Délmagyar logó

2016. 09. 26. hétfő - Jusztina 10°C | 20°C

Nekem például sok Baka-emléktáblám van már!

Szeged - Szegeden régen van már emléktáblája Dugonics Andrásnak, Mórának, Tömörkénynek, Radnótinak, Babitsnak, s végül úgy forgatta a sors, és azért ez nem felhőtlen öröm, hogy Baka István is kapott.
Néhány napja megpillantottam egy emléktáblát, amelyre azt írták,"Itt élt 1848-ban Petőfi Sándor". Aztán másnap egy olyan bérház előtt gyűrögetett az élet, ahol Mándy Iván pergette időskori napjait. Persze, ha az ember jobban figyel, láthatja, hogy bizonyos kerületekben és városrészekben az Idő nagy zsebéből folyvást kipisszeg a múlt egy-egy hőse, csodás bérmunkása, kiskatonája, hogy hé, hó, itt éltem, itt laktam, itt alkottam, járókelő testvér, emlékezz csak rám!

Mindazonáltal én el tudok képzelni egy olyan emléktáblát is, amire azt vésik majd gyöngybetűkkel: Itt csupa ismeretlen, jelentéktelen, felejthető, de persze fontos ember élt. Itt lakott az a drága rokonunk, akit mindenki elfelejtett, és akire most már mindenkinek emlékeznie kell!.

Szép is lenne.

Az emléktábla az emlékezés statikus formája, szűkszavú, lényegre törő, és diszkrét jelzés, nem olyan látványos, mint egy szobor, egy utcanév. Írás a homlokzaton. Az emléktábla nekem olyan, akár egy míves csatornafödél is, amely a múlt mélyrétegeire, gondolati járatokra és vájatokra, szellemi erőfeszítések kanyargós alagútjaira nyílik. Ha tudod, hogy ebben a neoklasszicista épületben időzött a forradalom költője, abban a szecessziós bérházban élt a matematikus, a nyelvtudós akkor a ház is tanúja lesz mind ama élménynek, amit a költő és a tudós neve előhív. Az emléktábla, akár a szobor, mint általában a kültéri alkotás védtelen az élet durvaságaival szemben. Az emléktábla gyakran kerül politikai diskurzusok méltatlan pohárviharába, sokszor az öntik le, csúfítják el, a minap például Debrecenben letakartak egyet, és az is előfordul, hogy egyszerűen ellopják, máskor virágokat, helyes kis koszorúkat, gyertyákat helyeznek mellé, és aztán a hervadt szálacskák vigasztalják a költő nevét még hónapok múltán is. Ki tudja, talán nem is olyan rossz vigasz ez. De például Moszkvában, nem véletlenül említem az oroszokat, Gogol szobornál mindig, de mindig van friss virág.

Szegeden régen van már emléktáblája Dugonics Andrásnak, Mórának, Tömörkénynek, Radnótinak, Babitsnak, s végül úgy forgatta a sors, és az azért ez nem felhőtlen öröm, hogy Baka István is kapott.

Baka István
Baka István

Nem öröm, mondom, hiszen még vígan élhetne, köztünk lehetne, lobogtathatná a legújabb versei kéziratát, dühösködhetne a honi belviszályok marhaságai miatt, mélázhatna a szőkén, szürkén vonuló Tisza partján, törhetné a fejét, hogyan írja át azt a rengeteg klasszikus lemezét cédére, üzenhetne Bombitz Attilának, hogy szerezzen új vírusvédő programot a számítógépére, interneten levelezne a Tiszatájjal, a Holmival, bejárhatna az egyetemre orosz tematikájú szemináriumot tartani, és hetente felkapaszkodhatna a Grand Caféba irodalmi estekre vagy filmnézésekre.

Nem akarom én ennek a most elkészült, s e pillanatokban leleplezendő táblának a jelentőségét elvitatni, isten mentsen az ünneprontás ilyesfajta blaszfémiájától, csak még említenék néhány lehetséges variációt, mondjuk, a leghívebben ahhoz, ahogy én őt, Bakát szerettem, és ahogyan szeretem ma is. Az élete bizonyos epizódjait villantanám csak fel, hogy ne csak a nevét lássuk, de az életéből is azt a néhány szépséges fénytörést és villanást, amit még lehetséges látni.

Egyetem tér, Bölcsészkar

Ebben az épületben ismerte meg a feleségét, ebben az épületben találkozott először Ilia Mihállyal, mind két alkalommal erősen elfogódott volt.

Szeged határa, Szekszárd felé

Itt, ezen a helyen autóstoppolt fiatalon, itt szavalta sokszor az Ódát, hangosan, bele a szegedi szélbe, a szegedi alkonyatba, itt írt fejben verseket, itt integetett régi Zsiguliknak és Skodáknak, hogy vegyék fel, vegyék már fel.

A Kölcsey utca, azóta megszűnt lemezboltja

Itt vásárolta a híres bakelit lemezeit, Liszt Ferenc, Bartók, Sosztakovics, Rahmanyinov és Mahler műveit, s mert nem csak vásárlókedve volt határtalan, de a szakértelme is, az egyik legjobb vevőként tartották számon.

Szegedi Kisszínház

Itt mutatták be a Koronthoszi menyasszony című drámáját.

A Boszorkányha söntése

Egyszer itt találkozott Pataki Ferenc festőművésszel, aki aznap adta el egy festményét, és mert a művésznek igen sok pénze volt ekkor, a többit az emlékezők szíves képzeletére bízzuk.

Tisza-part, Molnár utca

Ebben a házban írta a legszebb verseit, itt élt a családjával, ebből a házból nyert költői versenyen egy egész karton tokaji aszút, amit neki, már nagybetegen kellett az ötödikre felcipelnie. Tisztelt járókelők és emlékezők, a költő a borokat a lakásába még nagybetegen is felcipelte az ötödik emeletre!

A Tömörkény Gimnázium előtti tér

Ezen a helyen szeretett volna egész alakos faun szobrot, természetesen magáról mintázva, és amikor a tanítás végeztével a művészjelölt gimnazista kishölgyek kilibegnek az épületből, és meglátják a szobrot…és a többit újfent az emlékezők szíves fantáziájára bízzuk.

Meg nem jelölhetett szegedi cím!

Ennek a bérháznak a hátsó udvarában lakik az a balszerencsés nyolcadikos, aki Baka Istvánból egyest kapott. Mert a költőt már tanítják is, megbuknak belőle, levizsgáznak belőle, a költő neve, mint tudjuk, áruvédjegy lesz, hát így lesz majd egyszer Baka István utca, Baka István tér, Baka István Könyvesbolt, Baka István Lánykollégium vagy Baka István Irodalmi KFT.

Stefánia, régi Sajtóház

Itt időzött gyakran a Sajtóklubban, ide küldte tárcáit a Délmagyarországba!

Széchényi utca 10.

Ebben az épületben jelentette ki végül, hogy megbékélt Szegeddel, hogy nincs több harc, és nincs több vita, és száműzetésnek érzett szegedi éveket oldja föl most már a kölcsönös megbecsülés, mert elfogadja a várost, mert az is elfogadja őt, legyen béke és barátság köztük már, és legyen közös lélegzés, barátság, szövetség.

Somogyi utca, bérház

Ebben a házban röntgeneztette a fogát néhány héttel a halála előtt, mert élni akart még, bátran és elszántan, dühösen és kétségbeesve, mert tudta, hogy nem igazságos, és nem korrekt, ami történik vele, mert temérdek tennivaló járna neki még, szivárványos ügyintézések papír fölött és ég alatt, mert jussa lenne még minden, ami életből van, a színek, a fények, a hangok, az ölelések és az árnyékok, és a papírlapokra rótt gyönyörű mondatok.

Baka István most már Szeged történelme.

Nem csak közénk tartozik.

Ő most már, akarjuk, nem akarjuk, bennünket is jelent.

Tekintse meg Baka István-emlékoldalunkat!
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Mindkét oldalon dugó Röszkénél

Péntek délutánra ismét torlódás alakult ki a röszkei autópálya határátkelőn, ezúttal azonban már nem… Tovább olvasom