Délmagyar logó

2016. 09. 28. szerda - Vencel 9°C | 22°C

Nagy Bandó András Natáliával szerepel Szegeden - interjú

Nagy Bandó András újabban gyakran tűnik fel lányával, Nagy Natáliával, ma éppen Szegeden. Bandó napi 10-12 órát dolgozik, fut, teniszezik, elfelejt megöregedni – pedig az idén betölti a hatvanat. Álmodozás közben feketerigók kocognak be nyugágya alá – vagy Hanna, a hároméves unoka. Apa és lánya 17 órától együtt tart könyvbemutatót Szegeden, a Bartók művelődési központban.
– Natália lányoddal egyre többször szerepeltek közösen – ezek szerint nem tartotok már attól, hogy egymáshoz hasonlítgatnak benneteket az emberek?
– Közös humoros előadásaink ugyan vannak, de ez nem jelenti azt, hogy „párossá" váltunk, együtt föllépve is más-más műfajt képviselünk. Én a sztorizós szövegeimmel, Nati pedig két CD-jének dalaival lép föl, és pár abszurd műsorszámmal. Amikor a L’art pur L’art Társulathoz került, titokban tartottuk összetartozásunkat – Nati érdekében. Így senki sem viszonyítgathatta hozzám, és maga vívhatta ki a népszerűségét, érhette el sikereit. Ma már nyugodtan vállalhatjuk egymást. Furcsamód lépdel mögöttem-mellettem Nati: egykor Karinthy paródiáit adtam elő középiskolásként, ő is Karinthyt mondott, amikor rátalált Galla. Mindketten a humor világában landoltunk, most meg a gyermekeknek írt köteteim mellé zárkózott föl saját kötettel. Nincs kizárva, hogy énekelni fogok, többen mondták már, hogy verseimet megzenésítve önálló CD-ben is gondolkodhatnék.

– Kicsiknek és nagyoknak szóló verseskönyveidet forgatva úgy képzellek el, mint aki hanyatt hever egy virágos réten, és nagyokat hunyorogva, szája sarkában fűszálat forgatva rigmusokkal szórakoztatja a vonuló bárányfelhőket. Nagy Bandó álmodozik?

– Ráéreztél: kertünkben üldögélek, amikor írok, vers nem születik számítógép előtt. Feketerigók szemezgetnek velem, van, hogy élelmet kutatva a nyugágyam alá is bekocognak. Tengelicék és cinkék, meggyvágók és zöldikék, sármányok és mátyásmadarak éppúgy vendégeink, mint a lebecsült verebek. Télkezdettől tavaszutóig etetjük őket, házi madarainkká váltak. A Madarak tolláról című első kötet címét is ők adták, de itt szültem a Fából vasparipát és a Gyöngykaláris verseit is. A Szappanbuborék címadó versét Hanna Sára esti fürdetésekor daloltam ki magamból, és pár másik vers is mellette került papírra. A többi az orfűi csöndben született. Álmodozom? Is. És nosztalgiázom, azaz visszafelé álmodozom, versbe foglalva a gyermekkoromban megélt aranykort.

A Nap születésnapja

Nagy Bandó András lánya, Nagy Natália is gyermekkönyvet írt A Nap születésnapja címmel. Nati néhány évvel ezelőtt egy csillagászati albumban olvasott arról, hogy körülbelül ötmilliárd évre becsülik a Nap korát. Ahogy mesélte, beindult a fantáziája, és elképzelte, hogyan ünnepli egy ötmilliárd éves csillag a születésnapját. Úgy, hogy nagy felhajtást csap, meghívja a Világűr apraját és nagyját: a bolygókat, üstökösöket, csillagokat. Ők keverednek mindenféle mulatságos helyzetbe. A verses mesét Szűcs Édua tüneményes rajzai gazdagítják.

– Bravúrnak számít, hogy tavaly ősszel egy beszélgetéssorozat erejéig sikerült közönség elé csábítanod a rég „elveszettnek" hitt humoralistát, Sándor Györgyöt. Hogyan sikerült szót értenetek?

– Nem volt könnyű mutatvány, elkelt volna alattunk egy védőháló. Néhány éve írtam Gyurinak egy levelet, fölajánlva egy könyvvé alakítható beszélgetés ötletét. Tavaly végre igent mondott, és nyolc estén próbáltunk szót érteni. Azt akartuk bebizonyítani, hogy lehet mások számára is fontos mondanivalója két olyan humoristának, akiket okkal vagy ok nélkül más-más bélyeggel láttak el. Manapság barátságok és házasságok mennek szét (gyakran politikai) nézetkülönbségek miatt, mi pedig példát adtunk: ha egymás értékeire figyelünk, becsülhetjük a miénktől eltérő nézeteket vallókat is. A most megjelent Furcsa pár-beszéd című kötetünk a békés egymás mellett élés iskolapéldája lehet.

– A Sosemvolt Toscana című regényedben a halállal meg az élettel hemperegsz egy ágyban. Mióta gondolsz a halálra?

– Egyfolytában az életre gondolok, épp, mert szeretném késleltetni a halált. Régi bölcselet: filozofálni annyi, mint élni tanulni, élni tanulni annyi, mint halni tanulni. Könyvem egy év alatt öt kiadást ért meg, a hospice mozgalom ajánlott olvasmánya, a szegedi orvostanhallgatók pedig ebből írták tanatológiai szakdolgozatukat. Szerződésem van a megfilmesítésére. Jó tudni, hogy az életről és halálról egyaránt szóló történetem sokak szívéig eljutott, de megjegyzem: kiírtam magamból a halálfélelmemet, főhősöm példája rám is visszahatott.

– Élettelibb kérdéssel fejezzük be a beszélgetést: faragsz, fotózol, futsz, régiséget gyűjtesz, festesz – ja, és írsz... Miből mennyit?

– Mára az írás és olvasás maradt a fő „hobbim", a többieket „kiírtam" magamból. Versben és prózában élek és gondolkodom, és közben zsúfolt könyvtáramból válogatva olvasok. Szűkül az időm, amíg látok és használható az agyam, ezt kell tennem. Napi 10-12 órát is képes vagyok dolgozni, csak a futás és a tenisz, nyaranta pedig az úszás visz el a billentyűzet mellől. És persze az unokám. Amíg élt Batyu, a vizslánk, ő hajtott el a munkától, most erre csak Hanna képes. Gondolj bele: mekkora erő van egy piciny gyermekben!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sportolók – szegedi panelgarzonban

A szegedi önkormányzat összesen huszonöt garzonlakást biztosít a város sportklubjainak a Székely sor… Tovább olvasom