Szeged – Az egyik legnépszerűbb magyar kártyajátéknak szerveztek versenyt szombaton Szegeden. Az 52. Tarokk Kupán én is elindultam. Egy parti „tett tönkre".
Ha egy üzlet beindul! Egyszerűen nem tudom abbahagyni a hétvégi sportolást! Bicikliztem Szerbiában (és vissza is jöttem), lefutottam, kocogtam, sétáltam a Pick-futás rövidebb távját, most szombaton pedig az agysejtjeimet tornáztattam meg: elindultam a Szegeden megrendezett 52. Tarokk Kupán.
Most, hogy kinevették magukat, megjegyzem: szeretek és tudok is tarokkozni. Az meg mindig a játékostársaimtól függ, hogy a szeretet és a tudás közül melyik éppen az erősebb. A lapjárást, mint emberen kívüli tényezőt most ne számítsuk ide. Azt is be kell valljam, ennek is, mint a bringázásnak és a futásnak „hidegen" vágtam neki: jó fél éve mondtam trullt utoljára... Azonban a tarokk egy kicsit olyan, mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni – a szabályokat...
Első játékasztal: kipipálva
A Kígyó utcai MTESZ-székház nagytermében 40 megszállott tarokkos és én kezdtünk el játszani. A szegedi házigazdákon kívül érkeztek kártyások a fővárosból, Kecskemétről, Mezőhegyesről, sőt még Bécsből is.
Az ötös asztalhoz sorsoltak ki, s be kell ismerjem: az első körben azért izzadtam rendesen. Föl kellett venni a ritmust, osztani egyet. Szerencsére nem voltak „vadállat" bemondások, így könnyen és viszonylag gyorsan ment az akklimatizálódás. Szép lassan jöttek aztán az illusztrált játékok is, majd az élvezetek élvezete: a huszonegyfogás. Itt még csak segéd voltam, később aztán fogtam, kétszer is, sőt áldozat is voltam, de ezekről hamarost. A 16 leosztás végeztével megdöbbenve láttam, hogy megnyertem az asztalom. Jött is a zrikálás azonnal: „a pontok nem tükrözik a játéktudást!" – mondta az egyik játékostársam. Egyetértettem vele, jót kacagtunk, majd vártuk a sorsolást.
Kártyababona igenis létezik
Az első játékasztalon elért első hely, és a hozzá derék iparosmunkával összegereblyézett 66 asztali pont azt jelentette, hogy az összetett verseny negyedik(!) helyén állva a második kört az erősorrend szerinti első asztalon kezdhettem. Itt már a szeretet kevés volt, tudni is kellett, meg jó lap is kellett – volna. Csakhogy.
Az összes átkos kártyababonám az első körben rám zúdult: én kezdtem el írni a partikat, sőt az első játékban reszkető XXI-essel voltam ellenjátékos. A második parti aztán be is tett rendesen: ellenfeleink gyakorlatilag csak a volátot nem mondták be ellenünk, minden mást igen, még a huszonegyfogást is. Meg is csinálták. Kilencven pontot buktam két perc alatt: esélyünk nem volt, reménykedni „halványan" mertünk, de sajnos nem azzal a színnel indultam, amivel minden bemondást buktathattunk volna. Innen már nem volt visszaút, három-négy partit nyertem mindössze, így egyértelmű volt, én „állom a számlát": minden játékostársam pluszban zárt.
Izgalmas hullámvasút
Tizenkilenc helyet zuhanva a harmadik kört a hatos asztalon kezdtem. Bíztam abban, hogy az ebéd utáni bágyadtságot ki tudom használni, s vissza tudok valahogy kapaszkodni. Ehhez jó alap volt egy centrum, kismadár, pagátulti, majd néhány körrel később hátulról esett a XXI-es skízembe. Első, második, harmadik hely között hullámvasutaztam, végül másodikként állt meg velem a „szerelvény".
Ám ezzel a második hellyel csak két helyezést tudtam előreszökkenni a ranglistán, köszönhetően a második asztalon elszenvedett sorozatos balszerencsének, illetve annak, hogy a harmadik körben mindössze 17 asztali pontot tudtam csak bezsebelni.
Három a magyar igazság!
A negyedik körre így visszatérhettem ahhoz az asztalhoz, ahonnan indultam, az ötöshöz. Ez azt is jelentette, ha nem történik dráma, akkor a középmezőnyben végzek. Dráma nem lett, sőt: élvezetes, izgalmas partikat játszottunk, amelyek között volt egy újabb sikeres huszonegyfogás is. Négy színt tartottam, öt tarokk mellett, s ki is bírtam. Végül itt is második lettem, ennek köszönhetően összetettben a tizenötödik helyen végeztem.
Tíztől folyamatosan játszottam, délután ötre 63 leosztáson voltam túl, s úgy éreztem bírtam volna még játszani. Fogok is! Szerdánként a TIK-ben délután négy órakor tartja üléseit a Licit Akadémia, ahol tovább lehet pallérozódni. Nem lenne ugyanis baj, ha a tarokktudásom jócskán fölülmúlná a játékszeretetemet.
Most, hogy kinevették magukat, megjegyzem: szeretek és tudok is tarokkozni. Az meg mindig a játékostársaimtól függ, hogy a szeretet és a tudás közül melyik éppen az erősebb. A lapjárást, mint emberen kívüli tényezőt most ne számítsuk ide. Azt is be kell valljam, ennek is, mint a bringázásnak és a futásnak „hidegen" vágtam neki: jó fél éve mondtam trullt utoljára... Azonban a tarokk egy kicsit olyan, mint a biciklizés: nem lehet elfelejteni – a szabályokat...
Első játékasztal: kipipálva
A Kígyó utcai MTESZ-székház nagytermében 40 megszállott tarokkos és én kezdtünk el játszani. A szegedi házigazdákon kívül érkeztek kártyások a fővárosból, Kecskemétről, Mezőhegyesről, sőt még Bécsből is.
Az ötös asztalhoz sorsoltak ki, s be kell ismerjem: az első körben azért izzadtam rendesen. Föl kellett venni a ritmust, osztani egyet. Szerencsére nem voltak „vadállat" bemondások, így könnyen és viszonylag gyorsan ment az akklimatizálódás. Szép lassan jöttek aztán az illusztrált játékok is, majd az élvezetek élvezete: a huszonegyfogás. Itt még csak segéd voltam, később aztán fogtam, kétszer is, sőt áldozat is voltam, de ezekről hamarost. A 16 leosztás végeztével megdöbbenve láttam, hogy megnyertem az asztalom. Jött is a zrikálás azonnal: „a pontok nem tükrözik a játéktudást!" – mondta az egyik játékostársam. Egyetértettem vele, jót kacagtunk, majd vártuk a sorsolást.
Kártyababona igenis létezik
Az első játékasztalon elért első hely, és a hozzá derék iparosmunkával összegereblyézett 66 asztali pont azt jelentette, hogy az összetett verseny negyedik(!) helyén állva a második kört az erősorrend szerinti első asztalon kezdhettem. Itt már a szeretet kevés volt, tudni is kellett, meg jó lap is kellett – volna. Csakhogy.
Az 52. Tarokk Kupa végeredménye 1. Horányi Antal 2. Karig Gábor 3. Karsai Krisztina 4. Zigány Judit 5. Kalmár Margit 6. Jónás József … 15. Garai Szakács László |
Izgalmas hullámvasút
Tizenkilenc helyet zuhanva a harmadik kört a hatos asztalon kezdtem. Bíztam abban, hogy az ebéd utáni bágyadtságot ki tudom használni, s vissza tudok valahogy kapaszkodni. Ehhez jó alap volt egy centrum, kismadár, pagátulti, majd néhány körrel később hátulról esett a XXI-es skízembe. Első, második, harmadik hely között hullámvasutaztam, végül másodikként állt meg velem a „szerelvény".
Ám ezzel a második hellyel csak két helyezést tudtam előreszökkenni a ranglistán, köszönhetően a második asztalon elszenvedett sorozatos balszerencsének, illetve annak, hogy a harmadik körben mindössze 17 asztali pontot tudtam csak bezsebelni.
Három a magyar igazság!
A negyedik körre így visszatérhettem ahhoz az asztalhoz, ahonnan indultam, az ötöshöz. Ez azt is jelentette, ha nem történik dráma, akkor a középmezőnyben végzek. Dráma nem lett, sőt: élvezetes, izgalmas partikat játszottunk, amelyek között volt egy újabb sikeres huszonegyfogás is. Négy színt tartottam, öt tarokk mellett, s ki is bírtam. Végül itt is második lettem, ennek köszönhetően összetettben a tizenötödik helyen végeztem.
Tíztől folyamatosan játszottam, délután ötre 63 leosztáson voltam túl, s úgy éreztem bírtam volna még játszani. Fogok is! Szerdánként a TIK-ben délután négy órakor tartja üléseit a Licit Akadémia, ahol tovább lehet pallérozódni. Nem lenne ugyanis baj, ha a tarokktudásom jócskán fölülmúlná a játékszeretetemet.
Témák:
Szegedhirdetés
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!
Lájkolom és követem a Delmagyar.hu-t
Megosztom a cikket a Facebookon
Olvasóink írták
GRATULA Lacikám. Azért videózhattál is volna a szünetekben... ;) :P”
Gratuláció!:)))))))))
.................................................................
1. hozzászólás Kazikázmér 2010.10.17. 13:55
Már megbocsáss, a tarokknak mi köze van az alkotmányhoz? ??
Mi a fenéért kell mindenhova belevinni a politikát?
Ülj le inkább tarokkozni, már amennyiben tudsz!:))))))))”
Ez nem a reklám helye! Itt lehet véleményt írni a készülő alkotmányhoz, alkotmányról! Nosza!”