Délmagyar logó

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 2°C | 13°C Még több cikk.

Négylábú segítség az utcán

Országos hiány van vakvezető kutyákból, két-három évet is várni kell, mire egy rászoruló megkaphatja. Részben emiatt mindössze hárman tartanak speciális négylábút – az ezerötszáz Csongrád megyei látássérült közül. Aki azonban kivárja a sorát, és hajlandó együtt tanulni a kutyával, okos és olcsó segítséget kap.
Országos probléma, hogy két-három évet kell várnia azoknak a látássérülteknek, akiknek vakvezető kutyára lenne szükségük. Az „ebhiány" oka az, hogy évente mindössze húsz-huszonöt négylábút képeznek ki a speciális feladatra, mivel kevés az ehhez nyújtott állami és alapítványi támogatás. Egy kutya kiképzésének költsége nagyjából egymillió forint. Az országos várólistán most közel száz vak vagy gyengén látó ember szerepel.

Csongrád megyéből viszont jelenleg senki sem vár vakvezető kutyára – tudtuk meg Klimász Sándornétól. A Vakok és Gyengén Látók Csongrád Megyei Egyesületének vezetője szerint a nagyjából ezerötszáz megyei látássérült közül mindössze hárman használnak vakvezető kutyát. Ennek egyik oka pedig éppen a hosszú várólista lehet.

Megszokták a botot

A harminchét éves szegedi Huszár Gabriella úgy véli, csak részben a hosszas procedúra az oka, hogy kevesen használnak kutyát Csongrád megyében. A születése óta vak nő gyerekként fehér bottal tanult meg közlekedni – kutyával viszont ehhez egészen más technikát kellene megtanulnia. Mivel nem családi házban él, és életvitelébe sem illik bele a kutyatartás, lemondott róla. A két kisgyermeket nevelő Hegedűs István és felesége sem használ vakvezető kutyát. A férj azt mondja: bár a közlekedés feszült figyelmet, kimerítő idegi munkát igényel, nem kapnának a kutyától annyi pluszt, hogy ezért a jobban rászorulók elől elvegyék a lehetőséget a négylábú mielőbbi megszerzésére.

Két-három évet várt Oszkárra a szegedi Matuska Imre is: a zsemleszínű labrador öt éve került hozzá. Akkor még tízezer forintot kellett érte fizetni – áprilistól ez a háromszorosába kerül. A férfi szerint a fővárosban például azért is nagyobb az igény speciális kutyákra, mert ott többet járnak-kelnek a látássérültek. A másik „kedvcsökkentő" tényező a hosszas és körülményes procedúra. A kutyák nyugodtságát először három hónaposan tesztelik, majd egy évre családhoz kerülnek, ahol szokják a környezeti ingereket. A tényleges kiképzés, vezényszavak megtanítása csak ezután következik – hat-nyolc hónapon át. A gazdinak közben többször a csepeli kiképzőhelyre kell utaznia, végül kéthetes „együttélés" és közös vizsga jön egy akadálypályán. A kutya csak ezután kerülhet végleges helyére. A férfi elárulta: az igazi összeszokáshoz még további fél-egy évet kellett Oszkárral eltölteniük.

A látónak született férfi szerint a labradorral magabiztosabban tud mozogni Szegeden – naponta sétálnak el Alsóvárosból a belvárosba. Havonta nagyjából háromezer forintot költ Oszkárra, amiből a jó minőségű eledelt és a csemegéket fedezi. Évente kétszer viszi „műszakiztatni" a kutyát. Ilyenkor az állatorvos megvizsgálja a fogát, a testi, szellemi állapotát, mozgását – alkalmanként öt-hat ezer forintért.

Mindezért cserébe társat és segítőt kap a férfi – akinek kutyája olykor felülbírálja gazdája döntését. Előfordul: bár Matuska Imre már átmenne valahol, Oszkár nem engedi olyan szituációba, ami veszélyes lehet számukra. Gazdája okosnak, kreatívnak tartja kutyáját, „aki" nyugodtan baktat és vezeti akkor is, ha éppen szirénázó mentő, nagyrobajú motor, kutyák, macskák vagy sültkolbász-árus mellett kell elhaladniuk.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Újjászületik a híres szegedi omnibusz

Filmszerephez jut a százötven éves szegedi omnibusz mása, amelyet húsz éve készítettek. Az a… Tovább olvasom