Délmagyar logó

2017. 02. 23. csütörtök - Alfréd 5°C | 14°C Még több cikk.

Müller Júlia: Veronika békét, harmóniát hozott az életembe

Szeged - Müller Júlia tizenöt éven át volt a Szegedi Nemzeti Színház tagja, 2003-ban a város egyik legnépszerűbb színészeként szerződött Miskolcra.
Úgy tűnt, magánélete is révbe érhet: párjával babát vártak, közös jövőjüket tervezgették, amikor februárban, Valentin-napján váratlan tragédia történt. Azóta megszületett Veronika – a ma már féléves kislány békét és harmóniát hozott egyedül maradt édesanyja életébe.

A szegedi publikum egyik kedvence volt Müller Júlia, amikor tizenöt sikeres évaddal a háta mögött, a 2003-as igazgatóváltás után Miskolcra szerződött. Azért ment el, mert úgy látta, a Szegedi Nemzeti Színházban elért színvonal tovább nem folytatható. A borsodi megyeszékhely teátrumának is hamar vezető színésze lett. Lapunk is beszámolt sikereiről: Radoslav Milenkovic rendezésében Ranyevszkaját játszotta a Cseresznyéskertben, a Portugál és a Hyppolit, a lakáj pedig évek óta levehetetlen a műsorról. Jól érzi magát Miskolcon, hamar megszerették, több díjat kapott, közben magánélete is révbe érni látszott.

Elveszítette a párját

– Egy pillanat tört része alatt elveszítettem a társamat. Pontosan ugyanaz történt vele, mint ami később Kolonics Györggyel: megállt a szíve. Harmincéves szerelem és barátság fűzött hozzá. Amikor már úgy nézett ki, a szövetségünk egy életre szól, és vártuk közös gyermekünket, Valentin-napra a Jóisten ezt az „ajándékot" gondolta ki nekem – mondja Müller Júlia.

Müller Júlia és Veronika – mindig együtt. Fotó: DM/DV
Müller Júlia és Veronika – mindig együtt.
Fotó: DM/DV

Június 17-én született meg kislánya, Ujfalusi Veronika, és a színésznőnek azóta elsősorban a gyermeknevelésről szól az élete, színházában, a miskolci nemzetiben egyelőre csak néhány alkalommal játssza a Portugált.

43 évesen lett anya

– A direkció végtelenül kedves és toleráns. Nagyon sok segítséget kapok a sógornőmtől, aki a saját dolgait félreteszi, és mindig jön velem, amikor előadásom van. Egressy Zoltán darabja már ötödik éve megy, és még mindig sorban állnak a jegyekért – általában egy nap alatt elfogynak. Nem titok: a 44. születésnapomat ünnepeltem december 14-én – ha az ember 43 évesen várja az első babáját, hálát ad a Jóistennek, hogy ez egyáltalán megadatott neki. Bár mindenki nagyon bíztatott, és a terhesség alatt semmilyen egészségügyi problémám nem volt, ez azért nem szokványos dolog. Nem tudtam, hogy a kislányom megszületése ennyire átértékeli majd az életemet. Rettenetesen hiányzik a társam, de ettől függetlenül nagyon vidám dolog gyerekezni. Veronika egy erős akaratú, nagy hangú és nagyon kedves baba. Könnyű vele, csak egyetlen kikötése van: rajtam kell lógnia. Hátamra vagy a mellkasomra kötve mindig velem van. Vidámak vagyunk, bevallom, nem is gondoltam magamról, hogy ennyire megszeretem és élvezem majd az igazi anyaszerepet.

Lemondott Sárbogárdi Jolánról

Úgy volt, Müller Júlia játssza majd a miskolciak Ibusár-produkciójában sok színésznő szerepálmát, Sárbogárdi Jolánt.

– A kislányom nagyon anyás, nem tehetem meg, hogy két hónapon keresztül napi nyolc-kilenc órára magára hagyom. Sose gondoltam volna, hogy egyszer olyan élethelyzetbe kerülhetek, amikor boldogan mondok nemet egy nagyszerű szerepre. Igazgatómtól, Halasi Imrétől sok kedves, baráti gesztust kaptam a bajban is, amiért nem tudok eléggé hálás lenni neki. Amikor kicsúszik az ember lába alól a talaj, fontos, hogy legyenek segítő kezek. Csodálatosan szép gesztus volt Imrétől, hogy megkínált egy olyan szereppel, Parti Nagy Lajos darabjának, az Ibusárnak a főszerepével, ami régóta az egyik szerepálmom volt. A terhességem utolsó hónapjaiban tulajdonképpen ez tartotta bennem a lelket: marad a világon egy olyan pont, ahol még visszakaphatom régi életemet. Ahol az lehetek, aki voltam. Ami persze illúzió volt, mert már soha nem leszek ugyanaz, de ez már nem rémít annyira. Szép gesztus volt az is, amikor Halasi Imre harag nélkül és kedvesen elengedett ebből a szerepből, hajlandó volt haladékot adni. Nagyon megnyugtatott, mert nem kellett azt éreznem, hogy elveszítem az állásomat, a szakmámat, az egzisztenciámat.

A népszerű író, Müller Péter büszke lányára és unokájára. Fotó: DM/DV
A népszerű író, Müller Péter büszke lányára és unokájára.
Fotó: DM/DV

Müller Júlia persze nem vonult vissza: még forgatott is egy napot. Szalay Kriszta És a nyolcadik napon című darabjából készül egy tévéfilm, abban játszik egy pici szerepet. Veronikát is vitte magával. – A forgatáson is azt tapasztaltam: a világ rád mosolyog, ha van egy pici babád. Veronikának ráadásul vicces kis pofija van, és amíg az ölemben ül, nagyon barátkozó.

Egy igazi oroszlán

– Megszületése után megváltoztak a fontossági sorrendek, sokkal nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb lettem. Veronika békét hozott a lelkembe, az életembe, ami ebben a helyzetben különösen meglepő. A kislányom egy igazi oroszlán, ha valamit akar, akkor olyan hangon kiabál, hogy többen is mondták már: ilyet még nem hallottak. Nem bőg, hanem üvölt, sőt ordít és szirénázik. Lehet, hogy operaénekesnek készül, és máris eddzi a tüdejét. Amikor még együtt vártuk, a párom egyszer azt mondta: ha lánya lesz, azt szeretné, ha Veronika lenne, mint az ő mamája. Ez nekem is tetszett, az én második nevem is Veronika, sőt a keresztanyámat is így hívták – meséli Müller Júlia, akinek egész családját lenyűgözte Veronika.

– Bár a testvéremnek, Sziáminak van hat gyermeke, ő elég korán elköltözött otthonról, én viszont egy házban lakom a szüleimmel, így számunkra Veronika jelenti az első igazi unokázást, amikor nemcsak hétvégi nagyszülők, hanem reggeltől estig kénytelenek azok lenni. Úgy látom, szerencsére élvezik. Szórakoztatja őket – nagy ajándék számomra is, hogy édesanyám és édesapám életét is megvidámítja. Egy ilyen baba ráadásul mindenkit megfiatalít, türelmet, lelassulást, befelé fordulást hoz. Csak a gyerek van, az ő ritmusát kell átvenned. Én nem vagyok egy rendszerető mama, aki pontos napirendet alakít ki, és azt következetesen be is tartja. Nálunk ez szabadon zajlik, ha el kell menni, akkor magamra kötöm és indulunk, ő pedig igazán élvezi. Igazi, jó kis társam. Rendszert hozott az életembe, belső békét, harmóniát.

Szegedi emlékek

– A szülés előtt néhány héttel, a Dömötör-gálán jártam Szegeden. Tizenöt évig voltam a színház tagja, a város számomra ma is nagyon fontos. Az egész korszak, különösen a Korognai Károly-féle utolsó három év szép emlék, örök nosztalgia. Nagyon erős társulatunk volt olyan fiúkkal, mint Sarádi Zsolt, Marton Róbert, Kocsis Gyuri, Király Attila, Szalma Tamás, Szerémi Zoli és Jakab Tamás. Még most is fájlalom, hogy nem becsülték meg azt a társulatot eléggé. Olyan előadásaink voltak, mint a Gyalog galopp, a Portugál, Az üvegcipő, a Dühöngő ifjúság – sorolja a szegedi emlékeket Müller Júlia. – Elszerződésemnek semmi más oka nem volt: azt gondoltam, innen már csak lefelé lehet menni.

Olvasóink írták

  • 4. vogyo 2008. december 26. 05:28
    „Karácsony másnapján ezt a cikket olvasni, a képeket látni igazi ajándék a DM-től:)
    Gyönyörűségesek vagytok:)Juli, jó egészséget kívánok nektek. Az állandó örömet pedig magadra vetted:)”
  • 3. vmagdi 2008. december 25. 13:34
    „Hosszú idő után ez a legnormálisabb cikk, amit az on-line dm -en olvastam. Koszonjuk. Jó volt olvasni. Sajnos a mi nagy tragédiánk Müller Juli , Jakab Tamás és a többielk elvesztése.. azóta nem is volt szinházbérletem :((((”
  • 2. efje 2008. december 25. 12:41
    „Maximális tiszteletem Müller úrnak! kellemes karácsonyt az egész családnak!”
  • 1. Agika88 2008. december 25. 12:11
    „Nagyon jó lett az első kép! :)”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A huszadik szenteste az apa nélkül

Szeged - 1988. augusztus 13-án Ausztriában, néhány kilométerre a magyar határtól, autóbalesetben, 44… Tovább olvasom