Délmagyar logó

2016. 12. 05. hétfő - Vilma -6°C | 4°C

Naponta szembesül a halállal Berg Henrik és családja

A Berg család állandó készenlétben van: nem utazhatnak el, egy napra sem tervezhetnek előre. Újszentiváni házukban sosem szól a zene, mindig csend van, a családtagok nem járnak rikító ruhában. Temetkezési vállalkozásukból élnek.
Takaros házak sorakoznak az újszentiváni Május 1. utcában. Virágok, frissen nyírt gyep, színes kerítés. Berg Henrikék lakhelye sem lógna ki a sorból, ha egy tábla nem mutatná minden erre járónak: „Temetkezés, teljes körű szolgáltatással".

– Jöjjenek csak be! A férjem is nemsokára hazaér – tessékel kedvesen az irodába Berg Henrikné temetkezési vállalkozó. Megszeppenve huppanunk a székbe, mert a helyiség telis-tele fakeresztekkel és urnákkal, a belső térben pedig talpukra állított koporsók sorakoznak.

Sírásó és boncmester

–Tizenöt éve alapítottuk a vállalkozást. A férjem korábban is besegített a helyi sírásónak, majd boncmesterként is dolgozott, így nem viszolygott a halottak látványától. Azt mondta, majd hozzászokom én is – halljuk az asszonytól. Megtudjuk, a táblán olvasott teljes körű szolgáltatást a családban egyenlőre a szülők intézik. – A legkisebb fiunk sosem félt a halottaktól. Óvodáskorában segített még öltöztetni is. Később talán ő veszi át a vállalkozást, most azonban még tanul. A lányunk csak az irodai ügyintézésben segítene, mert ő irtózik a mozdulatlan testektől.

Állandó készenlét


Időközben Berg Henrik is megérkezik, aki a vállalkozás mellett önkormányzati képviselő is. Most azonban temetni voltak az embereivel. Mindig van munka. – Előfordul, hogy naponta három halottunk van, aztán hetekig egy sem. Állandó készenlétben kell lennünk, nem utazhatunk el. Egy napra sem tudunk előre tervezni. Ez ilyen foglalkozás – mondja a férfi, és megkérdi, megmutassa-e a temető ravatalozójában álló fagyasztószekrényt. Igent mondunk. Az ajtót kitárva hirtelen jéghideg levegő ütközik az arcunkhoz. Az egyik polcon letakarva egy test fekszik. Meghökkenve hátrálunk vissza.

– Az első öltöztetésnél még a hideg is kirázott. Egy idő után azonban megkeményedik az ember. A legtöbb halottat személyesen ismerjük. A családtagjainkat is mi temetjük. De van, ami rendkívül meggyötör még bennünket is: a gyerekeket, a fiatalokat a sírásónk is megkönnyezi – mondja Berg Henrikné.

Mindig csend van


A családi háznál mindig csend van. Bergné nem hord rikító színű ruhákat, nem hallgatnak zenét, hiszen ahogyan ők mondják, hogy is nézne ki, ha a kapuhoz érkező gyászoló család tánczenét hallana a temetkezési vállalkozónál. Naponta szembesülnek az elmúlással, ezért nem is félnek a haláltól. Becsülettel, empátiával végzik a munkájukat, ami számukra az életet jelenti.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Sportolók – szegedi panelgarzonban

A szegedi önkormányzat összesen huszonöt garzonlakást biztosít a város sportklubjainak a Székely sor… Tovább olvasom