Délmagyar logó

2017. 07. 24. hétfő - Kinga, Kincső 21°C | 34°C Még több cikk.

Müller Péter Sziámi és a nyilvánosság

Müller Péter Sziámival szegedi koncertje előtt az Operaházról, testvéréről, Juliról, a Szigetről, a neonácizmusról, és ezzel összefüggésben a trágárságról beszélgettünk. Mindehhez a nagy hely-kis hely problematikáján át jutottunk el.
Félig tréfából kineveztek az Operaház stratégiai igazgatójának, amit az egész sajtó elkezdett rágcsálni. Fotó: Frank Yvette
– Nekem az intim szféra mindig jobban bejön, mint a komoly nyilvánosság – kezdi a beszélgetést Müller Péter Sziámi, a zenész a JATE-klub pincéjében – A Sziget fesztivál például egy 80-100 fős Sziámi-táborból nőtte ki magát. Soha nem akartam fesztivált szervezni, de persze hóhér sem vagyok, ha valami ki akarja nőni magát, akkor hagyom.

Péter közege az egy emberrel való beszélgetés, a gyerekei, a barátai. Meggyőződése, hogy a „túlszaladós életek" rosszak.
– Ha túl sokat akarsz vagy túl sokat engedsz be, a túl sok ambíció, a túl sok pénz, a túl sok kapcsolat, a túl sok siker, az mind állati rossz. Jól sikerült és rendes életnek érzem azt, amit – falun laktam sokáig – a mellettünk lévő Karcsi bácsi élt. Művelte a földjét, beszélgettünk, este lefeküdt.

Az ambíciót nem gondolja jó dolognak, neki nem is volt soha, csak sok minden sikerült jól – vagy kívülről nézve jól – az életében. És hogy az Operaház ebbe miként illeszkedik? Az csak egy futó villanás volt – mondja, majd mesélni kezd: Kesselyák Gergellyel és Hegyi Árpád Jutocsával létrehozták Miskolcon az operafesztivált, ami sikeres lett, ezért Hegyi és Kesselyák be akarták vonni az Operaház irányításába is. Müller csupán azt vállalta, hogy segít a háznak és a jó produkcióknak nagyobb ismertséget kapni Európában.

– Félig tréfából kineveztek stratégiai igazgatónak, amit az egész sajtó elkezdett rágcsálni, bár én gyorsan nyilvánvalóvá tettem, hogy nem fizetésért dolgozom, és nincs munkaidőm. Aztán elkezdte a munkáját az új vezetőség, és iszonyú rondán egymásnak ugrottak. Megpróbáltam ennek valahogy az élét venni, és két hónap után azt mondták, hogy most már minden jól van. Novemberben eljöttem, mert láttam, hogy produkciók nem nagyon vannak. Kértem, hogy majd ha lesz, szóljanak. Nem szóltak, én pedig alig voltam közben Magyarországon. Aztán egyszer hazajöttem, és felhívtak újságírók, hogy na akkor most mi a botrány az operában. Dühös lettem, mert abban maradtunk, hogy legalább értesítenek, ha megint megölik egymást. Ennyi. November óta nem dolgozom ott. Sehol nem töltök be semmilyen tisztséget, a saját cégemben, a Sziget-irodában sem ügyvezetek direkt, mert nem akarok hatalmi helyzetbe kerülni művészként.

Család

Müller Péter Sziáminak öt gyermeke van, novemberben érkezik a hatodik. Most jelenlegi feleségével és két pici fiával él. Azt mondja, inkább az asszony a családfő, de a nagy rokoni összejöveteleket ő szervezi. Testvére, Müller Juli sokáig a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt, most Miskolcon játszik, ahol megválasztották az év színésznőjének.

– Két olyan szám van a Fogjad már meg című új lemezen, ami mondjuk úgy, hogy merészebb szóhasználattal él. Pont ezt a két számot nagyon felkapták – fogalmaz a szerző. – Konkrétan a Szegény Diána az, amiben kimondatnak olyan szavak, amik egyébként majdnem az összes magyar zenekar dalaiban kimondatnak. Az ember ezeket társaságban többé-kevésbé használja, és értelmiségi lányoktól is többször hallom, semmi szörnyűt nem találok benne.

A klub folyosóján ekkor egy fiatalember elkurjantja magát: „Nem b..ok meg senkit". Na ugye – mosolyog Péter.
– Ez a szám nem a szexről szól – folytatja –, hanem a szegény Diána nevű főszereplőről, ami maga az eszeveszett neonácizmus. Amikor Bácsfi Diána aktív lett, megnéztem, hogy mit tud kezdeni vele a sajtó. Semmit nem tudott. Én nem nagyon szeretem, ha van neonáci párt Magyarországon, és erre valamit kell tudni felelni. Nekem ez volt az adekvát feleletem, mert azért teljesen komolyan venni nem tudtam.
Állítja: ez a lemez nem szókimondóbb a többinél. A Boldog-boldogtalan vagy Az éjszaka fátylán át című számok legalább olyan szubtilisek, mint például a régi nagy siker, a Kicsi, kicsiszolt kő.

Az ő zenéje soha nem lesz az a típusú szalonképes zene, amit néhány öregedő zenész játszik, azért, hogy önmagát szalonképessé tegye az idősebb közönség szemében – mondja, és hozzáteszi: Nálam nem lesz pálfordulás.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fidesz: nem az áremelésekre

A Fidesz-MPSZ szegedi önkormányzati frakciója a mai közgyűlésen nem szavazza meg a meleg víz és a… Tovább olvasom