Délmagyar logó

2017. 08. 22. kedd - Menyhért, Mirjam 14°C | 24°C Még több cikk.

Minden tél egy új harc

November elsején nyitottak ki a szegedi hajléktalanszállók és április végéig várják az otthontalanokat éjszakára. Ágyat, takarókat és tisztálkodási lehetőséget biztosítanak számukra, sokan mégsem élnek ezzel.
Fontos a meleg étel, a meleg szoba és a jó szó. Fotó: Schmidt Andrea
A 47 éves Nagy István már nyolc éve él az utcán. – Tíz évvel ezelőtt kezdődött minden, a feleségemmel elváltunk egymástól, majd rá fél évre eltemettem a szüleimet. Akkor még szobafestőként dolgoztam, nem is éltem rosszul, de ezek az események tönkretettek. Elkezdtem inni, nem tudtam dolgozni, egy idő után már nem is nagyon ajánlottak munkát, és ha én kerestem, akkor sem találtam. Aztán odalett a ház, és minden vagyonom. Az ivást azóta abbahagytam, de annyira lecsúsztam, hogy ez már a nyolcadik telem lesz az utcán – meséli, szokatlanul közlékenyen, szinte folyik belőle a szó.

– Nagyon sok segítséget kapunk a karitatív szervezetektől, de még így is nagyon nehéz. Meleg ruhákat több helyen is osztanak Szegeden, persze ez nem véd meg a fagytól, ha kint kell töltenünk az éjszakát a szabadban. Ezért jó, hogy vannak éjszakai szállások. Be tudunk menni fürdeni, ott tölthetjük az éjszakát, kapunk egy ágyat és néhány takarót. Van olyan hely is, ahol orvos is van, ha bárkinek bármi baja lenne. Viszont a szállókon csak reggelig maradhatunk, aztán ismét irány az utca. Ebédért a népkonyhára járunk, jól főznek, nagy adagokat adnak, ráadásul a konyha melegedőként is szolgál – dörzsölgeti a kezét, talán csak megszokásból.

Nagy István szerint a jó szó is sokat segít. Fotó: Schmidt Andrea
Azt firtatjuk, miért, hogy sokan mégsem hajlandók bemenni szállásra? – Túl büszkék hozzá, vagy félnek, hogy ellopják a dolgaikat. De ők dolgozni sem akarnak – különíti el magát Nagy István a „kint maradók" csoportjától. – Pedig ezeken a segítő helyeken jól bánnak velünk. Az is fontos, hogy az ebéd mellé kapjunk egy jó szót, itt megkapjuk.

Miből él? – Ha tehetem, télen alkalmi munkákat vállalok, leginkább hólapátolást, addig se fázok. Kéregetésből, üveggyűjtésből keresek pár forintot, de ez nem sok, naponta körülbelül ötszáz. Elmennék állandó munkára is, de így már nem kellek sehova – sóhajt. Megegyezünk abban, hogy ez egy ördögi kör: akkor lenne képes kikeveredni mostani helyzetéből, ha munkát kapna, munkát viszont éppen a helyzete miatt nem kap.

– Félek a téltől... Akármennyire is rengeteget tapasztaltam a nyolc év alatt, minden tél egy új harc.


Szállások

Az idei télen a Hajléktalanokat Ellátó Hálózat több mint hatszáz utcán élőről kíván gondoskodni. Szegeden több helyen várják az otthontalanokat, így az Indóház téren, a Moszkvai körúton és a Bajai úton, ez összesen 164 ágyat jelent. A népkonyha naponta 150 adag ebédet oszt ki a rászorulók között, és ha a szükség úgy hozza, akkor kinyit éjszaka is, hogy szállásként üzemeljen. Ingyenes háziorvosi szolgálatot is működtetnek. 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az Egyesült Államokban is megemlékeztek Gregorról

Nem gyakran fordul elő, hogy szegedi polgárról nekrológot írnak a világlapok. Az elmúlt héten 66… Tovább olvasom