Délmagyar logó

2018. 01. 21. vasárnap - Ágnes -3°C | 4°C Még több cikk.

Nagy és mély szakrális aktus

Szeged - Vidnyánszky Attila rendezte Szarka Tamás musicaljét, a Máriát, amit a debreceni Csokonai Színház társulata ma és holnap 21 órától játszik a Dóm téren. A Kossuth-díjas művész még nem döntötte el, pályázik-e majd a Nemzeti Színház élére.
– Ebben a fantasztikus térben különleges hangulata lesz Szarka Tamásbibliai történetet feldolgozó Máriájának. A Dóm tér szakralitása is erősíti az előadást. Műfajteremtő szándékunk is volt vele; olyasmit szerettünk volna létrehozni, ami befogadhatóságában vetekszik a musicallel. Az amerikai musicalek, amelyek elárasztják Magyarországot, nem engedik meg, hogy igazán mélyre nyúljon az ember. Mi másként kívántunk megszólalni; én inkább valamiféle népoperának gondolnám a Máriát, miközben persze nem az. Ez egy nagy és mély szakrális aktus – mondja Vidnyánszky Attila, a produkció rendezője. Alkotótársaival a díszletet is át kellett alakítaniuk, mert mások itt a tér arányai, mint a debreceni csarnokban, ahol a darab ősbemutatóját tartották. – Úgy találtuk ki az orgonasípok ívét, hogy együtt zenéljenek a dóm vonalaival; nekirugaszkodás legyen a színpadon keresztül, vigyenek fel a dóm tornyain keresztül az égbe.

Mária a Szegedi Szabadtérin: nagy és mély szakrális aktus. Fotó: Frank Yvette - galéria

A Kossuth-díjas rendező úgy fogalmaz: zseniális volt tavaly a publikum; képes volt a nyár két leghidegebb estéjén, 13 fokban végigülni Az ember tragédiáját. – Úgy éreztük, figyel, együtt lélegzik velünk a közönség. A nyári színházak leépítik a repertoárjukat, borzalmasan gagyi műsort láthatunk az esetek 90 százalékában. Az, hogy a Dóm téren négyezer emberre is lehet hatni a Tragédiával, nagy visszaigazolás volt számomra. A Mária egy megrendítő, igazi nagy mű. Katartikus élmény lehet; a téma, Jézus születése is ezt ígéri – véli Vidnyánszky Attila, aki szerint heródesi világot élünk ma is, és a színpadi heródesi világot is így fogalmazták meg.
Vidnyánszky Attila még nem döntötte el, pályázik-e a Nemzeti élére
Vidnyánszky Attila (balról) még nem döntötte el, pályázik-e a Nemzeti élére.
Fotó: Frank Yvette

– A darab általános hangvételétől zeneileg is elüt ez a rész, ami egy bonyolult montázsa a mai zenéknek. Mária dilemmáin, fájdalmán keresztül eljutunk a gyermekvállalás mai kérdéseiig. A mai világ által abortusznak nevezett iszonyatos gyilkosságsorozatot egy látomásos jelenettel a heródesi gyerekgyilkosságok képben idézzük föl.

Hatgyermekes apaként átérzem a gyermekvállalás súlyát; rettenetesen fájó nekem, hogy így pusztulunk és pusztítunk. Mivel ez nem tud hidegen hagyni, elég expresszív gesztusokkal fogalmaztuk meg ezt a színpadon. Családoknak, gyerekeknek is ajánlom a produkciót; a két debreceni előadásunkat nyolcezer ember látta, és több mint egyharmaduk gimnazista volt. A beszélgetésekből kiderült, mélyen megérintette, felzaklatta őket az előadás. Ennek örültem a legjobban. A Heródes által megöletett gyermekek lelkei egyben az abortuszban elpusztult gyerekekként énekelnek egy gyönyörű dalt az édesanyjuknak. Hátborzongatóan erős része ez a darabnak. Ebben a vérben születik meg Jézus, és hozza el a reményt.

Mária a Szegedi Szabadtérin: nagy és mély szakrális aktus. Fotó: Frank Yvette - galéria

Állampolgársági eskü

Vidnyánszky Attila családtagjaival együtt július 30-án Debrecenben tette le a magyar állampolgárságot jelentő esküt – a ceremóniát Kósa Lajos polgármester vezette. A debreceni Csokonai Színház direktora egyszerűsített honosítási eljárás keretében válhatott magyar állampolgárrá. Vidnyánszky Attila Kárpátalján, a ma Ukrajnához tartozó Beregszászon született.  
Vidnyánszky Attila számít ma a legbefolyásosabb színházi szakembernek; sokan úgy vélik, ha jövőre lejár a Nemzeti Színház élén Alföldi Róbert mandátuma, ő lesz az intézmény következő direktora. Ezért is érdekes, hogyan látja szakmája helyzetét. – Mindenki mindig panaszkodik. Beregszászban én a debreceni költségvetésem töredékéből is tudok színházat csinálni. Ha teher van az országon, akkor nem lehet, hogy abból mi ne vegyük ki a részünket. Nem csak nálunk vannak problémák, Franciaországban és mindenhol, ahol járok, megszorításokról beszélnek. Debrecenben megkaptuk a nemzeti színházi státust, ezért eleget kell tennünk bizonyos előadás- és nézőszámmutatóknak, opera- és táncelőadásokat is kell csinálnunk. Az önkormányzat 200 millió forintot elvonva felére csökkentette a támogatását, ezért csökkent az előadás- és a nézőszám is. Most ezeket a mutatókat vissza kell hozni. Okosan kell felépítenem az évadot, hogy jusson mindenre. Arról még nem döntöttem, pályázom-e a Nemzeti Színház élére. Nagyon fontos intézmény, amely kiemelt szerepet kell, hogy betöltsön a magyar színházi életben. Debrecenben gyönyörű feladataim vannak, ráadásul a Kaposvári Egyetem is komoly elfoglaltságot jelent. Nehéz mindennek megfelelni, mindenütt száz százalékkal ott lenni. Meglátjuk, hogyan alakulnak majd a dolgok.

Olvasóink írták

  • 4. bgea 2012. augusztus 06. 15:09
    „Ez megbocsáthatatlan borzalom volt - és akik az arcunkba vágták ezt a mocskot, nekik tudniuk kellett jó előre, hogy ez az - szenny. Aki ilyet "alkot" és rendez, az rossz úton jár. Hatalmas munka van belefektetve, ami nem a jót szolgálja. Az első felvonás végén az iszonyat által letaglózott arcokat és a döbbent csendet látva nem hittem, hogy ezt a rettenetet még lehet fokozni. De megtették. És az udvarias szegedi közönség a végén még jól meg is tapsolta őket...
    Ez a darab se nem keresztény, se nem nemzeti.
    Régen rossz, ha Vidnyánszky Attilát tartják az ország legmeghatározóbb rendezőjének és rá kívánják építeni a Nemzeti Színházat.
    Nem helyeslem, ahogy ezt a rettenetet a fiatalságnak mint "nagy művet" tálalja. Nem szeretnék Vidnyánszky gyermeke vagy neveltje lenni - ha ezek a nevelési elvei... Van lelki megrontás is, bár nincs rá törvény!

    Umberto Eco írja A rózsa neve c. regénye 97-98. lapján:
    "Ha az ember folyvást szörnyetegeket ... ábrázol, előbb-utóbb beleszeret önnön szörnyszüleményeibe, és kedvét leli bennük és általuk, s a végén már csakis rajtuk keresztül látja a világot."

    "Én bizony gyakorta tapasztaltam, hogy a bűn épp azon kikezdhetetlen erényű emberek ábrázolásában mutatkozik a legcsábosabbnak, akik a bűn vonzerejét és megnyilvánulásait leginkább elítélik. Ebből is látszik, hogy az ilyen emberek oly nagy hévvel igyekeznek tanúságot tenni az igazságról, hogy a rosszat Isten nevében habozás nélkül felruházzák minden elképzelhető csáberővel, hogy imigyen a népek minél jobban megtudhassák, hány- s hányféle módon babonázza meg őket a gonosz."”
  • 3. lidi 2012. augusztus 05. 12:27
    „"Mindenki mindig panaszkodik. Beregszászban én a debreceni költségvetésem töredékéből is tudok színházat csinálni. Ha teher van az országon, akkor nem lehet, hogy abból mi ne vegyük ki a részünket. "

    azért gyorsan tegyünk hozzá ezekhez a kijelentésekhez, már csak a teljesebb kép kedvéért is, egy 2009-es Vidnyánszky-nyilatkozatot:
    "A prózai társulatunk - hála a beregszászi színészek folyamatos jelenlétének - egyike a legerősebbeknek Magyarországon, de az operatársulatnak is sikerült már bemutatkoznia külföldön. Úgy kezelem a debreceni és a beregszászi színházakat, mint egy intézményt. Ilyesmire nem volt még példa a régióban, s valószínűleg nem is egy példaértékű modell ez, de tény, hogy a beregszászi színház így éli túl a nehéz időket. " (teljes interjú: http://beregszinhaz.fw.hu/interju2-2.htm)
    és az is teljesen természetes, hogy ezek a színészek jelen vannak mindazokon a magyarországi fesztiválokon, ahol VA: Szegeden, Gyulán, ahogyan az is, hogy a beregszászi társulat is évek óta pályázik (és nyer) magyarországi forrásokból támogatást. Szeretném felhívni a tisztelt rendező úr figyelmét, hogy az általa nem kedvelt magyarországi színházi társulatoknak nem nagyon van lehetősége oly módon integrálódni valamely más ország színházi életébe, ahogyan a beregszászi társulat szervesült a agyarországi színházi életbe, így tehát ez a "kivesszük a részünket a teherből, mert erkölcsileg-morálisan is nagy emberek vagyunk" kijelentés enyhén szólva is álságos. Főleg annak fényében, hogy más határon túli (vagy külhoni, mert mostanában így PC) társulatok - természetesen magyarországi pályázati forrásokat is igénybe véve a munkához - eredeti környezetükben, elsősorban az ottaniakat kiszolgálva élnek, alkotnak és érnek el eredményeket, nyernek díjakat előadásaikkal Európa számos országában. Ők sem tudnak integrálódni a beregszászihoz hasonló módon,de még előadásaikkal is eléggé korlátozottan vannak jelen a magyarországi színházi életben, ritkán kapnak lehetőséget vendégjátékra, pedig az előadásaik minősége okán többet is játszhatnának itthon, és ők sem sztárgázsiért dolgoznak: még az egyébként szintén eléggé alulfizetett magyar színészek bérének is a töredékéért dolgoznak.

    És azt is mondjuk el annak, aki nem tudja, hogy a a Vidnyánszky Attila felügyeletével kialakított új színházi besorolási rendszer (amelyben vannak nemzetiek, kiemeltek és az egyéb) épp arra való, hogy azoknak, akik megkapták a nemzeti vagy a kiemelt státust, az ország terhei ellenére nem kevés fix, tehát tervezhető támogatást garantál, de ebbe a körbe csak olyanok kerülhettek be, amely színházaknak már eleve van fenntartója, aki éves fix támogatást nyújt. Oda megy tehát a pénz, ahol már eleve van - így persze (utólag!!!!) már nem lesz olyan nehéz legalábbis papíron teljesíteni azokat a konkrét kritériumokat, amelyek elméletileg a besorolás előfeltételei lettek volna.... (ld. az interjú erre vonatkozó részét, némi panasszal arról, hogy az önkormányzat (amitől nyilván más önkormányzatokhoz hasonlóan a nehéz helyzetben lévő ország vezetése lég sok forrást vont el) 200 millióval csökkentette a színház költségvetését). És hogy ki döntötte el, hogy kik kaphatnak nemzeti státust? Az ötfős Színházművészeti Bizottság: Novák János, a Kolibri Színház igazgatója, Dobay Dezső, az R.S.9. rendezője, Vasvári Csaba színész (a székesfehérvári Vörösmarty Színház menesztett igazgatója), Fekete Péter, a békéscsabai Jókai Színház, valamint Vidnyánszky Attila, a debreceni Csokonai Színház igazgatója.

    Az interjúval kapcsolatban még egy megjegyzésem lenne: egy érzékeny művészembernek illene némi empátiát mutatnia embertársaival szemben, akkor is, ha azok nők, és nem legyilkosozni mindenkit, aki arra kényszerül, hogy megszakíttassa a terhességét. Valamint arra is gondolni, ha már a színház itt és most műfaj, aminek illik reagálnia az őt körülvevő aktuális társadalmi környezetre, hogy nem az abortuszok miatt fogyunk: sok-sok szülő vállalt, felnevelt gyermekét veszti el, mert az külföldre megy szerencsét próbálni, itthoni lehetőségek híján. És nekik a külföld tényleg külföld, nem az anyaország, mint Vidnyánszky Attilának és családjának.”
  • 2. Agáta 2012. augusztus 05. 09:18
    „"A Mária egy megrendítő, igazi nagy mű. Katartikus élmény lehet; a téma, Jézus születése is ezt ígéri - véli Vidnyánszky Attila, aki szerint heródesi világot élünk ma is, és a színpadi heródesi világot is így fogalmazták meg." - nyilatkozta a darab rendezője, Vidnyánszki Attila.
    Hogy ez nagy mű lenne? Katartikus élmény? Na ne! Úgy látszik, neki fogalma sincs arról, hogy mi a nagy mű! Szombat este ültük végig botor módon az előadást, mondván, hogy ne mindig a régi jó műveket lássuk, nézzük meg, a mai szerzők mire képesek. Mind a mű, mind az előadás olyan messze van a "nagy"-tól, mint a Földtől a Naprendszer középpontja (Az "István, a király", nos, az tényleg nagy mű és kiváló előadás volt.). Az előadás nagy részében a szereplők rohangáltak a színpadon fel-alá, fetrengtek a földön. A "mű" eleje gruppen sex imitációval kezdődött - egyből a Zabriskie Point c. film sivatagi jelenete jutott eszembe... Jó-jó, némi mondanivalóval lehetett találkozni - az első felvonásban a mai fogyasztás-központú világról pl., de a második felvonásban túl erős volt a több jelenetben csurgó vér látványa, láttam a nézőtéren, hogy némelyek eltakarták az arcukat. A díszletként szolgáló meredek lépcsősoron és rámpán is rohangáltak, párszor megcsúsztak, sőt, elestek, azt néztük, hogy mikor töri ki valaki a lábát. A hangosítás pedig rémes volt. Többször be kellett fogni a fülemet, mert a magas hangok annyira bántották a dobhártyámat. Úgy látszik, hogy a hangosítást végzők és a rendező úr is hiányzott fizikaórán, és biológia órán, amikor a hang terjedését, az emberi dobhártya "hangbíró" küszöbét tanították. Az első felvonás után a nézőtéren több negatív kritika hangzott el a hátunk mögül is. Ennek az előadásnak nem sok köze volt a bibliai Máriához és egyáltalán a bibliai történethez, az egészen biztos. Annyira vacak volt, hogy nem nekünk kellett volna fizetni a jegyért, hanem mi érdemeltünk volna fizetést azért, mert végig ültük.
    Ami pedig a várható igazgató cserét illeti a Nemzeti Színházban, reméljük, hogy oda valóban egy nagy formátumú ember fog kerülni, de nálunk ő nem a Mária rendezője.”
  • 1. Maximilli 2012. augusztus 05. 02:12
    „Tegnap megnéztem a Mária musicalt, bár szerintem a zenés dráma pontosabb megfogalmazás rá. Erősen közepes nézőszám mellett kezdődött az előadás Heródes és az Egója őrjöngése közepette, bántóan zavaró üvöltések, lihegések kevéssé érthető szöveg, labilis szólók, és nem csak a magas éneklése volt bátortalan, de a mély hangokkal is nehezen birkóztak. Szarka Tamás zeneileg hozta a Ghymes együttesben megismert színvonalat, de ez minőségileg egy musical-hez nem elég. Kevés szép dúdolható dallam maradt a fülemben, annál több disszonáns hangzavar. Talán Mária és József kettőse volt a legszebb melódia, egyébként Mária tisztán szépen énekelt, és Józsefé is fantasztikusan jó énekhang, talán az övé az előadás legjobb hangja. Lehet a Dóm szakrálisan nagyszerű tér, ezt színpadi mozgással nehezen tudták jól megtölteni, pedig próbálkozások voltak, de attól szerintem nem lesz jobb az előadás, ha ide-oda tologatunk ezt-azt a színpadon. A második felvonás elején sikerült a naturalizmus olyan pontjára eljutni, hogy az már nagyon sok embernél kiverte a biztosítékot. Értettem, mi volt vele a szándék, az igazságtartalma sem vitatható, de egyes emberek számára sokkoló volt, tudom akár a valóság, de ezzel szembesülni nem felemelő élmény. Ez a dermesztő hangulat rátelepedett a nézőtérre az előadás végéig, és nem is igazán sikerült feloldani. Ilyen gyenge tapsot talán még sosem hallottam, pedig az elmúlt 25 évben jó néhány előadást láttam, mire másodjára kijöttek meghajolni a színészek, a nézők elindultak néma csöndben hazafelé. Ehhez képest a Jekill és Hyde tapsorkánja azért lehet érdekes, mert az sem egy habkönnyű musical. Ezek után talán nem meglepő, eddig az operaelőadások( a két egyfelvonásos) volt az idei szabadtéri legjobb produkciói.( A Hegyen-völgyön lakodalomról nem tudok nyilatkozni, mert azt sajnos nem láttam) Keró fantasztikus képi világot álmodott a Dóm elé, és a Parasztbecsület még azt is elbírta, hogy a fantasztikusan éneklő Frankó Tünde mellett a Turiddut éneklő Dolhai Attila, bár tisztességesen felkészült, és nagyon látszott rajta az igyekezet, bizony nem tudta igazán jól megoldani a szerepét. Ezt a manapság divatos crossover szereposztást nem biztos, hogy feltétlen erőltetni kell. A Bajazzók énekesei egyenletesen jól énekeltek, remekül szórakoztunk, pedig nem vagyunk igazi operabarátok, csak szeretünk színházba járni a feleségemmel. Végezetül a jövő évi tervekhez lenne egy-két javaslatom: Kecskeméten láttam a Nyomorultak előadását az előző évadban, egyszer Egyházy Gézával, egyszer pedig Feke Pállal a főszerepben. Mindkettő zseniális előadás volt, talán elő lehetne adni a Dóm téren, annál is inkább, mert kb. 25 éve volt már itt ez a darab, igaz még Vikidál Gyulával a főszerepben, s akkor is nagy siker volt. A másik könnyed musical a Neoton együttesről szóló Szép nyári nap, ami mélységében nem vetélkedhet a Máriával, de biztos kasszasiker, és nagyon sokan azonosulni tudnak vele, mert sokan megérték azt a korszakot, amelyben játszódik. Hát röviden ennyi az én véleményem, és ez csak egy a sok közül, természetesen elfogadom, ha más másképp látja...”

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Roham a pénzváltóknál az olcsóbb euróért

Tízezrekkel olcsóbb nyaralás, néhány ezressel kisebb törlesztőrészlet, apadó államadósság – az erős forint jótékony hatásai. Tovább olvasom