Délmagyar logó

2016. 12. 09. péntek - Natália -4°C | 8°C

Nem szednek belépőt az UTC-pályán

Szeged - Manapság családi vállalkozásként tartja fenn magát Szeged legrégebbi, 1913 óta folyamatosan működő egyesülete, az UTC. Az elnöki posztot közel húsz éve betöltő Gidai Sándor édesapja 84 évesen a klub mindenese. A csapat edzője az elnök veje, Pálfy Zoltán. A legbuzgóbb szurkoló pedig az unoka, a hétéves Réka.
Szegényes állapotok fogadnak az egykor szebb napokat látott UTC klubházában, az újszegedi Kertész utcában. Az épület előtt csirkék szaladgálnak a frissen hullott hóban, a kerítésnek egy öreg kerékpárt támasztott a gazdája, a zár is hiányzik róla. Az épületre kívül-belül ráférne a felújítás. Pedig a legrégebbi – a mai napig folyamatosan működő – szegedi sportegyesület 96 éves története alatt számos sikert megélt. 45 évvel ezelőtt a klub NB III-as csapatának csodálatos meneteléséről beszélt a fél ország.

Gyönyörű vereség

1964. szeptember 20-án a Délmagyarország sportrovata vezető hírként számolt be a Honvéd szegedi vendégjátékáról. A Komorával és Tichyvel felálló katonacsapat az UTC vendégeként lépett pályára MNK-mérkőzésen, mintegy ötezer néző előtt. Ott, ahol most az újszegedi sportcsarnok áll. Akkoriban a villamosnak itt volt a kitérője, az emberek egymást taposták a tuján, hogy láthassák kedvenceiket. A Dózsát, a Csepelt és a Vasas Izzót is kiverő hazaiaknak ez a 2–0-ra elveszített meccs jelentette a végállomást: a legjobb négyig jutottak a sorozatban. A szegedi napilap még sokáig cikkezett a „gyönyörű vereségről".

– Az alacsonyabb osztályú egyesületeknek a döntetlen is elég volt a továbbjutáshoz, a menetelésünk során mindhárom nagyágyút így ejtettük ki. A Dózsa, a Vasas és a Csepel is nagyvonalúnak bizonyult, mert lemondott javunkra a bevétel feléről, ami számunkra az egész éves működést jelentette. A Honvéd már nem volt ilyen gáláns: elvitték a pénz felét – emlékezett vissza Hegyes Péter, ahogy a pályán ismerték, Gamó. Az SZTE tudományos főmunkatársa volt akkoriban a csapat balbekkje, közel 30 évet futballozott az UTC-ben. Megélte, amikor a hetvenes évek elején az egyesületnek költöznie kellett a fedett csarnok megépítése miatt. A Kertész utcában, a kendergyár mellett kaptak helyet.

Az elnök édesapja, a 84 éves id. Gidai Sándor a pályán. ő a csapat mindenese. Fotó: Karnok Csaba
Az elnök édesapja, a 84 éves id. Gidai Sándor a pályán. ő a csapat mindenese.
Fotó: Karnok Csaba

Az unokára is átragadt a „kórság"

Az egyesület jelenlegi elnöke, Gidai Sándor is régi bútordarab a klubnál. Közel 20 éve ő a csapat Minarik Edéje. – 91-ben kértek fel a tisztségre, mert nem volt gazdája a klubnak. Amikor idekerültem jóformán csak egy biliárdasztalunk volt a székházban. Egyetlen szakosztályunk kevesebb, mint 30 igazolt sportolóval rendelkezett. A szegedi közlekedési vállalat karbantartó üzemvezetőjeként volt egy csapatom, a játékosainkkal erősítettük meg a keretet és az utánpótlás nevelést is újjáélesztettük. Rendbe hoztuk a pályát és a főépületet is – mesélt az akkori áldatlan állapotokról az elnök. Még a füvet is maga nyírta, a mezeket pedig a neje mosta. Elnökként 11 évig volt az utánpótlás edzője. Volt olyan év, amikor három csapatot irányított egyszerre és mindhárommal érmesek lettek a bajnokságban. Manapság már „profi" körülmények között zajlik a szakmai munka: három trénert is foglalkoztatnak – társadalmi munkában.

A csapat néhány évig a megyei első osztályban is szerepelt, és 25 támogatót tudhatott maga mellett. Manapság már egyet sem. Ami viszont nem változott: sem akkoriban, sem manapság nem mennek ki félszáznál többen az aranylábúak mérkőzéseire. Évek óta nem szednek már jegyet, mert többe kerülne az adózás, mint amennyit a bevétel hozna. Miért éri meg ennyi energiát belefektetni a csapatba?

Az UTC egykor és ma - KÉPGALÉRIA

– Ez olyan, mint a szerelem, nincs rá ésszerű magyarázat. Az biztos, hogy ragályos, mert az édesapámra, a feleségemre, a lányomra, a vejemre, de még a kis unokámra is átragadt a „kórság". A hétéves Réka a csapat legnagyobb szurkolója, mindig itt sertepertél, még az öltözőbe is bejáratos. Ő a legszigorúbb kritikus, nem maradhat el a szemrehányás, ha gyengén játszik a csapat, vagy ha meccs után felfordulást hagynak maguk után a fiúk. Nem dugjuk struccként homokba a fejünket, tudjuk, hogy szegényesek a körülményeink, de arra is emlékszünk honnan jutottunk el idáig és milyen nehézségek tornyosulnak előttünk – magyarázza az elnök.

A jelen

Az UTC manapság stabil középcsapat a megyei második osztályban. Több mint 100 igazolt labdarúgót, valamint 4 szakosztályban (labdarúgás, tömegsport, íjászat, turul) közel 300 tagot számlálnak. Az íjászok az ország legnagyobb létszámú hasonló szakosztálya, versenyzőik számos bajnoki címmel és országos csúccsal büszkélkedhetnek. A régi, szegedi eredetű játékot, a turult – egy esztergált, nyeles faütővel kell egy puha labdát a háló felett átütni – a Kertész utcában élesztették újjá.

– A havi rezsink 200 ezer, és akkor a csapatra még egy fillért sem költöttünk. Nézze csak meg a klubhelyiséget, ott is fával fűtünk, hogy spóroljunk egy kicsit – vezet körbe bennünket a klubházban az elnök, aki tavaly a Csongrád megye sportjáért járó emlékérmet is átvehette.

Nem alszik ki a láng

Az egyik sarokban valóban ott ropog a tűz, a lángot az elnök édesapja, a 84 éves id. Gidai Sándor őrzi. Egy asztal mellett rejtvényt fejt, de fél szeme a lángon, ki ne hűljön a kályha. – Van itt munka mindig. Elgereblyézgetem a pályáról a leveleket, fát és gallyakat gyűjtök, hogy legyen mivel fűteni. A meccsekre is kijárok, ez a szórakozásom. Mit csináljak otthon egyedül a panelban, inkább kijövök ide hasznossá tenni magam – mondja.

A csapat trénere és egyben ügyvezető elnöke, Pálfy Zoltán is a családhoz tartozik, Gidai Sándor veje. Szinte a második otthona az UTC-pálya: '88-ban, tízévesen kezdte a serdülőknél. Végigjárta a korosztályos csapatokat, a felnőttek között 16 évesen mutatkozott be először a kapus. Néhány éve gerincsérv miatt kellett abbahagynia a játékot. – Az orvosok azt tanácsolták, ha húsz év múlva is szeretnék járni, akkor fejezzem be a focit. Mit tehettem volna, ráhagytam. De sebaj, edzőként akár még két évtizednél is többet lehúzhatok a kispadon.

Olvasóink írták

  • 2. lacipapa68 2009. február 16. 18:35
    „Számomra nosztalgiát ébresztett ez a cikk,hiszen fiatalként ott fociztam 1989-ig.Tízévesen a SZEOL-ba jelentkeztem focizni,a Sportcsarnokkal szemközt levő SZAK-pályán volt a felvételi.Akkor még megvolt a fából készült lelátó is.Lett egy kiváló edzőm,Nemes Pista bácsi /valamikor magyar B válogattot volt,a "nagy" Szovjetunióval Pekingben pl. 0:0-át játszottak/.Igazából ő még rátett egy lapáttal fociimádatomra.14 évesen igazoltam át a mai UTC elődjéhez,a KSZV SE-hez.Ott Pajkó Péter bácsi volt a serdülők edzője,szívét-lelkét beleadta abba,hogy minket igazá focistává neveljen.Nála úgy működött a rendszer,hogy az volt a csapatkapitány,aki az előző meccsen a legjobban játszott.Imádtunk játszani.Aztán ifiként szintén kiváló edzőim voltak:Nemes József,Kun István.Attól függetlenül,hogy kiscsapat voltunk,néha elkaptuk a Szegedet /SZEOL/ vagy pl. a Makót a saját pályáján.Emlékszem,a Sándorfalva elleni meccsek mindig presztízsmeccsek voltak.Nagyon sok szép emlékem fűződik az UTC-hez.Kívánom,hogy ne szűnjön meg ez az egyesület,és hogy előrébb tudjanak lépni,minél jobb helyen végezzenek a tabellán!”
  • 1. 9-es 2009. február 16. 17:08
    „Sok szép évet kívánok még Neked,ill. Nektek a pálya mellett,remélem állunk még egymás mellett NB I-es meccsen is Szegeden,Tudod Sanyi a remény hal meg utoljára......
    Sportbaráti Tisztelettel:Szilágyi Imre”
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Katapultálták a mentorprogramot

A felsőoktatási jelentkezési határidő hajrájában kénytelen megszüntetni tevékenységét a hátrányos… Tovább olvasom