Délmagyar logó

2017. 10. 21. szombat - Orsolya 10°C | 20°C Még több cikk.

Múzeumban lapuló különlegességek

Szeghy Andor harminc év fotózás után döntött úgy, hogy új, Szegeden alig ismert mesterséget tanul. A régi képek restaurálása rengeteg munkát és türelmet igényel, de a mester szerint megéri a fáradságot.
Szeghy Andor munkában. Fotó: Wágner Jenő
Egyszer egy 80 éves szegedi úr azzal állított be Szeghy Andor Kálvária sugárúti műhelyébe, hogy miután összeveszett a feleségével, a róluk készült közös fényképet összegyűrte, sőt tollal kilyukasztotta egyes részeit. Most már nagyon bánja az egészet, és szeretné, ha a fotós újjávarázsolná a képet. Szeghy hosszasan dolgozott rajta. A restaurált kép jobb lett, mint az eredeti.

A mester négy éve tért át a klasszikus fotózásról és fényképelőhívásról a restaurálásra. Megtanulta a számítógép használatát és ma már minden sérült részt pótolni tud a fényképeken. Az internet olyan, mint az autóbontó – mondja. – Bármilyen bokát, kalapot, könyököt pótolni tudok, sőt, ha az arc egy részlete hiányzik, azt is ki tudom egészíteni. A restaurátor a világhálóról szedi össze azt, amit az idő eltűntetett a képekről.

Az egyik legrégebbi fotó, melyet felújított, 1860-ban készült. Ezt a képet egy vaslapon rögzítették, és egészen speciális szögben kell megvilágítani ahhoz, hogy jól látszódjanak a részletek. Vannak olyan darabok, melyekkel 40 órát kell dolgozni, mire megújulnak, ezért nem csoda, ha óriási türelmet igényel ez a tevékenység. A restaurátor azonban szinte vadászik azokra a megrendelésekre, melyek aprólékos munkát és nagy odafigyelést igényelnek. Ezért örül most annak, hogy a Zichy család hagyatékán dolgozhat, és a keze alatt újulnak meg a patinás nemesi család fotói.

Persze nem mindenki engedheti meg magának, hogy régi fényképeit felújítassa, hiszen ezt a munkát jól meg kell fizetni. Szeghy Andor óradíja 3-5 ezer forint, így általában 30-40 ezerbe kerül egy-egy kép megújítása. Az a lényeg, hogy ne éljünk vissza a modern technika vívmányaival – magyarázza. Manapság ugyanis sokan „nyúlnak bele" a képekbe, és cserélik ki például a fotókon látható emberek arcát. A játékos csínytevéstől a személyiségi jogok megsértéséig sok következménye lehet ezeknek. Szeghy ügyel arra, hogy csak olyan cseréket hajtson végre a képeken, melyek nem befolyásolják a fotó eredeti témáját.

Egyszer például restaurált egy több mint száz éves fényképet, amelyen egy lány egy korsót tartott a kezében. A korsó azonban nagyon rosszul látszott, így komoly kihívás elé állította a restaurátort ennek a részletnek a megújítása. Szerencsére a családnál megtalálták az eredeti korsót, melyet újra lefényképezett, és így képletesen „visszahelyezte" a lány kezébe.

Szeghy Andor szerint ilyen történetekért érdemes művelni ezt a szakmát. Igazi vágya mégis az, hogy egyszer múzeumok megbízásából készíthessen restaurációkat. A csemegék ugyanis szerinte a nagy gyűjteményekben lapulnak.

Szincsok György

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Többszintes buszportot épít Szegeden a Tisza Volán Rt.

A Tisza Volán Rt. társberuházókkal olyan többszintes buszportot szeretne építeni a Vásárhelyi Pál és… Tovább olvasom