll sorba segélyért, csak piacozik. Nem rossz nyugdíj a mai világban, de azért ráfér kis kiegészítés.
    Valahogy mindig lemaradok az ilyen zsibvásárokról:(
    Mondjuk lehet, hogy az asszony kitagadna egy-egy jól sikerült bevásárló körút után:)”
  • 5. ja 2009. augusztus 10. 11:13
    „Kilencvenezer nyugdij az nemsok,de aki 65-70ezerért dolgozik,25évesen az mitszoljon,hogy alapítson családot???”
  • 4. bespin 2009. augusztus 10. 10:50
    „Relatív a munkanélküliség, munka lenne, csak sokaknak derogál, hogy művelődésszervezői diplomával betanított munkát végezzen. Csak akarni kell.”
  • 3. nemtudom11 2009. augusztus 10. 07:41
    „Nem a 90 ezres nyugdíj a gond, hanem a munka nélküli fia, plusz a kölcsön részlet.Ezt ha össze adjuk, nem is sok a 90 ezer:(
    Sajnos tapasztalom én is.Hiába dolgozok ,ha a felnőtt fiam nem kap munkát.Az ember nem teszi utcára.”
  • 2. Nostradamus 2009. augusztus 10. 07:39
    „Próbáld ki. Taníts 35 - 40 évig <moderálva>”
  • 1. flexsnake 2009. augusztus 10. 06:50
    „moderálva”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szemtanúkat keresnek

Szeged - A Szegedi Rendőrkapitányság az elmúlt hét végén, az 55-ös főúton Szeged közelében történt… Tovább olvasom