Délmagyar logó

2017. 08. 20. vasárnap - István 19°C | 34°C Még több cikk.

Nehézgép-kezelői állást ajánlottak Aba Sámuelnek

E-mailekkel teszteltünk néhány hivatalt. Arra voltunk kíváncsiak, hogy egy egyszerű polgár épkézláb, illetve képtelen kérdéseire milyen gyorsan reagálnak a címzettek. A netről nézve úgy tűnik, egyre kisebb az alapja annak a közhiedelemnek, hogy a hivatalnokok rugalmatlanok. A megcélzott intézmények zöme a legfurább megkeresésre is korrekt módon válaszolt.
Elektronikus ügyintézés. Mikecz Péter, a vásárhelyi polgármester titkára is lelkiismeretesen válaszol az e-mailekre Fotó: Tésik Attila
A mai hivatalok zöme tényleg szolgáltat. Legalábbis ezt szűrtük le saját tapasztalatainkon keresztül. Egyszerű polgárként nyitottunk egy ingyenes e-mail címet harmadik királyunk, az 1041–1044 között regnált Aba Sámuel nevén, s aztán egyszerű és bonyolult kérdéseinkkel bombáztunk néhány hivatalt.

Állásajánlat egy nap alatt

A Csongrád Megyei Munkaügyi Központhoz írt levelünkben számunkra megfelelő állás után érdeklődtünk. Magunkat nehézgépkezelői vizsgával, C kategóriás jogosítvánnyal, s kazánkezelői vizsgával rendelkező egykori uránbányásznak adva ki. A válaszra csak egyetlen napot kellett várnunk. A Borbélyné Nagy Mária nyomtatott aláírásával érkezett levél egy nehézgépkezelői, három tehergépkocsi-vezetői állásról is tájékoztatott, s jelezte, hogy az ajánlatok részletes leírása olvasható a www.csmmk.hu című honlapjukon.

Találmány, vandálok ellen

Mégsem mentünk el nehézgépkezelőnek Szegedre, helyette magunkat az ausztriai Deutschkreutzben élő fejlesztőmérnökként kiadva, segítségünket ajánlottuk fel a szentesi önkormányzatnak azoknak a vandáloknak a leleplezésében, akik rendszeresen a Kurcába dobálták az önkormányzat által telepített virágokat. A Sztantics Csaba jegyzőnek írt episztolánkban jeleztük, hogy mélyen megérintett bennünket a sajtóban olvasott szentesi eset. Miután családunk 1916-ban a Szentes Lapistó városrészéről költözött Burgenlandba, így szívünkön viseljük ma is a város sorsát. Felajánlottuk ezért találmányunkat, egy olyan, az egészségre és a környezetre ártalmatlan festéket, ingyenes kipróbálásra, mely kiszórását követően egy órán belül aktivizálódik, s aki hozzáér, annak 12 órán belül harsányzöldre színeződik a keze. Ezt csak a szintén általunk feltalált szappannal lehet lemosni, különben hat hétig nem kopik le.

Hiába kaptuk meg napokon belül a választ, a rendőrök már elfogták a gyanúsítottakat, mire megérkezett Baloghné Berezvai Csilla főkertész korrekt válasza. Ebben köszönettel veszik a felajánlást, s ha a szer ártalmatlan és beválik, akkor akár rendelnének is belőle.

Torzó a hódtavi csatának

Később bepötyögtünk a számítógépbe Aba Sámuel egykori tanyai tanuló nevében egy újabb levelet, immár a vásárhelyi polgármesteri hivatalnak.

A dr. Mikecz Péternek, Lázár János titkárának írt sorainkban arról érdeklődtünk, hogy vajon mi lehet az a rózsaszín hagyma alakú épület, melyet osztálytalálkozónkról Szeged felé utazva, a 47-es út mellett mutattak meg. Azzal, hogy az a hódtavi csata soha fel nem avatott emlékműve lenne. Itt sem kellett soká várni a válaszra. Maga a polgármester adta azt a tájékoztatást, miszerint valóban a hódtavi csata hőseinek állított emlékművet pillantottam meg, amelyet civil kezdeményezésre kezdtek el építeni, az ügy mellé segítő szándékkal az önkormányzat is felsorakozott. Mivel azonban a koordinálás nem tartozott sem illetékességi, sem hatáskörébe, így az minden jó szándékuk ellenére sem valósult meg. A polgármester hozzátette: az önkormányzat és a helyi kezdeményezők igyekeznek befejezni a munkát, s várható – de nem biztos! – , hogy az emlékművet jövőre mégis felavatják.

Elengedtünk egy olyan e-mailt is, melyet dr. Juhász Ferencnének, a szegedi földhivatal vezetőjének küldtünk.

Aba Sámuel földjei

Már a képtelenség határát súroló problémát találtunk ki: Aba Sámuel ebben egyetlen örököse a szlovákiai Kassán található anyai nagymamája egyik leszármazottjának. Azért kértük a segítséget, mert a szlovák hivatalos szervek jó szándéka ellenére sem juthattunk hozzá mindezidáig azokhoz a földekhez, melyeket Kassa, Eperjes, Bártfa és Révkomárom környékén örököltünk. Mindennek – lódítottuk – az az akadálya, hogy a szlovák törvények szerint nem elegendőek az államosításkor kiállított földhivatali bejegyzések, de kellenének nekik azok a levéltári dokumentumok is, melyek a földek 1913-as megvásárlásakor születtek. Ezek másolatát ugyan megőrizték a révkomáromi telekkönyvi hivatalban, ám a Magyar Néphadsereg 1968-as bevonulása idején az iratok egy részét, benne a miénket is, a magyar katonák lefoglalták, és „egyéb célra" felhasználták.

A szlovákok szerint ezek az iratok szerencsére nem semmisültek meg, valahol Magyarországon őrzik azokat. Arra kértük a hivatalvezető asszonyt, hogy adjon tanácsot, hol lehetnek, ha nincsenek az Országos Levéltárban, s más számba jöhető iratőrző helyeken.

Harminc nap után sem kaptunk választ kérdésünkre. Így aztán telefonon hívtuk fel a hivatalt. Kiderült, a hivatalvezető szabadságát tölti. Felfedtük azonban célunkat és hamis levelünk tartalmát Garainé Király Mariann helyettes vezető előtt, aki azonban nem találta nyomát, hogy azzal valamelyik beosztottjuk dolgozik-e.

– Nem tudom, mi lett a levél sorsa – mondta, hozzátéve, rendszeresen kapnak és küldenek elektronikus postát, s ezekre is vonatkozik a harmincnapos határidő. A helyettes vezető nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy Aba Sámuel levele – képtelen tartalma miatt – nem került a feldolgozandó ügyek közé.

hirdetés

Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Ártatlan kolbász, kétértelmű jogszabály

Az élelmiszer-ellenőrök rutinellenőrzés során az egyik szegedi üzletben olyan kolbászt találtak,… Tovább olvasom