Délmagyar logó

2017. 08. 17. csütörtök - Jácint 17°C | 31°C Még több cikk.

Művészek és rajongók

Sokféle kapcsolat lehet színészek, énekesek és a rajongók között. A feltétlen szeretet sokáig doppingoló, kedves dolog lehet, ám egy idő után akár teherré is válhat.
Ifj. Sándor Ferencné Györgyi mindent gyűjt, ami Kulka Jánossal kapcsolatos. Fotó: Schmidt Andrea
– Kulka Jánost kiváló színésznek tartom, kedves a hangja, teljesen odavagyok érte. Régóta figyelem a pályafutását, már a Szomszédok óta ő az első számú kedvencem. Akkor kértem tőle először autogramot, amikor három évvel ezelőtt zenés önálló estjével Szegeden járt. Azóta már többször is találkoztunk itteni fellépései alkalmával – meséli az eredeti szakmáját tekintve élelmiszer-eladó, de jelenleg önmagát „szabadúszónak" mondó ifj. Sándor Ferencné Györgyi, aki nemrégiben szerkesztőségünket is felhívta telefonon, amikor úgy érezte, a kedvencével készült interjú megjelenése késlekedik. Minden cikket, fotót gondosan összegyűjt az imádott Kossuth-díjas színészről. Rendszeresen küld neki levelet, e-mailt. – Talán furcsán hangzik, de úgy érzem, ha nem is válaszol közvetlenül, időnként az Életképek című tévésorozatban apró jelekkel üzen nekem. Folyamatosan figyelem, mikor, hol játszik. A III. Richárdot háromszor is megnéztem a főszereplésével a Nemzeti Színházban. Persze Szegedi kedvenceim is vannak, nagyon rokonszenves művészházaspárnak tartom Kiszely Zoltánt és Merényi Nicolette-et. Tőlük is kértem már autogramot, és gyűjtöm a róluk szóló cikkeket.

– A televízió révén sok családnál szinte családtagnak számítok. Ennek fényében mondom: a legnagyobb tőkém a közönség szeretete. Ezt meg kell tudni óvni, ez sohasem jelentett számomra terhet – mondja Székhelyi József, a szegedi teátrum direktora, aki a nyolcvanas években a legtöbbet foglalkoztatott színészek közé tartozott a televízióban. – Évekkel ezelőtt a Balatonban pancsoltunk a fiaimmal, amikor odaúszott hozzánk néhány rajongó autogramot kérni. Akkor egy kicsit hülyén éreztem magam. De az ilyen jellegű kedves „zaklatások" hozzátartoznak a mesterségünkhöz. Pályám során számos szerelmes levelet is kaptam, válaszul egy-egy dedikált fotóval küldtem vissza kézcsókomat a hölgyeknek. Egyszer a nyári csúcsforgalomban mentünk a feleségemmel és a gyerekeimmel fagyizni, amikor a pirosnál megállva a szomszédos autóból átszólt egy csinos hölgy: „Tudna nekem is ilyen gyerekeket csinálni?" A gyerekeim röhögtek, a feleségem dühöngött.

Színészeink, énekeseink többsége igyekszik minden rajongói levélre személyesen válaszolni. Számos példa akad arra is, amikor kitartó rajongó nagy művész állandó segítője, munkatársa, szerelme, sőt végül házastársa lett.

Van egy anekdota a világhírű angol színészről, Sir Laurence Olivier-ről, aki már érett férfiként játszotta az Othellót. Ült a színházi öltözőjében, amikor egy rajongó hölgy feltépte az ajtaját, és félreérthetetlen ajánlatot tett. Sir Laurence Olivier azt válaszolta: Asszonyom, az öltözőben talán, de civilben impotens vagyok. Székhelyi József szerint a rajongókkal kapcsolatban ma is ez lenne a követendő magatartási modell.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Magukon kezdik a megszorítást

Kevesebb pénzből működik majd az új szegedi közgyűlés: harminc százalékkal, 45 ezer forinttal… Tovább olvasom