Délmagyar logó

2017. 04. 26. szerda - Ervin 8°C | 22°C Még több cikk.

Nagy Bandó az élet vidámparkjában

Szeged - Közel három évtizede már, hogy Nagy Bandó András elköltözött a Tisza partjáról, de az országos népszerűségnek örvendő humorista, író, költő azóta is erősen kötődik Szegedhez. Interjú.
– A humorfesztiválon aratott győzelme után, 26 éve költözött el Szegedről. Könnyű döntés volt?
– Könnyű. De nehéz szívvel hoztuk meg, az egész család megsiratta Szegedet. Ugyanakkor Hofi távozása után nagy lehetőség volt a mikroszkópos szerződés. Egy év után kiszálltam, a kötöttség ugyanis gátat vetett az addig megszokott és bevált országjárásnak. Ráadásul még több helyre hívtak.

– Hogyan emlékszik vissza a városra? Milyennek látja, ha itt jár?
– Szegedi maradtam, bárhol is éltem. Igaz, elmaradozott az őző nyelvjárásom, de hazatérve magától visszajön. Szegeden úgy érzem magam, mint aki bekéredzkedik abba a régi házba, melyben ifjú éveit élte, és bár az új tulajdonosé a ház, ő ott érzi igazán otthon magát. A város egészében ragyog, de sebeit is látom: se Hungi, se Hági, hogy csak kettőt említsek a múltból.

Bandó: Amit a batyumba pakolt az Istenem, nem vihetem magammal
Bandó: Amit a batyumba pakolt az Istenem, nem vihetem magammal.
Fotó: DM/DV

– Humoristaként ment el, manapság pedig versei, regénye és egyéb könyvei kapcsán ünnepelik. Hányadik köteténél jár?
– Azt hiszem, az idei hattal együtt huszonöt körül. A Sosemvolt Toscana számít zászlóshajónak, de a gyermekeknek írt mesés- és versesköteteim sem maradnak el tőle. Az eddigi öt mellé az idei könyvhéten egyszerre három jön ki: A Kiskalácsai királyság, mely Micimackó-nagyságú, hétestés mese, bő humorral, extrém figurákkal. A Keresztnévsor című névnapos könyv 326 ötsoros limericket tartalmaz, talán minden névről írtam egyet-egyet. Mindkettőt a szegedi kötődésű Szűcs Édua illusztrálta. A Szivárványhíd az ötödik verseskötetem, benne a Négy évszak című 64 szakaszos, időmértékesben írt verssel. Négy könyvünkkel támogatunk alapítványokat: a vak és csökkentlátó, a leukémiás és daganatos gyerekek mellett a vakvezető kutyák képzését és egy pécsi állatotthont.

– Nem lopja a napot.
– Tavaly lettem 60 éves, több van már mögöttem, mint előttem. Még mindig számos ötletem van. Semmi sem maradhat fiókban. És a „kötelesség": amit a batyumba pakolt az Istenem, nem vihetem magammal, át kell adnom a címzetteknek, az olvasóknak.

– Könyveit olvasva rajongóinak olyan érzése támad, hogy a bandós humor helyébe másképpen és más műfajban is elgondolkodtató írások léptek. Mi késztette erre a váltásra?
– Váltás, de én inkább folyamatnak mondanám. Lépcsőháznak, melyben fölfelé lépdelek, nem hagyva ki egyetlen lépcsőfokot sem. Humoristaként is író voltam, minden humoreszkemért íróasztalnál küzdöttem meg. Gondolkodó ember vagyok, az élet sorskérdései foglalkoztatnak, s ez régen is így volt. Az érés időszakában vagyok, inkább érett, mint éretlen. Gyermek maradtam felnőttként is, az élet vidámparkjában mindenre fel akarok ülni.

Deszktől Orfűig

Nagy Bandó András 1947-ben született Deszken, 1991 óra Orfűn él. Könyvei: Úton-útfélen (1986, 2007); Könyv azoknak, akik utálnak olvasni (2001, 2007); András könyve – Fordított teremtés (2002); András II. könyve – Kútásó (2003); Ízes beszéd (2003); 333 haIQ (2005); Sosemvolt Toscana (2006); Nagy Bandó világa (2007); Furcsa párbeszéd (Sándor Györggyel, 2007); Orfűi medvehagyma kincseskönyv (2007), Kabaré-sikerlista (2007). Verseskötetei gyerekeknek: Madarak tolláról (2004); Fából vasparipát (2005); Gyöngykaláris (2006); Szappanbuborék (2007); A táltossá lett kiscsikó (2007); Kicsinyek könyve (2007). Elismerései: Karinthy-gyűrű (1988), Szalmaszál a hajléktalanokért (1996), Hajléktalan Emberért Díj (2006).
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Gyermeknap szülök nélkül a szegedi Bal fasoron

Szeged - Régi családjuk már nincs, új pedig még nincs az újszegedi Bal fasori befogadó otthonban… Tovább olvasom