Délmagyar logó

2017. 03. 27. hétfő - Hajnalka 2°C | 12°C Még több cikk.

Nem félünk a játéktól

Magyarországon az internet térhódításával egyre népszerűbbek lettek a számítógépes játékok. Ezek többségének egyetlen célja van: minél hamarabb megölni ellenfelünk karakterét. Vajon tényleg annyira veszélyesek, mint azt első hallásra gondolnánk?
A jó számítógépes játék fejleszti az ember gondolkodását. Fotó: Schmidt Andrea
Félhomály, villódzó fények, áporodott levegő. A hangfalakból lüktető zene szól. Fiatalok fejhallgatóval a fülükön, ráhajolva a számítógépek monitorjára. Ujjaik vadul csapkodnak a klaviatúrán. Játszanak.

Célkeresztben

Ez a képsor fogad, amikor belépek egy szegedi netkávézóba. Rövid terepszemle után kinézek magamnak egy tizenévesforma srácot, aki éppen hevesen magyaráz a vele szemben elhelyezkedő, monitornál ülő barátjának. Gergő hetedik osztályos. Barátaival rendszeres látogatója a netkávézóknak. Monitorján mindössze egy felturbózott fegyvert látni, valamint egy célkeresztet.

– Counter Strike-ozunk. Öt haverommal jöttünk, ezt csak többen érdemes játszani – mondja. Mikor megkérdezem, mi is a játék célja, több barátja is egyszerre válaszol: semmi, csak lőjük egymást. Gergő azonban nem tartja magát függőnek. Habár vasárnaponként három-négy órát is eltöltenek egymás lövöldözésével, szerinte ez nem sok idő. – A szüleim is tudnak erről, otthon pedig nincsen számítógépem. Hét közben nem is jövök, az iskola fontosabb. No meg az árak vasárnap sokkal olcsóbbak – teszi hozzá.

Még tanul is az ember

A 17 éves Márta Márton most érkezett vissza Szegedre. Hátizsákja a földön hever, miközben ő is szorgalmasan lövöldözik. A fiú kollégista, azt gondolná az ember, hogy a vasútállomásról egyből a netkávézóba szaladt. Kiderül azonban: hetente mindössze két órát játszik. – Nem tartom vészesnek ezt az időt. Ha tehetem, akkor is stratégiát játszom, abból még tanul is az ember.

Marci a gyilkolós játékokat sem tartja rossz dolognak. Véleménye szerint ezek javítják a reakciókészséget. Arra a kérdésre pedig, hogy inkább a focizást vagy a számítógépet választaná, gondolkodás nélkül rávágja: a focit. A 22 éves Tamás Dani nem jár netkávézókba. Ő otthon játszik, mindennap. – Ha megjelenik valami új, és nekem bejön, akkor napokat tudok vele eltölteni. Persze szigorúan munka után – teszi hozzá nevetve.

S hogy agresszívvé válik-e ennyi játék után? Elmondása szerint éppen ellenkezőleg: – Ez csak szórakozás, segít kikapcsolni. Sokan károsnak tartják a számítógépes játékokat, holott fejlesztik az ember gondolkodását. Persze vannak olyanok, akik erre is rá tudnak kattanni, de nem hinném, hogy ez lenne a jellemző.

A depresszió a főpanasz

Az új klinika serdülő-, és gyermekpszichiátriáján azonban már találkoztak ilyen esettel. Farády Éva orvosnő szerint azonban a játékfüggőség nem a főpanasz. – Sok gyereknél tapasztalunk ilyen tüneteket, de ez legtöbbször csak póttevékenység. Persze olyan betegünk is akadt, akin a játékfüggőség igen feltűnő volt. A legtöbb esetben ennek kiváltója a depresszió. A gyerek ahelyett, hogy társaságba menne, bezárkózik, és a számítógépezést választja.

Az orvosnő ettől függetlenül nem a megtestesült gonoszt látja a játékokban. – Mindenkinél mások a körülmények. Valakinek maximális tűrőképessége van, mindent kibír. Mások, egy-egy agresszívabb játék hatására akár érzelmileg is sérülhetnek. Ki lehet vele élni agressziónkat, de megtanulhatunk közömbösek lenni is iránta – mondta Farády doktornő.

Kiss Gábor Gergő
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Szeged és Szentes a nyertes

Csongrád megyéből két település kap címzett támogatást. Szegeden oktatási és kulturális intézményt… Tovább olvasom