Délmagyar logó

2016. 09. 25. vasárnap - Eufrozina, Kende 10°C | 20°C

Nagyot durrant a Rolling Stones Budapesten

Olyan jó titeket látni ilyen sok év után! Még mindig szépek vagytok! – harsogta ékes magyarsággal Jagger. Tinik, ifjak, nagymamák és nagypapák „válaszoltak" neki tomboló elragadtatással a Puskás Ferenc-stadionban, a Rolling Stones pénteki koncertjén.
Olyan jó titeket látni ilyen sok év után! Még mindig szépek vagytok! – harsogta ékes magyarsággal Jagger. Tinik, ifjak, nagymamák és nagypapák „válaszoltak" neki tomboló elragadtatással a Puskás Ferenc-stadionban, a Rolling Stones pénteki koncertjén. A Nagyobb durranás turné pesti megállója megérdemli az év bulija címet: boldogan szaunázott együtt 45 ezer ember.

Pár perccel negyed 10 után eldurrantak az első tűzijáték-rakéták, és felcsendült a Start me up – az 1981-es Tattoo you albumról. Elkezdődött.
– Az öreg szikla tövében mindig jó megpihenni – kacsintott egy öreg rocker mellettem. Másik szomszédom csurom víz – pedig nem is a küzdőtéren vagyunk, ahol rendszeresen slagolják a népet. Kiderül, a szomszéd időről időre rituálisan lelocsolja magát. Körülöttünk – fönt ülünk a lelátón – jobbára külföldiek, sok a szerb, a szlovák, meg a német, de csak egyikük ordít. Fogalmam sincs milyen nyelven, leginkább – artikulálatlanul. Amúgy ez nem a VIP-környék, ellenkezőleg, a legkésőbb jegyet kuncsorgók ülhettek a szélére. Kemény utunk volt idáig!

Kocsma, taxi

A Szegedről Pestre tartó vonatok dugig voltak Stones-rajongókkal. A 13.42-kor indult IC is, amire jegyet váltottunk. Légkondi hol van, hol nincs, a komfortnélküliség árát majd visszaadja a vasút – különben is a világ legjobb rock and roll zenekarához megyünk... Azaz csak mennénk. Vecsésen megállunk, és csak állunk, állunk, állunk. Fél 6-kor is... Már megnyitották a stadiont! A meleg mellett az idegtől is izzadunk, kalauz jobbról be: Kőbányán felsővezeték-szakadás. Senki sem tudja, a vonat mikor folytatja útját... Mindenki leszáll.

Az igazi Rolling Stones-fan nem adja fel könnyen. Aki „vastag", taxiba ül, állítólag elképesztő összegeket kérnek a hiénák. Mások buszt keresnek. Mi a közeli kocsma előtt magunkba roskadva latolgatjuk: mi legyen? Két percig. Egy helyi lakos ugyanis felajánlja a pultot támasztó középkorú rockereknek, elviszi őket autóval. Nekünk is kiszól, van még egy hely... A két nagykőrösi a rocker nagy kedvence Keith Richards, aki „egy baromarcú, de mi így szeretjük."

Nem tart sokáig a nyugalmunk. Az útitársak sört kínálnak a sofőrnek, aki habozás nélkül elfogadja. De csak azért, mert dobozos. Üveges sört nem iszik vezetés közben, amióta egyszer így verte ki két fogát.

Hőség

A szervezők mindent megtettek azért, hogy a meleg ellenére ne történjen katasztrófa. 5000 vizes palackkal, 10 ezer zacskós vízzel és locsolócsövekkel várták a közönséget. A színpadon fellépő zenekart hatalmas ventilátor hűtötte, de oxigénpalackot is készítettek oda az együttesnek. A még hatvan felett is fitt rockerek azonban nem vették igénybe ezeket. Sőt Keith Richards és Ron Wood inkább egy-egy cigarettára gyújtott rá. Rajongóik közül azonban 17-en is rosszul lettek, egyiküket a helyszínen újraélesztették.

A várakozás


Mégis megérkezünk, szinte abban a pillanatban, amikor a húrokba csap az előzenekar, a Charlatans. Britpopos hangzás, középszerű műsor, a még foghíjas közönség nem indul be rá.

A küzdőtéren zacskós vizet osztanak, itt fönt 350-ért adnak fél litert. Emlegetett szomszédom szertartásosan locsolja – már nemcsak magára.
Bámészkodunk, szemrevételezzük a színpadot. Hatalmas dög. 75 méter széles, 24 méter magas, a mélysége 65 méter – olvastam nemrég. Közepén egy több emelet magasságú kivetítő, két oldalról egy-egy hatalmas legyezőszerű effekt panel fogja közre. A színpad bejárható területe kétszintes, középső része mozgatható – ezen gördül majd be a közönség közé a banda. És ez csak az egyik királyság. Bár a rengeteg pirotechnikára és színpadi látványelemre nem is lett volna szükség, hiszen a hatvanon túli zenészek mozgása még mindig olyan lendületes, hogy az önmagában is látványosság.

Begördültek

Feltehetően utoljára lép fel hazánkban Mick Jagger énekes,
Keith Richards és Ron Wood gitáros, Charlie Watts dobos. A pörgősebb tételek között akad néhány lassú szám is, először a Ruby Tuesday. Mick Jagger hihetetlen energiával nyomja végig az első blokkot, nemegyszer futva közlekedik. Kifejezetten sokszor szólal meg magyarul, amit mindig hatalmas tapsvihar kísér. A ritmusszekció szólórészei alatt is a fáradtság leghalványabb jele nélkül táncolja végig a showt. Most csütörtökön lesz 64.

Két számra átengedi az énekesi posztot Keith Richardsnak. Egyre jobban áll a gitárosnak a You got the silver kocsma blues. A rövid pihenő után új lendülettel robban vissza a színpadra Jagger. A Miss You alatt a színpad közepe beúszik a közönség közé, és itt is marad egy darabig. A kivetítők elsötétülnek, mindenki a kisszínpadra mered, felcsendül a Satisfaction... A Honky Tonk Women alatt aztán visszakúszik a színpad, hátterében megjelenik a hatalmasra fölfújt, vörös száj a lógó logó-nyelvvel – és következik az igazi nagy durranás. A Sympathy for the Devil alatt többméteres lángcsóvák csapnak fel a színpadi építmény tetejéből – hőhullám söpör végig az egész stadionon. A Paint It Black számomra a koncert csúcspontja – személyes kedvenc. A Jumping Jack Flash-sel búcsúznak. Majdnem. Ez még csak a kötelező levonulás. Még meghallgathatjuk a Brown Sugart. Tűzijáték.

Bátran odaítélhetjük az év hazai koncertje címet ennek a pazar show-nak. Még akkor is, ha Richards olykor belegabalyodott a húrokba, és ha Jagger öregségére egyre többet énekel is magasan – sokak bánatára... De kit érdekel? Pont az ilyen apróságoktól lesz örök élmény egy koncert.

Dunai Tamás
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ózonból ott van sok, ahová menekülnek előle

A napokban még nem érte el Szegeden a talajközeli ózonkoncentráció a tájékoztatási határértéket,… Tovább olvasom