Szeged - delmagyar.hu

– Aki ismer minket, tudja: régi páros vagyunk. Noha 28 esztendeje, 23 évesen házasodtunk össze, már 14 éves korunk óta együtt jártunk. Osztálytársak voltunk, mindketten zongorát tanultunk Kerek Ferencnél, Zeneakadémiára és a kollégiumba is együtt kerültünk. Közben kiderült, hogy közös életünk is lehet – idézi fel a múltat az ismert szegedi művészházaspár, Zsigmond Zoltán és Zsigmondné Pap Éva, az egyetem zeneművészeti karának docense. Éva figyelt fel a klarinétozó fiúra egy közös koncerten, és ahogy a nagykönyvben meg van írva, ez volt a szerelem első látásra.

Közös játék. A zongora hozta össze a Zsigmond-házaspárt. Fotó: Karnok Csaba

Házasságukból három gyerek született: 25 és 23 éves a fiuk és a lányuk, a kisebb fiuk 13. A házaspárt lefoglalja a család, a munkahely, sőt pluszmunkát vállalnak: a családfő a békéscsabai szakközépiskola művészeti vezetője, az édesanya a zeneművészeti szakközépiskolában gardírozza a zongora munkacsoportot. Vizsgabizottságokban és közös koncerteken dolgoznak együtt. Minden évben készülnek egy kétzongorás vagy egy kétkezes estre, hogy kihasználják közös zenei elképzeléseiket. A közös játék előnye, hogy egymás lélegzetvételét, hangulatváltozásait ismerik. Nem közhely: azok tudnak igazán együtt zenélni, akiknek együtt dobban a szívük. Soha nem vitatkoznak rajta. A munkahelyi gondokkal sem terhelik a családot: inkább elébe mennek a gondoknak, kibeszéltetik egymást. Zoltán szerint a jó recept: terelni és nem tanácsot adni.

Csökken a házasságok száma A KSH adatai szerint a megyében 2006-ban 1725, 2007-ben 1658, 2008-ban 1518, 2009-ben 1426, 2010-ben 1396 pár mondta ki a boldogító igent. A Szeged–Csanádi Egyházmegye katolikus templomaiban 2006-ban és 2007-ben 625, 2008-ban 568, 2009-ben 544, 2010-ben 504 házasság köttetett.

– Megfontoltan döntünk, és később nem rágódunk a múlton. Megtanultuk, hogy nem gyűjtjük a problémákat, különben elkapna a kétségbeesés – hangsúlyozza Zoltán. Erő kell ehhez és kitartás. Fegyelmezett emberek, maguk körül is igyekeznek rendezettséget biztosítani. Figyelnek rá, hogy akkor vegyék magukra az előttünk tornyosuló terhet, amikor annak ideje van. Erre a zenészélet tanította meg őket. Igyekeznek relaxálni és az utolsó negyedórában veszik tudomásul, hogy kezdődik a koncert. Éva hozzáteszi: – Rendszeresen úszni járunk, az jól oldja a feszültséget. A gyerekek körüli teendők szintén elterelik a gondolatainkat. Soha nem a nagy koncert veszi ki a sok energiát, hanem a felkészüléssel járó stressz, azt kell féken tartani. Kollégáktól halljuk: túl tökéletes a kapcsolatunk. De nem. Bennünket is érnek sorscsapások, de normálisan éljük az életünket, és ez szokatlan helyzeteken is átsegít. Ez a legnagyobb dolog!