Délmagyar logó

2017. 04. 27. csütörtök - Zita 10°C | 24°C Még több cikk.

Nagy István: Én csak védtem magam!

Gyilkosság miatt előbb tíz évre, majd a múlt héten négy évre ítélték azt az idős szegedi férfit, aki az első ítélet kihirdetése után agyvérzést kapott és fél oldala lebénult. A bíróság előtt is azt hangsúlyozta, amit nekünk: nem akart ölni, csak védekezett. A következő napokat a kórházban tölti, reméli, a börtönbe már soha nem kell visszatérnie.
Nagy István az ítélet kihirdetése után fél oldalára lebénult. Fotó: DM/DV
Pár nap telt el azóta, hogy a bíróság négy év szabadságvesztésre ítélte a gyilkossággal vádolt szegedi Nagy Istvánt. A 67 éves férfit ugyanebben az ügyben korábban tíz évre ítélték.

Tehetetlenség

Nincs csöngő az Irinyi utcai ház bejáratánál. A szomszédos virágüzlet eladója azt tanácsolja, verjem a vasajtót, előbb vagy utóbb előkerül a ház beteg, járni nehezen tudó tulajdonosa. Megfogadom a tanácsát, ököllel többször egymás után ráütök a kapura. Egy idő után valaki kikiabál: ki az? Benézek a kapu és a ház fala közötti tenyérnyi résen, senkit nem látok, de visszakiabálok, megmondom, mit akarok. Öt perc is beletelik, mire kinyílik a melléképület ajtaja, előbb egy járókeret, majd a használója is felbukkan. Újabb öt percig tart, mire a lépni alig tudó idős férfi odaér a kapuhoz, és kinyitja a vasajtót. Nagy István invitál, kerüljek beljebb. Elhaladunk a főépület nyitott ajtaja mellett, ott, a konyhában történt 2003. április 29-én a gyilkosság. Bemegyünk a melléképületbe, leülünk, a környéken Pisze Pistaként emlegetett idős ember a vetetlen ágyra, én egy székre. Dől belőle a szó.

– Ártatlan vagyok, jogos önvédelem volt, nem akartam ölni – mondja. Lassan körvonalazódik, hogy mi játszódott le több mint két éve azon a szombati napon, délben egy és két óra között, illetve az előző napokban. A melléképületben akkortájt egy albérlő lakott, a férfi egy másik férfit és egy nőt a főbérlő tudta nélkül befogadott. Nagy István azon a napon megkérdezte a számára idegen férfitól, a későbbi áldozattól, hogy mi keres itt, mire ő szó nélkül leütötte.

Az idős férfi a földre zuhant, az egyébként is sérült kezei a földet éréskor még jobban megsérültek. Pista bácsi feltápászkodott, kiment a kapun, és a vízművektől kihívta a rendőröket. A helyszínre érkező járőrök mindenkit igazoltattak, majd elmentek. A ház tulajdonosa bement a főépületbe és magára zárta a konyhaajtót. Alig pár perc telt el, amikor észlelte, hogy fiatal, erős felépítésű támadója megpróbál bejutni a házba. Neki akkor telefonja még nem volt, a rendőröket nem tudta értesíteni, csak arra gondolt, valahogyan el kell zavarnia, el kell ijesztenie a nála jóval fiatalabb férfit. A dörömbölésre, fenyegetésre felkapott egy kést az asztalról, és megállt a zárt ajtóval szemben. Az ajtót a támadó berúgta, és rárontott az idős emberre, neki a kést tartó kéznek. A penge a szívében állt meg.

„Nem akartam ölni!"

– Nem akartam ölni! Segítettem, én hívtam a mentőket, a rendőröket, én tartottam az infúzióspalackot, a többiek még a mentők kiérkezése előtt elmentek a szomszéd kocsmába inni – hangoztatja ártatlanságát újra és újra.

Nagy Istvánt őrizetbe vették, sem a rendőrség, sem az ügyészség, sem pedig a bíróság nem fogadta el, hogy saját életét féltve ragadott kést. Tíz évre ítélték. A férfi felmentésre számított, az ítélet kihirdetése után összeomlott, agyvérzést kapott, fél oldala lebénult. Állapota azóta sokat javult, de járni csak járókerettel tud, magát nem tudja ellátni, segítség nélkül nem tud öltözni és vetkőzni, nem tudja felhúzni a cipőjét. Jelenleg rokonai gondoskodnak róla. A börtönben is segítségre szorult.

– A börtönben a dohány aranyat ér, sok elítéltnek nincs semmilyen jövedelme, nem tudnak venni cigarettát, és nincs hozzátartozójuk se, akiktől kaphatnának. Én a kevés nyugdíjamból vásárolt dohánnyal fizettem a segítségért – mesél a férfi a börtönben eltöltött időszakról.
Nagy István nem nyugodott bele az ítéletbe, ügyvédje, a szegedi Krajkó Zoltán fellebbezést nyújtott be. Az ítélőtábla, elfogadva az ügyvéd indítványát, új eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú bíróságot. A bíróság ekkor már megállapította, hogy jogos önvédelem történt, a korábbi ítéletet megváltoztatva tíz év helyett négy év börtönbüntetést szabott ki.

Túlzott védekezés

– Azt mondta a bíró úr, hogy jogos volt a védelem, csak a védekezést túlzottnak tartotta. Ha jól értettem, a kezemben tartott késsel túlléptem azt a határt, ami még teljesen jogos önvédelemként elfogadható lett volna. Én ezt nem így látom. Előtte megvert az a férfi, én bezárkóztam, ő tört rám, sokkal fiatalabb volt nálam és sokkal erősebb, ráadásul a kezem is sérült volt. Féltem, azt hittem, megöl. A kést csak azért kaptam fel, hogy elijesszem. Nem tettem szúró mozdulatot, eszembe sem jutott rátámadni, pláne megölni. Megbeszéltem Krajkó úrral, fellebbezünk. Szeretném, ha kiderülne, az életemet féltettem, jogos védelem történt – mondja Nagy István.

Az idős férfi egy kicsit haragszik a rendőrökre, ugyanis szerinte kis szerencsével megakadályozhatták volna a tragédiát. A móri áldozatot ugyanis különböző bűncselekmények miatt régóta körözték, ha igazoltatáskor ez kiderül, akkor azonnal előállítják, és...
– És nem történik semmi, nem hal meg egy ember, nem ítélnek előbb tíz, majd négy év börtönre, nem bénulok le, nem pusztul el a házam, és nem beszélgetünk itt, mert nem lenne miről – mondja.

Nagy István két évet és néhány napot volt börtönben. Reméli, soha többé nem kell visszamennie. A bíróság megszüntette a lakhelyelhagyási tilalmat is. Mondta a bírónak, nézzen rá, hova tudna menni, még a házából sem tud kilépni, nemhogy elrejtőzni, vagy megszökni.

– Most be kell mennem a kórházba, remélem, tudnak rajtam segíteni, és nem így kell leélnem a hátralévő életemet – jegyzi meg búcsúzáskor Nagy István.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A tompaszigeti kiskerti csend hangjai

Az öreg Picasso összeesküvés elméletet szőtt egy tompaszigeti bulizó társasággal és Szőke Péter volt… Tovább olvasom