Délmagyar logó

2017. 11. 17. péntek - Hortenzia, Gergő 6°C | 9°C Még több cikk.

Munkaváltás kényszerből

Erika és Ibolya meg akart élni, ezért szakmát váltott. Éva a saját bőrén tapasztalja, amit a foglalkoztatási hivatal adatai mutatnak: a tavalyi év végére ugyan lényegesen csökkent a munkanélküliek száma, de a folyamat megállt. Most megint nő.
Tapétázni lehetne már az életrajzokkal, amelyeket a szegedi Tarkóné Juhász Erika beküldött az álláspályázatokra, mégsem adta föl az ádáz küzdelmet. – Két éve jöttem a városba, betegfelvevőként alkalmazott egy klinika – lép kicsit vissza az időben. – Nemsokára elkezdődött a leépítés, elsőként nekem mondtak föl, negyvennégy évesen utcára kerültem. Ezerrel kerestem a munkát, dolgozni akartam. Szegedi cégeknek írtam, ha kellett nekik ember, ha nem. Közben a munkaügyi központ segítségével számítógépes ismereteket, levelezést, gépírást tanultam. Kereskedő-boltvezető tanfolyamra is beiratkoztam. Néhány hónapra fel is vett egy hipermarket pénztárosnak, aztán gyerekfelügyeletet vállaltam. Végül állást kaptam, válaszoltak az egyik korábbi levelemre. Most a vakok egyesületének irodavezetője vagyok, bizalmi munka, nagyon szeretem.

Kalandosabban indult Ibolya életpályája; nyolc általános után konyhai kisegítő munkát vállalt, de úgy érezte, ennél többre hivatott. Ő is a munkaügyi központban kapott segítséget: leérettségizett, és emelt szintű gyerek- és ifjúságvédelmi ügyintézőnek tanult. Most iskolásoknak ad tanácsot, miért nem szabad feladni. Ő az élő példa rá, hogy aki akar, az meg tud kapaszkodni.

Éva nem ennyire derűlátó. Tizenöt éve masszőr, de nem bírta fizikailag. Két éve keresgél, elmúlt negyven, ami szerinte a legrosszabb kor. Pedig megvan már a munkatapasztalata, és a magához való esze, hogy tudja, meg kell becsülni az állásajánlatot. De nem ajánl neki senki semmit. Azt mondja, elfáradt, nem pályázik. Most tanul. Ő is ifjúságvédelmis lesz, de a szociális szférában a mostani leépítésekről hallva nem bízik a sikerében.

A számok is azt mutatják, hogy a tavalyi, kicsit reménykeltőbb munkaerőhelyzet után megint egyre nehezebb állást találni. Pedig tíz éve nem esett vissza annyira a munkanélküli ráta Csongrád megyében, mint tavaly: két százalékkal! Így lett 5,6 százalék. Az történt, hogy miközben emelkedett a foglalkoztatottak száma, csökkent az álláskeresőké – derül ki az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (ÁFSZ) adataiból. A pályakezdő munkanélküliek száma tavaly jóval többel, 21,4 százalékkal mérséklődött. Szegeden is jól alakult a helyzet, tavaly ide jelentettek be a munkaadók minden második megyei álláshelyet, összesen 8710-et. Ez másfél ezerrel több az előző évek átlagánál. Az ÁFSZ kimutatása szerint tavaly havonta átlagosan hatszáz-ezer álláshely jelent meg a városban, ez kétezer fölé emelte a betöltetlen munkahelyek számát.

A leépítések hatására tavaly novemberben azonban megtorpant a munkanélküliek számának következetes csökkenése. Azóta megint emelkedik az állástalanok létszáma, és megint ott tartunk, ahol tavaly márciusban: megint ötezer fölé nőtt Szegeden a regisztrált munkakeresők száma. A megyei tendenciákkal ugyanez a helyzet; 17-18 ezerről novemberre majdnem négyezerrel csökkent le a munkanélküliek létszáma. Akkor megfordult az irány, idén márciusban – az egy évvel ezelőttihez hasonlóan – megint több mint tizenhétezren keresnek megélhetést megyeszerte.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ujjnyi por az életmentő műszereken

Folyamatosan dolgoznak a munkások a szegedi Traumatológiai Klinika Baleseti Sebészeti Ambulanciáján.… Tovább olvasom