Délmagyar logó

2016. 10. 01. szombat - Malvin 11°C | 24°C

Mindenki ismer mindenkit a Szeged–Félegyháza személyen

Szeged - Tizennyolc utas indult Szegedről Kiskunfélegyházára – Vilmaszállásnál majdnem elfogytunk. Az utazóknak a busz nem jó, a vonatot viszont szeretik, mert kényelmes, és „bizniszelni" is tudnak. Az intercity óránként indul, mi mégis személyvonatra szálltunk.
Nincs, aki megetesse az öreg Misi kutyáját, bár nem árt annak, ha időnként csak vizet kap vacsora helyett – ez volt a téma a 7117-es Szeged–Kiskunfélegyháza személyvonaton. 8 óra 10 perckor indultunk Szeged nagyállomásról, ahonnan óránként futnak ki a félig intercity, félig gyors hibridvonatok. Mi mégis a háromkocsis személyre szálltunk – ahogy tizennyolcan mások is.

– Maguk olyanok, mint az utasszámlálók. Azok is akkor jönnek, ha kevesen vagyunk – közölték az utazók, amikor elárultuk, hogy arra vagyunk kíváncsiak: ki jár a személlyel. Különben készségesen bevontak minket a beszélgetésbe, elmesélték, hogy a kiskertekbe mennek, de a busz nem jó, mert messze áll meg a hétvégi háztól, tanyától. A vasutassztrájk idején két-három kilométert kellett gyalogolniuk; van, aki biciklivásárlást fontolgat, ha ilyen gyakori marad a munkabeszüntetés – inkább teker a buszig, de nem gyalogol.

A vonat minden állomáson és megállóhelyen megáll.
Fotó: Segesvári Csaba

Erzsébet szegedi, a személlyel vilmaszállási kertjéig vitette magát. A tavaszi munkákat kellene elvégezni, és vesz házi tejet is, aztán indul vissza Szegedre. Bárkányi Flóriánnéval Sacival a vonaton barátkozott össze.

– Tíz éve élek Kapitányságon, és imádom! Van hét bárányom, cumisüvegből etetem őket. Kecske, kutya, macska... és persze a férjem. Felsővároson laktam, de sose mennék vissza – mesélte Saci, aki Szegeden dolgozik, ezért állandóan vonatozik.


Az utasok időnként „bizniszelnek" is egymással, süteményreceptet, tojást, zellert, paprikát cserélnek. Máskor megbeszélik, hogy miért nem jött Pipic néni, aki mindig Őszeszéknél ül fel a vonatra. Ennél a megállónál egyébként megfigyeltünk egy trükkös nyugdíjast: Őszeszéken felszállt, elutazott Kistelekig, ahol a személy és a Nyugatiból jövő IC találkozott. Átszállt az intercityre, és így gyorsabban ért Szegedre, mint ha megvárta volna a Kiskunfélegyháza felől érkező személyt.

Vilmaszálláson tizenegyen leszálltak. Tízen maradtunk. Az egyik utas korábban a MÁV-nál dolgozott, szereti a vonatot, csak a régi kocsik helyett jó lenne új. Ezeket ugyanis szerinte már hiába takarítják. És a sztrájk sem vezet sehová. Hivácskó Ferenc a kisteleki szőlőknél kapaszkodott fel, bevásárolni indult. Kiskunfélegyházán pontosan hetven perce van, aztán megy vissza a járat. És ha valamiért nem jár a vonat? Akkor nincs bevásárlás. Ilyen egyszerű.

Hátsó kilátás. Fotó: Segesvári Csaba

Selymesnél négyen, köztük egy fiatalasszony csatlakozott, a jegyét a vonaton vette meg. Kiskunfélegyházáig hat perc, kétszáz forint.

A vasútpártiak nemcsak azért nem szeretik a buszt, mert – számukra – rossz helyen van a megálló, hanem kényelmetlennek is tartják. Szerintük a kiskerteseken, tanyaiakon kívül diákok is igénybe veszik a személyvonatot, amely így kihasznált.

Egy óra tíz perc alatt értünk Félegyházára, tizennégyen szálltunk le. A szegediek közül egy sem jött végig. Visszafelé IC-vel utaztunk, negyvenöt perc alatt Szegedre értünk, de nem beszélgettünk senkivel.

Olvasóink írták

  • 1. joy 2008. március 01. 10:28
    „"...Visszafelé IC-vel utaztunk, negyvenöt perc alatt Szegedre értünk, de nem beszélgettünk senkivel..."

    Hát, igen.
    A felgyorsult élet átka!
    Legszomorúbb, hogy sok családban is ez történik: Nem beszélgetnek.”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Több mint 2 millió gyűlt össze

Szeged - Szerkesztőségünk és a Cora egy- és kétforintosokat gyűjtött a szegedi Varga Ádám őssejtkezelésére, az akció péntek este véget ért. Tovább olvasom