Délmagyar logó

2017. 02. 22. szerda - Gerzson 2°C | 13°C Még több cikk.

Nem mulasztottak az orvosok

Orvosetikai probléma nem, médiaetikai viszont felmerült az első élődonoros transzplantáció kapcsán – véli a Magyar Orvosi Kamara etikai kollégiumának elnöke, Dux László (képünkön). A szegedi professzor szerint nem szerencsés, ha egy kényszerűségből hirtelen meghozott döntésről utólag próbálják eldönteni, az volt-e a legjobb.
Hatalmas szenzációnak indult, végül sajnálatos tragédia lett az első magyarországi élődonoros transzplantációból. A súlyosan beteg, négyéves Rebeka hiába kapta meg előbb édesapja bal májlebenyét, majd később egy külföldi nő egész máját, a második műtét után egy nappal, hétfőn tüdővérzésben meghalt.

A nagy médiaérdeklődéssel kísért műtétsorozat után kedden már felröppentek az első találgatások: vajon minden szabályosan zajlott-e a SOTE Transzplantációs és Sebészeti Klinikáján? Néhány lap azt állította: meg sem műthették volna a kislányt az orvosok addig, amíg nem bizonyosodtak meg arról, milyen betegség az, mely szervezetét és az elsőre beültetett májlebenyt is megtámadta. Megkérdeztük tehát a Magyar Orvosi Kamara etikai kollégiumának elnökét, szó lehet-e az ügyben bármiféle szakmai mulasztásról, hibáról.

– Nem szerencsés, ha egy kényszerűségből hirtelen meghozott döntést utólag, nagy nyilvánosság előtt kezdenek boncolgatni – bocsátotta előre Dux László, a Szegedi Tudományegyetem Biokémiai Intézetének tanszékvezető egyetemi tanára. – A négyéves kislány esetében súlyos állapota és a rendelkezésre álló szerv azonnali felhasználásának kényszere miatt nem volt lehetőség az alapbetegség azonosítására, mivel az túl sok időt vett volna igénybe. Ebben a szakmában vannak döntések, amelyek az orvosok tapasztalatára és felelősségére vannak bízva. Az ilyen eseteket utólag, néhány év távlatából esetleg meg lehet vitatni szakmai fórumokon. Ha azonban laikusok próbálják a felelősséget ráterhelni az orvosokra, annak csak az lehet hosszú távon az eredménye, hogy legközelebb ezek az emberek már nem mernek döntést hozni, és egy esetleg még megmenthető betegről is leveszik a kezüket mondván: túl nagy a kockázat.

A professzor hozzátette, szerencsére a kezdeti „tetemre hívó" hangok hamar lecsillapodtak az ügyben. Mégis, véleménye szerint a média szempontjából számos tanulságot kell levonni az eset kapcsán. – Biztos vagyok benne, hogy ez a felfokozott publicitás nagyon megnehezítette az egyébként is hatalmas nyomás alatt álló orvosok dolgát – mondta Dux László. – A riportereknek mindenképpen nagyobb tapintattal kellett volna lenniük egyrészt a 16 órás operáció után a műtőből éppen kieső szakemberekkel, másrészt a családdal. Hiszen ne felejtsük el, ők elvesztették a kisgyermeküket, ráadásul úgy, hogy a vakuk és kamerák kereszttüzében még csak lehetőségük sem volt lélekben felkészülni a búcsúra. S hogy ez milyen hatással lesz gyászuk feldolgozására, még nem lehet tudni.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Jótékonysági bál, beteg gyerekekért

A szegedi Független Civil Fórum négy év szakértői munka után szövetségeivel elindul az őszi… Tovább olvasom