Délmagyar logó

2017. 06. 22. csütörtök - Paulina 18°C | 33°C Még több cikk.

Molnár László: Tele vagyok ambícióval

Szeged - Feleségének köszönte meg a támogatást Molnár László, amikor átvette a nagyszínházi gálaesten a Dömötör-életműdíjat. A teátrum egykori zeneigazgatója zenét és könyvet ír, tele van ambícióval – karmesterként kihasználatlannak érzi magát.
Karmestereknél nem kor a 70 év, a szerencsésebbek pályafutása a felhalmozott tudás, tapasztalat birtokában csak ezután teljesedik ki igazán. A nemrégiben Dömötör-életműdíjjal kitüntetett Molnár László, a Szegedi Nemzeti Színház egykori zeneigazgatója nyugdíjba vonulása óta ritkán dirigál.

– Grieg Peer Gynt szvitjével ugrottam be pár éve a Filharmónia ifjúsági hangversenysorozatában, azóta nem vezényeltem. Volt egy-két megkeresésem máshonnan, de komplikált lett volna megoldani. A 70. születésnapomhoz kapcsolódva november 18-án reprezentatív koncertet fogok vezényelni a Vaszy-bérletben. Liszt Les Préludes-jét és Jandó Jenővel a Haláltáncot, Britten Peter Grimes című operájából a négy tengeri közjátékot, valamint nagy kedvencemet, Sztravinszkij Tűzmadár-szvitjét dirigálom. Ha műsorra kerül Iván Sára kisoperettje, az Ez történt Bécsben, amit én hangszereltem, azt is vezénylem. Szívesen dirigálnék mást is, mert úgy érzem, erőm teljében vagyok, de megértem, hogy nincs annyi előadás, koncert – mondja Molnár László, aki a díjátadó gála előtt gyanakodott egy kicsit, hogy valami készül, mert a felesége még a szokásosnál is nagyobb gonddal törődött vele, különösen a nyakendőválasztással.

Fotó: Frank Yvette
Fotó: Frank Yvette

 Négy gyermek – nyolc unoka

– Négy gyermekemtől eddig nyolc unokám született, nagy boldogság velük foglalkozni. Valamennyien a budapesti agglomerációban élnek, így mi megyünk hozzájuk gyakrabban.
A gyermekeim tanárok, közgazdászok, egyikük sem követett a zenei pályán. Idősebbik lányom, Molnár Krisztina Rita költőnő, új kötete, a Maléna kertje epikus mesék sorozata. A könyv bekerült az általános iskolák számára ajánlott irodalom közé – beszélt családjáról Molnár László.

– Próbálok rendet tenni abban a rendetlenségben, amit fölhalmoztam tíz költözés és negyven év alatt. Rendezgetem a hangzó anyagaimat, az emlékeket. Próbálom behozni a lemaradásomat: sok könyvet olvasok. Lehetőségeinkhez képest igyekszünk sokat utazni Dél-Európába, Észak-Afrikába. Van egy kis alapítványunk, amelynek szervezésében időnként zeneművészeti, zenetörténeti előadásokat tartok. Kiváló kollégámmal közösen tervezünk egy mókás kötetet a zeneművészet furcsaságairól. A színház és a zenekar vezetésével is jó a kapcsolatom. Örülnék, ha dirigálhatnék, mert kicsit kihasználatlannak érzem magam. Nekifogok új műveknek is, legutóbb egy olaszországi utazás élményéből írtam egy kamaradarabot, ami pár éve elhangzott a Kortárs Zenei Napokon. Kiss Ernő, a fesztivál szervezője felkért egy újabb darabra is, a nyáron ezzel is szeretnék foglalkozni. Úgy érzem, a kortárs zene évtizedekig tévúton járt.
Állami támogatással működtetett, bonyolult, önmagába zárt rendszer jött létre. A kortárs művek hallgatósága jószerével a komponistákból állt, akik egymás műveit meghallgatták. Beleástam magam a korszerű zeneszerzői technikákba, de az volt az érzésem, hogy a közönségnek ez nem kell, rendkívül nehezen fogadja be. Természetesen tudom, hogy igazán arisztokratikus és újító zeneműveknek sohasem volt széles kortárs befogadó közege. De azt sem merem állítani, hogy a populáris zenei alkotások jelentik a megoldást, hiszen óhatatlanul önmagukat ismétlik, nem mutatnak előre. A művészet is kicsit olyan, mint a tudomány: megy előre, és végül eljut egészen fantasztikus pontokig. A nagy különbség: míg a tudománynak mindig van hova továbblépnie, a művészetnél kérdés, hogy amikor a közönség már nem tudja befogadni, merre menjen tovább. Mégis gondolkodom rajta, hogy egy erős váltással másik irányba lépek. Szeretnék egy populárisabb, könnyebben befogadható, de azért a zeneszerzői mesterségbeli tudást is felmutató kamarazenekari művet komponálni, amely más nyelvezetet képviselne, mint az eddigi darabjaim.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyermekes családok napja – ingyenebéddel

A szokásos játékok mellett ugrálóvár, trambulin és kézműves sarok várta a gyerekeket a hétvégén Szegeden a Retek utcai Máltai játszótéren. Tovább olvasom