Délmagyar logó

2017. 05. 24. szerda - Eszter, Eliza 13°C | 24°C Még több cikk.

Nem esett messze a labda a fájától

Szeged - Egyikük ugyanolyan „szűken" lő, másikuk hasonlóan jár, mint apja, s ugyanúgy a zenében érvényesül – a szegedi Lele Ákos és Szélpál Szilveszter nem félt az összehasonlítástól, s ugyanazt a pályát választotta, mint édesapja.
– Rendszeresen emlegetik apát, ha látnak a pályán. Összehasonlítani nem lehet a játékunkat, hiszen ő balkezes. De állítólag mindketten ugyanolyan „szűken" lövünk! Azt szokták mondani: neki nagyobb akarata volt, én viszont technikásabb vagyok. Ha cikizzük egymást, ez az érvem: ezt te nem tudtad volna megcsinálni, apa! A hozzáállása miatt viszont le a kalappal előtte, ezért ő a példaképem – mesél Lele Ákos, a Pick Szeged – jelenleg a Tatabányában szereplő – 21 éves, korosztályos válogatott kézilabdázója. Nem esett messze a labda a fájától: édesapja, Lele Ambrus a Pick Szeged csapatának ügyvezető igazgatója, egykori háromszoros magyarkupa-győztes, 127-szeres magyar válogatott kézilabdázó, Európa gólkirálya.

Apja a legnagyobb kritikusa

– Kiskoromban fociőrült voltam, engem nem érdekelt a kézilabda, de apáék mindig mondták, próbáljam ki. A Madách Imre Általános Iskola sporttagozatára jártam, ahol kötelező volt kézilabdázni. Egyre több sikert értem el a tornákon, a legtechnikásabb játékosnak választottak. Éreztem: nagyobb a jövője Szegeden ennek a sportágnak – mondja a kezdeti „megingásról" Ákos. – Volt egy kis rábeszélés – vallja be az édesapa, ám kiemeli: „amikor focizott, ugyanúgy buzdítottuk". Nem óvta a kézilabdától, mint sok szülő, aki azt akarja, gyermeke véletlen se válassza ugyanazt, mint apja vagy anyja.

Lele, labda, Lele. Ambrus örül annak, hogy Ákos végül nem a focilabdát választotta. Fotó: Gyenes Kálmán
Lele, labda, Lele. Ambrus örül annak, hogy Ákos végül nem a focilabdát választotta. Fotó: Gyenes Kálmán

– Imádok focizni, de érzem, jól döntöttem. Most általában ugyanazon a poszton, balátlövőként játszhatok, ahol apa – informál Ákos, akinek éppen édesapja a legnagyobb kritikusa. – Nekem mindig egy kicsit magasabbak az elvárásaim, de ezek is arra sarkallják: minél jobb legyen. Ákos nagyon jól lát a pályán, sok lövésmódot ismer. Amiben viszont fejlődnie kell: védekezés, labda nélküli elindulások. A szakemberek kezdettől fogva azt mondták, óriási tehetség. Persze vannak olyan hangok: csak azért került a csapatba, mert az apja az ügyvezető igazgató, ezt bosszantó hallani – ismeri be Lele Ambrus, aki szerint nehéz dolga van a fiataloknak a Pick Szegednél, hiszen mindig győzelemre kell játszani, nagyok az elvárások. De reméli: fia nyártól ismét Szegeden kézilabdázik.

Ebédnél is kézilabdáznak

– Még nem mutattam meg, mit tudok. De benőtt a fejem lágya, csak rajtam múlik, kapok-e lehetőséget bizonyítani a Szegedben. Ez az első számú álmom. A másik, hogy apához hasonlóan külföldön is kipróbálhassam magam, a német vagy a spanyol bajnokságban – mondja Ákos. Édesapja – aki a Graz együttesével háromszor nyert osztrák bajnokságot, kétszer gólkirályi címet –, örülne, ha „hasonló karriert futna be".

A „szakmára" hétvégente, a családi ebédeknél is mindig jut idő: azonnal a kézilabdára terelődik a szó. – Sosem adunk egymásnak igazat, gyorsan össze is veszünk, de mindig megpróbálom megfogadni a tanácsát – meséli Ákos, akiről édesapja úgy tartja: főként édesanyja személyiségjegyeit örökölte, például ami az érzékenységet illeti.

„Olyat akarok, mint apa"

– Rengetegen ismerik Szegeden az édesapámat, tudják, kinek a fia vagyok. Ez édes teher, megfelelési kényszer: nem szeretném, hogy az, amit teszek, ne üsse meg az elvárt szintet – mondja az összehasonlításról Szélpál Szilveszter. A 24 éves fiatalember a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának magánének szakos, elsőéves hallgatója. Családjában központi szerepet kap a zene: édesapja, Szélpál Szilveszter a Király-König Péter Zeneiskola igazgatója, korábban évekig a szegedi színház zenekarának oboistája volt.

Édes teher a szélpálság, állítja az ifjabb Szilveszter. Fotó: Schmidt Andrea
Édes teher a szélpálság, állítja az ifjabb Szilveszter.
Fotó: Schmidt Andrea

Mindenki tanul zenét a családban, karácsonykor jut idő némi közös muzsikálásra is. Pláne, hogy a másik gyermek, Szélpál Krisztina maradt a hangszernél: édesapja után ő is az oboát választotta. – Sokszor elhozta feleségem a színházba a lányomat. Akkor kezdte mondogatni: olyat akarok, mint apa. Tudtam a pálya nehézségeit, nem forszíroztam, hogy azt válassza – mesél kezdeti aggodalmairól az édesapa. Krisztina nem döntött rosszul: 1997 óta a Magyar Állami Operaház Zenekarának első oboistája. Az ausztriai Leoben fesztiválján közösen is muzsikáltak.

Három oboista egy csárdában?

Három oboista viszont már nem férne meg egy csárdában: ifjabb Szélpál Szilveszter ezért inkább a zongorát és a gitárt választotta. Végül az éneklés mellett kötött ki, a fiatal bariton jelenleg Temesi Mária operaénekesnő irányításával tanul, januárban részt vett a veronai nemzetközi énekversenyen, korábban színpadra léphetett Alföldi Róbert Faustjában vagy az Otellóban, José Cura mellett.

Édesapja – aki egyébként basszus – arról álmodik: „Kriszti és Sziszó" egyszer közösen lépnek fel az operaházban.

S hogy milyen géneket kapott ehhez az ifjabb Szélpál Szilveszter? – A szüleim muzikalitása remélem, öröklődött. Gesztusaimban apu vagyok, nagy a hasonlóság a személyiségünkben is: mindketten megfontoltak vagyunk – vallja, hozzátéve: apja járását is örökölte. Édesanyja így jó messziről is kiszúrja fiát a szegedi szabadtéri kórusában.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Pista meghalt, nem tartozunk neki

Szeged - Szívinfarktusban meghalt fűtésszerelő rokonának pénze után futott heteken keresztül egy… Tovább olvasom