Azért él több cigány nálunk és Kelet-Európában, mint nyugaton, mert a XV. század után ott üldözték, itt inkább elfogadták őket. Ezért sem szerencsés most a nagy roma lakosságú országokon számon kérni a rossz szociális helyzetet, élesedő ellentéteket – állapítja meg a Miskolci Egyetem kutatói által készített Összeurópai Roma Stratégia, amelyet az Európai Régiók Gyűlése fogadott el a sokat bírált azori-szigeteki összejövetelen.

Irány a mezőgazdaság? A negyvenoldalas munka szerint az ipari társadalmak által kínált munkalehetőségek nem voltak vonzók a cigányság számára. Ám a gazdasági élet átalakulása, a szervezetek helyett a bizalmi kapcsolatokon alapuló hálózatok erősödése nekik is kedvezhet. Az anyag a Nobel-díjas Theodore Schultz téziseire hivatkozva javasolja, be kell vonni a cigányságot a mezőgazdaságba, a kézműiparba, ügyelni kell arra, hogy gyerekeik megtalálják helyüket az iskolában. Lakhatási feltételeiken csak úgy lehet javítani, ha az új lakást fenn is tudják tartani. A segítésben az önkéntesség elve a legfontosabb: akaratuk ellenére nem lehet segíteni nekik.

– Utóbbival maximálisan egyetértek – mondta Hajdú Géza romológus, aki három évtizede dolgozik népművelőként is cigányok között. Arra kértük, hétköznapi tapasztalatait vesse össze a stratégiával. – Ez egy tisztességes, megalapozott anyag, a legtöbb állításával nem is vitatkozom, főleg azért, mert nem újdonság. Van viszont néhány ellenvetésem.

Hajdú Géza szerint a stratégia épp ott bizonytalanodik el, ahol a megoldásról lenne szó. Fotó: DM/DV

Hajdú Géza szerint is fontos tudnia a politikának és a többségnek, hogy a cigányok gondjait, a szociális elmaradottságot, a munkanélküliséget, az iskolázatlanságot és a lakhatást csakis együttesen lehet megoldani. Hiába akarunk tanítani valakit, aki éhes, vagy nem tud enni adni a gyerekeinek: nem fog odafigyelni.

Nem mind ugyanazt akarják. A cigányság, ha lassabban is, mint a többségi nemzet, sokat változott. Régi, erős rokoni kapcsolatokon nyugvó társadalma felbomlóban, új szerveződése azonban még nem elég erős. Különböző rétegeinek mások az igényeik, céljaik. Sokan közülük tehetségük, szorgalmuk révén kiemelkednek, de az erős többségi előítélet miatt nem akarnak a cigányok között maradni. Mások vállalkozók lesznek, és maradnak, de nem érdekük a többiek felemelkedése, mert így lehet őket kevés pénzért dolgoztatni, vagy kamatos pénzt kölcsönözni nekik. Akadnak, egyre többen, akik értelmiségivé válva mégis maradnak, és próbálják megtanítani rokonaikat, ismerőseiket az alkalmazkodásra. Mert ők tapasztalták, hogy ez az első lépcső, a tanulás a második.

Régen azért volt kevesebb a feszültség, mert létezett egyfajta munkamegosztás, amely a cigányoknak és a többségnek is jó volt. Ez azonban már nem állítható helyre, újat kell kialakítani. Minél előbb, mert a két társadalom közötti különbség nőni látszik, ezért a felzárkóztatás egyre több pénzbe fog kerülni. Az ő társadalmuk nem él meg önmagában.

A politikának tudnia kellene, hogy a cigányok gondjait csak együttesen lehet megoldani. Fotó: DM/DV

– A másik evidencia, amit régóta mondunk: ezeket a problémákat helyben lehet megoldani. Nem fölülről szervezett, hasznosnak tűnő programokkal, hanem megnézve, mi a közösség szándéka, célja, szükséglete, és arra megoldást találni. Ezért is meggondolandó, milyen uniós pályázatba fog egy közösség, mert ha elfogy a támogatás, és helyreáll a régi állapot, az emberek önérzete mélyebbre zuhanhat, mint ahol eredetileg volt – mondja Hajdú Géza. – Mindenhová kell olyan ember, akire hallgatnak, aki meg tudja fogalmazni helyettük pontosan, mire van szükségük, mert sokat beszélgetett velük. Tudom, egy húsz évvel ezelőtti jól sikerült gyerektábor milyen fontos élmény egy mai fiatal felnőttnek is. A pécsi romológia szakon régóta megfogalmazták, miért nem tetszik a cigánynak az iskola: azért, mert az intézmény kizárja az érzelmi kötődést, holott ez számára nagyon fontos.

Nem szokták a szántást. Ők nem azért tesznek meg valamit, nem azért engedik el a gyereket a nyári táborba, küldik iskolába, mert belátják, hogy az jó. Hanem azért, mert Géza bácsi javasolja, és akkor biztosan jó. De ehhez Géza bácsit hosszú idő óta ismerni kell. Ez nagyon nagy különbség, ismeretlen emberektől nem fogadják el a jó tanácsot. A többségnek és a politikának nincs más esélye: bízni kell abban, hogy az összekötő emberek mindenütt megvannak, előkerülnek. Megesik, hogy a jó szándékú segítő megijed, mert ahogy odamegy, az összes gondjukat-bajukat a nyakába zúdítják. Tudni kell megszólalni, kivívni a tekintélyt, következetesen, és ha kell, keményen fellépni a szabályt szegő, közösséget bomlasztó emberrel szemben. Igenis rá kell szólni, ha előbbre akar furakodni az orvosnál a sorban! A másik nehézség: látni elkötelezett segítőként a többségi társadalomban egyre erősödő előítéletet, amelyet negatív irányba gyorsan befolyásolhatnak szörnyű események, eltüntetni azonban csak hosszú időn át látott pozitív tapasztalatok fogják. Ezt a helyzetet azonban meg lehet élni kihívásként is.

Hajdú Géza szerint a stratégia épp ott bizonytalanodik el, ahol a megoldásról lenne szó. Nem ért egyet azzal, hogy a mezőgazdaság fel tudja szívni a cigány munkanélkülieket, és így boldogulni fognak. – Nem véletlen mondták régen, hogy nem szokta a cigány a szántást. Ismerik ők a mezőgazdasági munkákat, de nem gazdálkodnak, mert a többség a mának él. Azonnal szereti látni munkájáért a fizetséget, fél évre előre nemigen tud tervezni – így a romológus. – Három hagyományos mesterséget hoztak magukkal, még Indiából: kézművességet, állattartást, kereskedelmet. A kertészkedéssel próbálkoztak nálunk korábban, a Böcs Attila-féle dombos-ágyas kultúra sem hozta azt, amit vártak tőle. Lehet azért kísérletezni vele, ahogy a szolgáltató szektorba is be tudnak illeszkedni sokan, a zömöt azonban csak hagyományosan zárt munkahelyeken tudom elképzelni. Ahol többen tudnak együtt dolgozni, és a képzetlenebbet segítik a többiek.