Délmagyar logó

2017. 10. 18. szerda - Lukács 10°C | 24°C Még több cikk.

Napforduló

Tegnap volt a téli napforduló – vége a fokozódó sötétség lidércnyomásának. „Ha csak egy tyúklépésnyivel is, most már napról napra hosszabbak a nappalok", mondják Alsóváros mélyén, ahol máig őrzik az egykori szófordulatokat.
A fényünnep, a napforduló ünnepének eredete egészen a Krisztus előtti XVII. századig követhető vissza: e korból való a mezopotámiai Nippur városának romjai közül előkerült, „a Nap születését" ábrázoló ősrégi lelet. De az időszámításunk előtti XI. századi Egyiptomból is maradt fönn téli napfordulóra utaló rajz, hieroglifákkal dúsítva. A Nílus-völgyben Ozirisz nevét társították a fény jöttének ünnepéhez, a Gangesz partjainál Pongol, a perzsáknál a bikaölő Mithrász, a sötétség legyőzője volt a fényfelelős. A rómaiak Saturnushoz kötötték a nappalok fokozatos hosszabbodását – ekkor voltak a nagy saturnáliák, kellőképpen felfokozott dínomdánommal –, a germánoknál Freya istenasszony hozta a fényt. A kereszténység korszakától Jézusnak az életadó fényességét származtatja hozzánk évről évre a napfordulat.

Véget ért az eddig napról napra fokozódó lidércnyomás – amely azzal fenyegetett: egyszer csak nem lesz vége a nappalok rövidülésének –, s egészen életszerűnek tűnik a hipotetikus idea: egyszer mégiscsak lesz tavasz.

Kivált, ha előtte még véget ér a tél...

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Száztízmilliárd a vízminőségre

Több mint egymillió ember életét érinti a Dél-Alföldön az ivóvíz minőségét javító program, amelynek… Tovább olvasom