Délmagyar logó

2016. 12. 06. kedd - Miklós -5°C | 3°C

Mobilmentes szabadság

Manapság minden egyes névhez tartozik mobil telefonszám – jobban beazonosít bennünket a hétjegyű szám, mint saját édesanyánk neve vagy születésünk helye és ideje. Ennek ellenére akadnak olyanok, akik dacolnak a korral – de igen nehéz rájuk találni.
Egy mobilhívással bárki elérhető – gondolják sokan, nem is alaptalanul. Egy jellemző adat a tétel bizonyítására: Magyarországon a mobiltelefonos előfizetők száma jelenleg már több, mint a lakosoké, azaz a statisztikák szerint keresve sem találni olyat, akinek ne lenne legalább egy készüléke. Mégis akadnak, akik nem hajlandók maroktelefont használni. Nehéz volt rájuk találni. Néhányukat meg hiába is leltük föl, a nyilvánosságtól éppúgy irtóznak, mint a maroktelefontól – nem voltak hajlandók megszólalni. Aki beszélt, az nem engedte, hogy fotózzuk.

– Itt Jóni Gábor – mutatkozott be a vonalas telefonba a JATE-klub egykori gazdasági vezetője. – Képtelen vagyok elképzelni, hogy csörögjön a zsebem – közölte, miután megtudta, miért is keressük. – Amikor a Szegedi Nemzeti Színház marketingvezetője lettem, vagy a bölcsészettudományi kar felsőfokú továbbképzéseinek programvezetőjeként dolgoztam, akkor nekem kellett elérnem a beosztottjaimat és nem fordítva. Manapság pláne nincs rá szükségem, hiszen két éve rokkantnyugdíjas vagyok – magyarázta Jóni Gábor a mobiltól ódzkodásának okait.

Gördülő sörökkel a Rolling Stones-ra

Jóni Gábor életében akadt példa rá, amikor jól jött volna egy mobil. – A Rolling Stones közelmúltbeli koncertjére igyekeztem a fővárosba, amikor a vonat felsővezeték-szakadás miatt kénytelen volt Kőbánya-Alsón rostokolni, miközben a Nyugatiban már vártak rám. Egy korsó sör után a restiben eszembe jutott a megoldás. Vettem egy telefonkártyát és felhívtam a lányomat, hogy szóljon az ismerőseimnek, hol ragadtam. Még két sör és már ott is voltak értem.

Kalmár Béla markáns véleménnyel van a mobilkórosokról: – Szinte divat, hogy ötpercenként hívogatják egymást, de valahogy semmiről sem szól a társalgásuk, elbeszélnek egymás mellett – jelentette ki a nyugdíjas féri, akinek még soha nem volt mobiltelefonja. Aki akarja, ebédidő után úgyis megtalálja a Szabadság úszóházon – vallja. – Sürgős esetben olykor kölcsönkérem valamelyik barátom mobilját, de egyébként senkit sem szeretek telefonon zaklatni és mivel nincs készülékem, engem sem hívogatnak – árulta el a férfi, akit kimondottan zavar, ha dominózás közben valamelyik játékostársa telefonálni kezd. Az is irritálja, ha valakire azért kell várnia, hogy végre letegye a telefonját. – A fontos dolgokat esténként négyszemközt vagy a barátokkal egy fröccs mellett kell megbeszélni, nem telefonon – összegezte a véleményét.

Az SZTE Sportközpontjának vezetője, Szabó József mindig is bunkofonellenes volt, magának soha nem vásárolt volna mobilt, de néhány éve kapott egyet ajándékba a családjától. A főiskolai docens elmondása szerint ötvennél többen nem ismerik a számát. – Nem volt mit tennem, mert minden tiltakozásom ellenére a gyermekeimtől kaptam ajándékba egy készüléket. A számomat csak a legszűkebb családi kör ismeri, illetve néhányan az egyetemről. Vonalas számon, faxon vagy e-mailen mindig elérhető vagyok, nem érzem igazán szükségét a maroktelefonnak. Soha nem kerültem még olyan helyzetbe, hogy létfontosságú lett volna a használata – állítja a tanszékvezető. Szerinte a mai fiatalok gátlástalanok, ha telefonálásról van szó. Nem egyszer tapasztalta, hogy egy hallgató az előadáson nemcsak bekapcsolva hagyta a mobilját, de a pad alá bújva fel is vette azt. – A mobil csak rásegít a lazább, felszínesebb kapcsolatok kialakítására. Az embereknek bele kellene nézniük egymás szemébe, amikor beszélgetnek.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Vegetáriánus vörös pandák a szegedi Vadasparkban

Szeged - Meghitt családi idillnek lehettünk tanúi kedd délután a Szegedi Vadasparkban. Bambu és… Tovább olvasom