Délmagyar logó

2017. 07. 25. kedd - Kristóf, Jakab 19°C | 29°C Még több cikk.

Nagy Sándor, a kacagtató Thénardier

Szeged - Nagy Sándor az alantas, mégis komikus Thénardier szerepébe bújt, hogy Sáfár Mónikával megtörjék A nyomorultak drámai világát.
Az Adagio zenekarból és több nagyszínházi szerepből ismert Nagy Sándor visszatérő vendége a Madách Színház szuperprodukciójának. Fiatalon, alig húszévesen játszott először a darabban. Az akkori önmagára kritikusan tekint vissza.

– Az Anna Kareninában szerepeltem, amikor Kocsák Tibor és Miklós Tibor tanár úr szólt, hogy lenne egy szerep A nyomorultakban. Ez volt az első alkalom, hogy a Madách Színház színpadára léphettem. A forradalmárt, Jolyt próbáltam eljátszani – meséli nevetve a színész. Száz előadást csinált végig Vikidál Gyula, Miller Zoltán és más ismert színészek oldalán. Bár akkor teljesen alkalmatlannak találta magát a nagyobb szerepekre, például Mariusra, mások meglátták benne a tehetséget, és felvették a Színház- és Filmművészeti Egyetemre. Tizenöt évvel később újra a Victor Hugo regényéből készült darabhoz sodorta az élet.

Nagy Sándor és Sáfár Mónika a darabban. Fotó: Madách Színház/Mohos Angéla
Nagy Sándor és Sáfár Mónika a darabban. Fotó: Madách Színház/Mohos Angéla

– Nekem A nyomorultak a topmusical, mind mondanivalóját, mind zeneiségét tekintve – fogalmaz. A Thénardier házaspár jeleneteit az eddigi előadásokon óriási ováció fogadta, holott a két szereplő erkölcsi tisztasága megkérdőjelezhető: lopnak, hazudnak, szolgasorban tartják a kis Cosettet.

– Thénardier veterán, a sántikálása is egy háborús sérülésből adódik – magyarázza Nagy Sándor. – Ő az, aki felmászik azon a romhalmazon, amit az emberek hordtak össze. Az emberek rosszindulatát és a háború gonoszságát használja ki. De a Thénardier házaspár személy szerint nem árt senkinek, noha a szándék mindig megvan rá, például Jean Valjeant is ki akarják rabolni. A darab van annyira drámai, hogy a nézőknek jólesik az elütő színfolt, amit ők képviselnek.

Nagy Sándor szerint a Kentaur tervezte hatalmas díszletekben nem egyszerű a színpadi mozgás, leginkább egy videojátékhoz hasonlít, ahol a falak között meg kell találni a rést. A fárasztó munkát és a próbákat kísérő kánikulát Sándor és kollégái többek között a sándorfalvi és a mórahalmi strandon igyekeztek kipihenni, de az A Cappella fagyijait sem hagyták ki.

– Egyrészt azért érdemes megnézni az előadást, mert monumentális. Másrészt pedig a darab mondanivalója örökérvényű. Ugyanezt a világot éljük, a gyűjtögető, halászó, vadászó kisemberekből lesznek az urak. Thénardier ki is mondja a végén, hogy Párizs majd szajhaként fekszik a lábunk előtt – foglalja össze Nagy Sándor A nyomorultak időszerűségéről vallott nézeteit.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

A te poharad. A te életed. Vigyázz rá!

Figyelemfelhívó kampánnyal készül a Csongrád megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztálya a… Tovább olvasom