Délmagyar logó

2017. 09. 23. szombat - Tekla 11°C | 19°C Még több cikk.

Mobil nézőtér a fesztiválnak

A Szegedi Szabadtéri Játékok idén ünnepli 75. születésnapját. A fesztivál megszervezését kezdettől pártfogolta a Délmagyarország. A július 7-i nyitó előadásig hét részből álló sorozatban elevenítjük fel a Játékok történetét lapunk korabeli beszámolóit is felhasználva.
Két visszajáró sztár: Gail Gilmore (Amneris) és Misura Zsuzsa (Aida) az 1993-as Aidában. Fotó: DM/DV
A rendszerváltás utáni első fesztivált Göncz Árpád köztársasági elnök nyitotta meg. A magyar évad a Nagy Viktor rendezésében színpadra került Hunyadi Lászlóval indult. A szúzai menyegző premierjére – az őt ért marosvásárhelyi atrocitások után – eljött a szerző, Sütő András is. A darabot Bessenyei Ferenc és Sinkovits Imre főszereplésével Ruszt József rendezte.

„Túl sokan lesznek lassan már, akik 56-ban részt vettek a lövöldözésben. Mostanában mindenki arra hivatkozik, milyen szerepet vállalt annak idején a forradalomban. És túl sokan próbálnak magyarkodással karriert csinálni. Miközben nem igazán a haza, a nemzet felemelkedésén munkálkodnak" – nyilatkozta akkor lapunknak Sinkovits, aki a forradalom idején a Petőfi-szobornál elszavalta a Nemzeti dalt, ezért öt évre eltiltották a színpadtól. Visszatért a Dóm térre a régi nagy siker, az István, a király. A következő nyáron Tolcsvay László új rockoperája, a Mária evangéliuma és a Madách Színház szélesvásznúsított musicalprodukciója, a Macskák volt a sláger. 1992 nyarán Méhes Lászlóval és Haumann Péterrel mutatták be a La Mancha lovagját.

Debütált Csikós Attila Carmen-díszlete, ami később megjárta Európát és a szabadtérin is többször bizonyított. Bizet operájának címszerepét az amerikai fekete bőrű énekesnő, Gail Gilmore alakította, Don José pedig az olasz sztártenor, Mario Malagnini volt. A következő nyáron mindketten visszatértek az Aidára, amelynek bemutatója izgalmasan alakult: a címszereplő megbetegedett, és az Új-Zélandról hazatérő Misura Zsuzsának kellett beugrással megmentenie a premiert. Imre Zoltán a Szegedi Balett csapatával mutatta be a Szent Antal megkísértését, a vendégszereplő Temesvári Román Opera Parasztbecsület-produkciója viszont elmaradt a Dóm téri megszokott színvonaltól. Annál nagyobb siker volt a Cigányszerelem, amelynek rendezője, Vámos László hitet tett a prózai előadások mellett is. Úgy vélte, nemcsak a Tragédiát, hanem görög drámákat és Shakespeare-darabokat is műsorra kellene tűzni a hatalmas csillagtetős színpadon.

1994 nyarára végre új, mobil, 3913 ülőhelyes nézőteret kapott a szabadtéri. A város önerőből, 240 millió forintos beruházással varázsolta újjá a Dóm teret. A tribün 13 szektorát a nagy árvíz utáni újjáépítésben segítséget nyújtó városokról és a mai testvérvárosokról nevezték el. Molnár András címszereplésével Erkel Bánk bánja volt az első produkció az új nézőtér előtt. Nagy siker volt az Otello Gianfranco Checcele és Tokody Ilona főszereplésével. A szenzáció mégis a Schönberg-musical, a Miss Saigon volt, amit Kerényi Miklós Gábor a színpadról felszálló helikopterrel mutatott be.

A következő évben már hat előadást tartottak belőle, továbbá műsorra tűzték a Valahol Európában musicalváltozatát Haumann Péterrel, A trubadúrt pedig Tokody Ilonával, Boiko Zvetanovval és Gail Gilmore-ral. 1996-ban Buday Líviával és Mario Malagninivel felújították a Carment, Kulka Jánossal a Dés-musicalt. Az új szenzáció a szabadkai születésű Sylvester Lévay musicalje, az Elisabeth lett, első nekifutásra hét előadásban. Szikora János Cserhalmi Györggyel mutatta be a következő nyáron a Cyranót, újra játszották az Aidát. A kiátkozott ősbemutatójával elkezdődött a Szörényi-korszak. 1998 új bemutatói: Kaszás Attilával a címszerepben Szikora János rendezte a Háryt, Felber Gabriella beugrással mentette meg az Álarcosbált.

1999-ben újabb Szörényi- opusszal, az Atilla – Isten kardja című rockoperával nyitott a fesztivál, A cigánybáró és a Hoffmann meséi mellett Kamarás Ivánnal és Schell Judittal a főszerepben álmodta színpadra Presser Gábor és Adamis Anna kultuszmusicaljét, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválrólt Kovalik Balázs. A fiatal operarendező nyilatkozta lapunknak: „A darab bemutatásakor, a hetvenes évek elején senkit sem érdekelt a felszín alatt rejtőző mélyebb szellemiség, mindenkit az a lázadás izgatott, hogy a főváros legpatinásabb színházának színpadán olyan dolgokról lehetett beszélni, mint hasis, kokain, szexualitás. Manapság a pénzhiány miatt a nyári színházak általában arra kényszerülnek, hogy kész produkciókat vegyenek meg, amelyekben összeszokott csapatok lépnek színpadra. Most viszont lehetőség nyílt arra, hogy az ország különböző színházaiból a legkülönbözőbb színészek dolgozzanak együtt ebben az előadásban. Úgy érzem, feltétlenül szükség van ilyen vérfrissítő alkalmakra."

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Júliustól drágulnak a gyógyszerek

Július elsejétől változnak a gyógyszerárak – többségében emelkednek. Akad olyan fogamzásgátló,… Tovább olvasom