Délmagyar logó

2017. 03. 25. szombat - Irén, Irisz 7°C | 14°C Még több cikk.

Nagy elődökre és a fiatalokra is figyel Vajda Júlia

Szeged - A Szegedért Alapítvány idei fődíjasa, Vajda Júlia a West Side Story Mariáját vagy a Koldusopera Peacocknéját éppúgy sikerrel elénekelte, mint az operairodalom népszerű szoprán szerepeit, Manont, Micaelát, Gildát, Tatjánát, Aidát, Adinát és Norinát. Most művészetét és karitatív tevékenységét is elismerték.
Vajda Júlia nagymamájának, édesanyjának is szép hangja volt – ők tanítgatták először énekelni. Már óvodásként zenés-táncos játékokban szerepelt. Zenei általános iskolába járt; a tanárképző I-es számú gyakorlójában Sinkó Éva tanította az éneket, akinek a férjével, Sinkó György basszistával A didergő királyban együtt játszották a királyt és a kislányt. Hegedülni tanult, iskolája kórusával pedig szerepelt a színház és a szabadtéri produkcióiban. A Tömörkény-gimnázium diákjaként már Gyimesi Kálmánnál tanult énekelni, együtt járt Mihálka György kóruspróbáira Tokody Ilonával. A tanárképző magyar–ének szakán Bárdi Sándor bevonta a szegedi kisopera előadásaiba; még a Ki mit tud?-on is szerepeltek.

Diploma után, 1979-ben Vajda Júlia a Szegedi Nemzeti Színház énekkarának tagja lett. Amikor Magyarországon először a szegedi operatársulat bemutatta Donizetti Anna Bolenáját, kolléganője váratlan betegsége miatt be kellett ugrania Smeton, az apród szerepébe. – Délután szóltak, hogy este el kellene énekelnem olaszul. Sikerült megtanulnom, és baj nélkül lement az előadás. Az Anna Bolena azóta az egyik kedvenc operám. A színházunk akkoriban évadonként legalább három operettet játszott, sorra bízták rám a szubrett szerepeket; megtanultam táncolni, beszélni, természetesen játszani. Angyal Mária és Horváth Zoltán lelkiismeretes rendező volt, mindketten törődtek művészeik egyéniségével, szakmai fejlődésével is – meséli Vajda Júlia.

Vajda Júlia a Szegedért Alapítvány múlt szombati gálaestjén a fődíjjal. Fotó: Veréb Simon
Vajda Júlia a Szegedért Alapítvány múlt szombati gálaestjén a fődíjjal.
Fotó: Veréb Simon

Ránki György operájában, a Pomádé király új ruhájában Dzsufit bízták rá, majd következtek az operett-főszerepek: a Sztambul rózsájában Midili, a Mayában Madeleine. 1984-ben az Álarcosbál Oszkárja jelentette az operai kiugrást. Azután sorra énekelte a Donizetti-vígoperák, a Verdi- és Puccini-darabok lírai szoprán főszerepeit. Eljátszotta Aidát, Gildát, Cso-cso-szánt, Manont, Margitot, Papagenát. Berdál Valériánál is tanult, akinek a szerepkörét részben ő vitte tovább. Az operatársulattal sokszor turnézott Nyugat-Európában, itthon pedig rendszeresen vállalt fellépéseket jótékonysági koncerteken is. Gregor József egyik kedvenc partnere volt, vele mutatkozott be Norina szerepében az Operaházban.

– Szinte máig sem tudom elhinni, hogy nekem ítélték a Szegedért Alapítvány fődíját. Hatalmas megtiszteltetés, Katona Márta professzor asszony után én vagyok a második nő, aki megkapta. Nemcsak az énekesi pályámat ismerték el vele, hanem a karitatív, mondhatnánk úgy is, szociális gondozói munkámat is. Lapis András gyönyörű, kalapos kisplasztikáját a Dömötör-díjaim elé tettem – mondja a Liszt-díjas szoprán, aki újra Musetta szerepét alakítja a tavaszi Bohémélet-előadásokon, az Operaházban pedig a Vérnászra készül. Szecsődy Irén óta csak ő énekelte a Cselédasszony szerepét Magyarországon. Ez az egyik kedvenc darabja, április közepén Németországba megy vele vendégszerepelni.

Ifjú színészeket tanít énekelni

– Énekmesterként is dolgozom a színházban: aggódom, izgulok a színészkollégákért. Nem öncélú tanítgatásról van szó, hanem mindig konkrét feladatokra készülünk fel. Legutóbb az Aranycsapat dalain dolgoztunk Erdélyi Tímeával, Barnák Lacival és Szívós Lacival. A fiatal énekeskollégákra is figyelek: nagyon nehéz a helyzetük, mert rövidebb idő áll rendelkezésükre a felkészülésre, egyszerre sok helyen kell dolgozniuk, szaladgálnak a különböző városok, színházak között, közben mindig topon kell lenniük.

Utálja, ha jolly jokernek nevezik

– Szerencsém volt, hogy ilyen sokféle szerepet énekelhettem. Mindig örömmel vállaltam akár néhány mondatos feladatokat is, ezután sem mondok rájuk nemet. Az Anconai szerelmesek, A szabin nők elrablása, A kaktusz virága távol állt ugyan az operától, mégis jó volt benne játszani. Utálom, ha jolly jokerként emlegetnek, vidéken tulajdonképpen mindenki jolly joker. Itt mindenkinek mindent kell játszani. Király Levente nemcsak drámai hős, hanem nagyszerű táncos komikus is volt fiatalkorában. Számomra természetes, hogy mindenben kipróbálom magam, mindegyik szerepből tanulok valamit – vallja Vajda Júlia. Azt is hozzáteszi: fontos számára, hogy ne feledkezzenek meg azokról az idősebb kollégákról sem, akik egykor játszótársai voltak.

Olvasóink írták

  • 3. gavallér 2010. március 15. 08:28
    „Ő megérdemel minden díjat :::::::”
  • 2. zebegény 2010. március 13. 22:23
    „Szívből gratulálok Vajda Júliának!
    Azt pedig szívesen megkérdezném Hollósi Zsolttól, hogy Aida vagy Cso-cso-szán mióta lírai szerepek.”
  • 1. Tapasztalt 2010. március 13. 14:28
    „Bravó Juli, gratula!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Megszépül a Déryné művelődési ház

Több mint 250 millió forintból – jórészt európai uniós pályázat révén – újítja fel közösségi tereit négy homokháti település. Tovább olvasom