Délmagyar logó

2016. 12. 03. szombat - Ferenc, Olívia -2°C | 5°C

Nem a pénz Gyüdiék mércéje

Szeged - Egy évvel ezelőtt lett a Szegedi Nemzeti Színház főigazgatója Gyüdi Sándor, aki most az mondja: a 84 ezer fizetőnézőt hozó első évaddal nem maradéktalanul elégedett. Célja, hogy szezononként százezren váltsanak belépőt a teátrum előadásaira.
Székhelyi Józsefet épp egy évvel ezelőtt váltotta a színház főigazgatói posztján Gyüdi Sándor karmester, aki a szimfonikusok éléről tért vissza első munkahelyére. – Nem az ismeretlenbe csöppentem bele, tudtam, mire számíthatok, ezzel együtt a bajokat csak belülről lehet megismerni, és nem lehet azonnal kijavítani. Az új színházi törvény miatt sok minden a munkába állásom után változott meg, és a gazdasági válság tünetei is érzékelhetőek – mondja a színidirektor, aki úgy értékel: sok improvizálásra is szükség volt.

Míg az operával a közönség is elégedett, a prózai tagozat produkcióit sok támadás érte. Évad közben Telihay Pétert Bodolay Géza váltotta a főrendezői poszton. A kísérletezőbb, progresszív előadások gyakran sokkolták a nézőket.

Gyüdi Sándor a tavalyi szabadtéri ajándékkoncertjén. Egy éve a színház élén is övé a karmesteri pálca. Fotó: Segesvári Csaba
Gyüdi Sándor a tavalyi szabadtéri ajándékkoncertjén. Egy éve a színház
élén is övé a karmesteri pálca. Fotó: Segesvári Csaba

– A közönségnek mindig igaza van. Ha egy néző azt mondja, hogy a látott előadás neki nem tetszik, sőt sérti az ízlését, ellentmond a színházról vallott felfogásának, akkor igaza van. Csak azt sem szabad elfelejteni: a publikum is heterogén, sokféle ízléssel, nézettel. Ezért is igyekszünk sokfélét játszani. Azt javaslom: mindenki próbáljon előzetesen tájékozódni, hogy az adott produkció neki való-e. Ha valaki moziba készül, előtte el kell döntenie, hogy akciófilmet, szerelmes sztorit, történelmi drámát vagy vígjátékot választ. Nem vált jegyet egy akciófilmre az, aki utálja a műfajt. Előre kell lépnünk a tájékoztatásban, tudnia kell a nézőnek, hogy az adott darab címe milyen előadást takar – hangsúlyozza Gyüdi Sándor, aki Goethe Faustjának Színidirektorával vallja: aki sokfélét hoz, mindenkinek hoz valamit. – Az igényeket nemcsak kielégítenünk kell, hanem fel is kell keltenünk. Nem akarunk elitista színházat, de szeretnénk több nézőt megnyerni, hogy ne csak a felhőtlen kikapcsolódást keresse, hanem az élet problémáira adott választ is várja a színházművészettől.

A 2005/2006-os szezon zárásakor még 92 ezres nézőszámról adott hírt a színház, a most zárult évadban 84 ezer fizetőnézőt regisztráltak. – Óvatosan kell bánni a statisztikákkal, mert korábban gyakran általában nézőszámot közöltek, most pedig szigorúan a fizetőnézőket regisztráljuk. Így nem korrekt az összehasonlítás. Mindenesetre az a célom, hogy a színházunknak egy évadban legalább százezer nézője legyen. A műsorpolitikával és a közönségkapcsolatok erősítésével is megpróbálunk ebbe az irányba elindulni. A színházi törvény az állami támogatás jelentős részét művészeti ösztönző résztámogatás néven a fizetőnézőszámból képezi. Meg kell állapítanom: ez inkább kereskedelmi szempontú ösztönzés, vagyis ha a támogatást szeretnénk optimalizálni, akkor kabarészerű darabokból és musicalekből állna az egész repertoárunk, mint ahogyan van is ilyen színház. A mi mércénk nem lehet a pénz.

Széthúzzák a jegyárakat

– Sokféle akcióval reagálunk arra, hogy a közönségünk jelentős része anyagilag nehezebb helyzetben van. Azt szeretnénk, hogy senkit se tartson vissza, hogy kevesebb a pénze. A következő szezonban az olcsóbb bérlet- és jegyár-kategóriákban az inflációt és az áfaemelést nem hárítottuk át a nézőkre. Jövőre minden produkciónkat meg lehet nézni még a tavalyinál olcsóbb áron is. Jobban széthúztuk a jegyárakat, azokban a kategóriákban, ahol egyáltalán árat emeltünk, a növekedés nem éri el az infláció és az áfaemelkedés mértékét – mondja Gyüdi Sándor.

Olvasóink írták

  • 1. margareta25 2009. július 02. 11:21
    „Lehet többen szeretnének elmenni a színházba, ha valóban igényes, szórakoztató és nem feltétlen túl modernizált darabokat játszanának.
    Sajnos az elmúlt évek rossz tapasztalata alapján, ha színházba akarunk menni, már eszünkbe sem jut a Szegedi Színház, hanem összekötjük a pesti rokon látogatással. Bizonyára sokan azt gondolják, hogy sznobok vagyunk, illetve, hogy megtehetjük. A szabadtéri jegyáraihoz képest jóval olcsóbban, jóval jobb helyen ülhetünk (lehet látni és hallani) egy pesti színhában, olyan darabot nézve amiről még hetek múlva is beszélünk. Mi úgy döntöttünk inkább évi egy darabot nézünk meg, de az tessen nekünk.

    Lehet, sőt bizonyára maradi vagyok, de a színházba nem azért megyek (szerintem sokakkal együtt), hogy olyan darabokat nézzek meg, aminél azzal akarják megszerezni és fenntartani a néző érdeklődését, hogy meztelen emberek rohangálnak, az amúgy is sivár, színpadon, elterelve ezáltal a figyelmet a színészek "telejsítméynéről".
    Én színházba azért akarok elmenni, hogy kikapcsolódjak, szórakozzak, kiszakadjak a mindennapok egyhangúságából, szürkeségéből, gondjaiból...

    Az előzetes szelekció valóban működik, a kritika elolvasása nélkül el sem megyünk a színházba.
    Bár azért a jegyértékesítők arcát látni kellene amikor megkérdeztem, hogy melyik darabra lehetne bevinni egy 10-12 éves gyereket.
    Több operát is láttam az elmúlt két évben, azok valóban igényes, szórakoztató produkciók voltak.
    A túlmodernizált darabokról (pl. Lear kriály), pedig azt kell, hogy mondjam bizonyára van aki értékeli, de az hogy a szünetben a fél nézőtér kiürült, az sok mindent elmond.

    Sok sikert a Színházigazgató Úrnak, innen úgy gondolom lehet és kell is javítani!”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Selyemhernyót rágcsált az utazó növénygenetikus

Szeged - Kanapészörföléssel kezdte el bejárni a világot a szegedi Turóczy Zoltán, aki az európai kirándulások után nemrég a Távol-Keletet barangolta be. Tovább olvasom