Délmagyar logó

2017. 01. 23. hétfő - Zelma, Rajmund -8°C | 4°C Még több cikk.

Nagy László a szegedi színház új kommunikációs igazgatója

Az „ópusztaszeri giccsről", vezetői székek közötti váltásai hátteréről, a politikamentesség határairól is beszélgettünk Nagy Lászlóval, aki tizenegy év után végleg szakított az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkkal. Június 1-jétől ő a Szegedi Nemzeti Színház kommunikációs igazgatója.
– Négy éve keresett először Székhelyi József színigazgató azzal, hogy kíváncsi színházi és ópusztaszeri tapasztalataimra. De fölhívott idén február 2-án is, mikor hírét vette, hogy kirúgtak. Azt kérdezte: „Mikor jössz vissza?" Az elmúlt négy hónap alatt négy dolgozatban és tucatnyi beszélgetésben fejtettem ki színházzal kapcsolatos strukturális és egyéb elképzeléseimet, elveimet. Közben a színház belső közösségéből is többen kerestek: visszahívtak. Tehát kinevezésem pénteki bejelentése hosszú folyamat eredménye – hangsúlyozza Nagy László, aki június 1-jétől a Szegedi Nemzeti Színház kommunikációs igazgatója.

„Az egyik vezetői székből kirúgták, s máris egy másikban csücsül" – mondhatják sokan, ismeri el. De szerinte nem erről van szó. Ő sem a színház, sem a város vezetésének nem akar gondot okozni, magát óvatos duhajnak nevezi.
– A színházba konkrét feladatra, előzetesen kidolgozott tervek megvalósítására térek vissza – rögzíti. – Az emlékparkból pedig azután távoztam, hogy letettem az elmúlt tíz, illetve az utolsó, vagyis a 2006. év mérlegét. A Tényképek és a Leltár minden részlete igazolja: gazdasági értelemben is nyereséges társaságot adtam át.

Tanácsadónak maradt az intézményben, amit korábban tizenegy évig igazgatott. E szakmailag és morálisan nehezen vállalható helyzetet azzal magyarázza, hogy így kívánta fönntartani az emlékparkbeli munka folytonosságát. Ugyanakkor elismeri: egzisztenciális-szociális okok is közrejátszottak a tanácsadói állás elfogadásában. Május végére azonban elérkezett ahhoz a ponthoz, amikortól részéről is elolvadt a bizalom, így közös megegyezéssel végleg távozott.

– A lelkekben él Ópusztaszer. Magam is szorosan kötődöm a helyhez – érzékelteti az emlékparkhoz való viszonyát. Tudatosságát pedig azzal igazolja, hogy a 2007–2014 közötti évekre konkrét, több száz millió forintos fejlesztési programot is utódjára hagyományozott.

Nagy mérlege

Teljesítményét Nagy László úgy érzékelteti, hogy tíz esztendő alatt az ország egyetlen, normatív állami támogatás nélkül működő kulturális szerveződéseként három és fél millió látogatóval, hárommilliárdos árbevétellel, „háromszáz plusz háromszázmilliós" fejlesztéssel, a látogatók több mint 90 százalékának elismerésével dolgozott az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark, mely tavaly megkapta a szakma legnagyobb kitüntetését: az Év Múzeuma lett a 2005. évi eredményei alapján. Másképp fogalmazva: egy önálló múzeumi osztályból egy kulturális vállalkozás lett, mely az utolsó esztendejében nyereséges, sőt: ott a kemping 90 milliós beruházása, mely átadásra vár. Ez persze nem jelenti, hogy minden hiba nélkül teljesítettek.

Másképp látja, vészharangot kongatott az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark (ÓNTE) válságos állapota miatt legutóbbi sajtótájékoztatóján Horváth Gábor, az új igazgató. Ez Nagy László szerint egy válságkommunikáció része. Ezt igazolja, hogy elválik a belső és külső kommunikáció: miközben a tulajdonosok közgyűlésén, jegyzőkönyvben is rögzítve, elismerik a volt igazgató eredményeit, kifelé leértékelik a múltat és a korábbi vezetést, s a parkot mint látványosságot.

– Ópusztaszer eklektikus, nem pedig „egyfajta giccs" – reagált utódja kijelentésére Nagy László. – Giccs az, ami a valóság látszatát kelti, miközben hamis. Ezzel szemben az emlékpark minden eleme szakmailag alátámasztott, ellenőrzött érték. Ugyanakkor ezek bemutatási módja magán viseli az adott kor lenyomatát. Kijelentésével az új igazgató – akarata ellenére – megsértette Erdei Ferencet, László Gyulát, Trogmayer Ottót, az emlékpark megálmodóit és kivitelezőit, nem szólva arról a több millió látogatóról, aki már járt itt. Óriási szakmai baki giccsként árusítani egy kulturális-turisztikai terméket, mert azoknak a malmára hajtja a vizet, akik az emlékparkot nem kívánják támogatni. Miközben Ópusztaszer nemzeti történeti emlékhely lehetne.

Politikamentes helynek minősítette az irányítása alatt működő emlékparkot Nagy László, aki szerint nem támogatta, de nem is uralta a helyet a politika. Az augusztus 20-i ünnepségek sem az ÓNTE, hanem a megyei önkormányzat mint fő tulajdonos rendezvényei voltak. Személyét pedig azért tartja politikától mentesnek, mert pártonkívüliként, tizenhárom pályázó közül, vagyis megmérettetés után ült abba az igazgatói székbe, ahonnan távozni kényszerült. Menesztéséhez szerinte nem lehetne köze annak sem, hogy fia a fiatal baloldaliakhoz tartozik, mert az a gyerek magánügye. Hangsúlyozza: most is a szakma és a társulat tagjai hívták előbb, a baloldali városvezetés egyetértését adta.

– Nemes háttéranyagból készült produkciónak is tekinthető Ópusztaszer: katartikus hatáselemeire építettem ottani munkámat. Így korábbi színházvezetői tapasztalataimat ugyanúgy hasznosítottam az emlékparkban, mint ahogy az ottani gazdasági társaság, kulturális vállalkozás vezetőjeként gyűjtött muníciót a színház kommunikációs igazgatójaként kamatoztathatom – köti múltbeli munkáit a jelenhez Nagy László.

– A mai világban a kultúra áru, mely a piacon akkor lehet sikeres, ha az eszmét sikerül eljuttatni az emberhez. Ehhez a befogadót, a nézőt is segíteni kell. E különleges feladat a kommunikációs igazgatóé: a színházi közösségtől a színházi közönségig tartó út egyengetése a dolgom. Ebbe beletartozik a társulat tagjainak szociális létével és karrier építésétől kezdve; az utánpótlás nevelésen és a régiekkel való kapcsolattartáson, valamint a színházi szakmai fórumokkal való együttműködésen át; az önkormányzattól a minisztériumig terjedő közeg ápolása. Mindennek a célja az, hogy minél több látogatója legyen a színháznak, minél jobban eladható legyen e produkció. Mert Ópuszaszerre és a színházra egyaránt igaz: az a fontos, ami az ember lelkében történik.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Romantikus döcögés az Újszeged – Mezőhegyes vasútvonalon

Tizenegy megálló, hatvanhat kilométeren. Mindezt kilencvennyolc perc alatt teszik meg a 121-es… Tovább olvasom