Délmagyar logó

2017. 11. 19. vasárnap - Erzsébet 0°C | 8°C Még több cikk.

Négy nap gyertyafényben

Hét végén és hétfőn rótták le legtöbben kegyeletüket a szegedi temetőkben. Sokan családi körben emlékeztek elhunyt szeretteikre. A szegedi Belvárosi temetőben tett sétánk során találkoztunk olyannal, aki a négynapos ünnep alatt többször is kilátogatott a sírkertbe.
Fotó: Karnok Csaba
Soha annyi krizantémcsokrot nem látni és olyan ünnepélyes hangulatot nem tapasztalni a 3F-es villamoson, mint mindenszentek környékén. Az utasok a szegedi Belvárosi temetőbe tartottak hatalmas virágaikkal, táskából kikandikáló fanyelű kapával és gereblyével. Halottak napja alkalmából ezrek igyekeztek a temetőbe – ki villamossal, ki autóval, ki pedig kerékpárral. Tapasztalataink szerint a legtöbben hét végén és hétfőn rótták le kegyeletüket, így keddre már valóban ápolt és virágos volt Szeged legnagyobb sírkertje.

Az autóval érkezőket polgárőrök irányították: behajtás a Fonógyári, kihajtás a Bajai út felől. A legtöbben elfogadták a rendet, néhányan azonban méltatlankodtak – mondta Szűcs István polgárőr. Hétfő délután kisebb tumultus alakult ki a temetőben, annyian hajtottak be a sírkertbe. Autókból kedden sem volt hiány. A gyalogosok időnként alig fértek el a parkoló vagy lassan guruló járművektől.

Beljebb, a sírok között teljes volt a nyugalom: puha, őszszínű avarszőnyegen jártunk, varjak károgtak felettünk. A folyamatosan hulló gesztenye- és vérszilvalevelek befedték a sírhelyeket is, amitől a régi, néhol fekete kőkeresztek még szebbnek, még időtlenebbnek tűntek.
A rendben tartott halmokról sokan mégis lesöpörték a sárgásbarna és piros leveleket.

Sokan családi körben emlékeztek elhunyt szeretteikre. Fotó: Karnok Csaba
Nagy Józsefné családjával szombaton járt férje, anyósa, apósa és szülei sírjánál, kedden azonban újra kijött: a mécsesek és virágok közé ugyanis rengeteg levél hullott a két nap alatt. Az asszony havonta jár a temetőbe. Családja ennél ritkábban, de halottak napján mindig együtt vannak. Mindenszentek ünnepe ezért jó alkalom arra, hogy az új családtagokat, felnövő gyermekeket emlékeztessék elhunyt rokonaikra. A sírok előtti beszélgetésekből is úgy tűnt, ez a nap nem a gyászról, sokkal inkább az emlékezésről szól: „Tudod, ő volt a dédi mama, az én nagymamám" – magyarázta egy édesanya, máshol fiatal feleség mesélt férjének keresztapjáról, felidézte szokásait, vidámságát.

Mécsest gyújtottak, majd felkeresték egy régi osztálytárs sírját is. A balesetben évekkel ezelőtt fiatalon elhunyt fiú fejfája körül rengeteg koszorú, gyertya, krizantém és margaréta tanúskodott arról: nemcsak a rokonok, a barátok sem felejtették el.

A második világháborús hősök emlékművénél két kisfiú kergetőzött. A nagyobb a látszat kedvéért korholta öccsét – „ez a legszomorúbb nap, te meg csak szaladgálsz" –, majd mégis nevetve utánafutott. Ez a nap nem szomorú – szólt utána apja –, csak ünnepélyes és kicsit melankolikus.


Emlék a Gyevi temető is
Elhunyt szeretteink mindig velünk maradnak. Az se számít, ha nyughelyükön később lakópark épül. Az emlékezés virágai a felszámolt szegedi Gyevi temető kerítésén. Fotó: Schmidt Andrea 

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Papp Edina nem utazott Törökországba

Nem utazott Isztambulba a tavaly nyáron elrabolt és Törökországba vitt szegedi kisfiú édesanyja.… Tovább olvasom