Délmagyar logó

2017. 02. 28. kedd - Elemér 5°C | 18°C Még több cikk.

Nem tilos, de nem is ajánlott az otthon szülés

Szeged - Csak kórházban lehet a szülés biztonságát garantálni – nyilatkozik a nőgyógyászszakma. Szabadon választhasson az asszony, hogy lakásában vagy kórházban hozza világra gyermekét – véli a családok egy része. A védőnők tudomására jutott otthon szülések közül minden harmadik tervezett.
- Én klasszikusan, „paraszti módon" képzeltem el gyerekünk világrajövetelét: ülök a gangon, pipázgatok, leginkább az asszonyért aggódok, hogy ne essék baja, s mikor fölsír a gyerkőc, bemegyek a szobába, ahol csupa nő tartózkodik csak, megcsókolom mindkettőjüket, és elmegyek ünnepelni, áldást inni a gyerek egészségére – jellemezi saját apai álláspontját Varga Iván. – Nos, nem így történt, leányom anyja addig rágta a fülem, hogy végül elkezdtünk felkészítőre járni... Azóta is megüti a fülem, ha terhes nőről hallok! „Talán áldott állapotban lévő?" – szoktam helyesbíteni. A lényeg: az otthon szülés mindenképp komoly szemléletváltást igényel vagy eredményez.

Az otthon szülések száma nem csökken – derül ki az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) védőnői szakfelügyelete által készített fölmérésből. Míg 2004-ben hazánkban 384, a Dél-Alföld három megyéjében 17 otthon szülés jutott a védőnők tudomására, addig tavaly 405, illetve 17. Ezek több mint harmada (tavaly országosan 35, a régióban 47 százalék) előre tervezetten egészségügyi intézményektől távol zajlott. A jogalkalmazónak magánvéleménye nem lehet: az egészségügyi törvény és a nőgyógyászati szakmai kollégium állásfoglalása az irányadó, a részletekről szóló miniszteri rendelet még nem készült el. Kovács Ferenc János, a regionális ÁNTSZ megbízott kistérségi tiszti főorvosa szerint az egészségügyi intézményekben alapszabály: mindig a legkisebb kockázatot kell választani.

Molnár Zoltán felesége, Ágnes kübekházi otthonukban a mentőorvos segítségével szülte meg kisfiukat, Olivért. Fotó: Schmidt Andrea
Molnár Zoltán felesége, Ágnes kübekházi otthonukban a mentőorvos segítségével
szülte meg kisfiukat, Olivért. Fotó: Schmidt Andrea

– Nincs olyan módszer, amellyel ki lehetne mutatni, lesz-e rendellenesség a szüléskor – jelenti ki Daru József. A Szegedi Tudományegyetem klinikai központjához tartozó nőgyógyászati szülőszobát vezető adjunktus példaként említi: hirtelen megváltozhat a baba szívhangja; nem állítható meg a vajúdásban elfáradt anya vérzése. A komplikációk elhárításakor az időnek életmentő a szerepe. A szakma számon tartja: míg a kórházi szülés elterjedése előtti időszakban százalékokban mérték a szüléskor és az azt követő szövődményben elhunyt kismamák és a csecsemők arányát, addig ma ezek a számok ezrelékek.

Legyen szabad a választás! Minden nő dönthessen: intézményi vagy otthoni környezetben vajúdva szül – hangsúlyozza a magát megnevezni nem óhajtó, háromgyermekes édesanya. A szegedi asszony kétszer otthon – dúla segítségével –, egyszer pedig kórházi ágyon hozta világra gyermekét. Szerinte egyik módszer sem egyedül üdvözítő.

DM/DV GRAFIKA
DM/DV GRAFIKA

Geréb Ágnes kanosszája

Pályáját Szegeden kezdte Geréb Ágnes, sokáig az egyetlen nő nőgyógyászként. Érdemeket szerzett az alternatív szülési módszerek – például vajúdáskor az apa „nyugtató" jelenléte – népszerűsítésében. Utóbb azonban neve elhíresült: két hónapja kezdődött büntetőpere. A tervezett otthon szüléseknél bábaként tevékenykedő Geréb Ágnes ellen az a vád, hogy az általa „kísért" szülések során egy csecsemő maradandó károsodást szenvedett, egy meghalt, egy nő pedig „kivérzett állapotba" került.

Baba-mama szobák

A szülés körüli vitában a megoldást a kórházak baba-mama baráttá alakítása jelenti – Daru József szerint. A szegedi nőgyógyászati klinikán – a vízben szülés módszerét leszámítva – minden vajúdást segítő eszköz rendelkezésre áll, az apa is jelen lehet. Ott akár napi 15–18 szülés is levezethető, a 33 gyermekágyi részleg pedig igény szerint bővíthető.

Olvasóink írták

48 hozzászólás
  • 48. bambinaXX 2010. február 07. 20:24
    „47! persze! nem is kell nagyon erőlködnöm érte.. :D
    viszont ha elolvastad volna az előttem írót, láthatnád, h arra reagáltam.
    Viszont nem annyira marhaság: (élet,beteg)biztosítóválasztásnál nem1kockázati tényezőről kell nyilatkozni-és még orvosi vizsgálat is szükséges.”
  • 47. flexsnake 2010. február 07. 15:53
    „46 :)”
  • 46. flexsnake 2010. február 07. 15:51
    „42. az előd :D
    Ő nyomta a musicot a purdék alá mikor jöttek ki a fényre :D
    45. minden magyartól megvonni a tbjét mert a táplálkozásuk nem felel meg az európában elfogadottnak, zsíros és egyoldalú táplálkozás, rengeteg adalékanyag fogyasztása, kávéfüggőség.
    Egyéb marhaságot is tudsz még írni?”
  • 45. Füvesember 2010. február 07. 10:52
    „Fő a természetesség! Megint egy agyonmisztifikált, lerágott téma. Az otthonszülés mellett kardoskodóknak:
    1. 100 éve még mindenki így született. Igaz! De amputációt is lehetett az árokparton, császármetszést meg a pajtában csinálni. Ja, hogy "picit" többen haltak bele...?! Sebaj, de természetközeli volt!
    2. Olyan országokban igazi alternatíva ez, ahol NEM HERÉLTÉK MÉG KI A MENTŐSZOLGÁLATOT, MINT M.O.-n.
    Mert ott tényleg percek alatt jut a vajúdó az intézetbe. nÁLUNK MEG 100 fT-OT KAP EGY KM-RE A betegszállító maszek. (A szegedi Klinikakertben láttam egy eddig homokbányászattal foglalkozó "betegszállító-??-" cég furgonját!)
    Itt tartunk, jó tudni!
    3. Valami idióta egyszer azt találta mondani, h. "jót tesz anyuka meg a 3 éves gyerek lelkének, ha látja a kistesót kibújni..." Ehhez képest a minap egy órára büntette a TV2-t az ORTT (ők is megérnének egy topikot!), mert valami bárgyú filmre rossz korhatár-karikát raktak. Én elmúltam 40, de asszem kikészülnék, 3 évesen meg egyszer összeestem, mikor a Deltában levágták egy ember lábújját.
    4. Geréb doktornő meg egyrészt szerencsés, h. még nem csukták le, másrészt meg sz.tem arra hajt, mert ha így folytatja, lehet, hogy sikerrel fog járni.
    5. A XXI.sz.-ban M.o.-n a szülés a kórházba való, ugyanúgy, mint a vakbélműtét meg a többi!
    Nekem ez a véleményem!”
  • 44. bambinaXX 2010. február 07. 08:56
    „44! érdekes dolog jutott eszembe: dohányostól, italozótól, drogostól, (extrém)sportolótól megvonni a TBjét, hiszen erősen tesz azért, hogy beteg/balesetes legyen...

    Egyébként kézhezkaptuk a klinikáról távozóban a számlát: az én (normál, fejvégi, epidurál- és komplikációmentes) szülésem 84.000 Ft-ba, a lányom (normál) születése: 55.000 Ft-ba került a TB-nek.
    (nem kellett kifizetni, hisz van tb-m, csak megkaptuk, h tudjuk) Ahhoz képest, h velünk semmi gond nem volt,
    került ennyibe!
    Az éjszakás nővérkék határozott kérésemre megtették, h mikor sírt a babám felkeltettek és mehettem szoptatni. Nem akartam, h tápot öntsenek belé. Nem voltam az egyetlen éjjeli kelős anyuka, de nem voltunk sokan... A nővérkék kedvességét ezúton is köszönöm!!”
  • 43. jolmik 2010. február 07. 00:27
    „1.Köszönöm Djane-nek ezta komoly, összeszedett írást, jó volt olvasni. Pozitívan erősített meg.
    2.Egy magyar havi lapban rendszeresen bemutatnak külföldi viszonyokat, az adott ország születési statisztikáját, terhesgondozási adatait, szokásait, financiális kérdéseket stb, kitérnek az otthonszülés százalékos gyakoriságára is. A gyakoriság országonként változó, ha jól emlékszem 1-10% között mozog, az is meg van jegyezve, hogy választható-e. Tehát van, létezik otthonszülés jogilag is rendezett körülmények között is, nem csak néhány magyar nő találta ki....(ez persze inkább vicc lehetne, hiszen gondoljunk bele, hogyan születtünk 100 évvel ezelőtt)
    3.valaki azt gondolta a hozzászólók közül, hogy úgy "büntessék´ az elakadt otthonszülés során az állami egészségügyhöz fordulót, hogy fizesse ki a mentő, az orvos, a műtét díját....
    nem tudok pontos, jelenlegi adatokat, de biztosan, hogy nagyon drága dolog a kórházi bentfekvés, és nem olcsóbb a szülőszoba használata, a steril műszerek, a műtő használat, a személyzet stb....Egy otthonszülés, minimum100-150E forintot spórol. Arról nem beszélve, hogy hogyan jut valakinek azeszébe egy TB-t fizető állappolgártól ezt a jogot megvonni! Csak mert egy másik úton jár. Ha így gondolkozunk egészségügyre szorulók jó részét lehetne így büntetni pl.: dohányzó érszűkületes
    Nagyon szükség van egy átgondolt, és a gyakorlatban is alkalmazható jogi rendezésre, mert vannak felelősségteljes nők, akik sok szempontot figyelembe véve azt a döntést hozzák, hogy a zavartalan terhességük végén az otthonukban szeretnék világrahozni a gyermeküket.”
  • 42. Héhé 2010. február 06. 20:13
    „Ki az a Császár?”
  • 41. Szusi 2010. február 06. 20:08
    „Ez igaz! Engem kétszer császároztak és egyszer sem lehetett ott a férjem. A folyosón várakozott és ott mutatták meg a piciket neki.”
  • 40. bambinaXX 2010. február 06. 19:12
    „Császárnál itt Szegeden nem lehet velük apuka.”
  • 39. AN 2010. február 06. 17:53
    „#32, 33
    Nem értek veletek egyet. Az unokám császárral született, de az anyuka közben ehetett, ihatott (ami nem azt jelenti, hogy zabált és ivott, mint a kefekötő, de nem éhezett és nem fette meg a fene a szomjúságtól), mert amikor látták, hogy el foghúzódni a szülés, felajánlották az epidurális érzéstelenítést, és amikor a kellett a császármetszés, azt 10 (!) perc alatt megvolt. A gyereket az apuka pólójába csavarták, úgy adták oda neki és ő is öltöztette fel, vele volt egész idő alatt, míg a kismama a kötelező megfigyelés alatt volt (egy óra).
    Együtt voltak végig, ami nem volt hosszú idő, mert a 3. napon hazamehettek, és csak a varratszdésre kellett visszamenni. A fiam szerint (ő az apuka) minden nagyon emberi és bensőséges.”
  • 38. flexsnake 2010. február 06. 17:47
    „több komolyságot kérnék :D”
  • 37. DJane 2010. február 06. 16:31
    „Az otthonszülés körül kialakult hisztérikus és szélsőséges hangulat mögött nagyon sokféle, e vitában nem említett megközelítési lehetőség és figyelembe veendő szempont húzódik meg. Érthető, ha el nem is fogadható, hogy az otthonszülés mellett állást foglalók igyekeznek a kérdést leszűkíteni azokra a területekre, amelyek az általuk képviselt szelíd, kísért születés mellett szólnak, és óvakodnak véleményt mondani a jelenlegi orvosi, kórházi gyakorlatról. Így eltűnnek azok a nehezebben kommunikálható, vagy a nem érintettek és az e kérdésekről másképp gondolkodók számára nem érthető, vagy elfogadhatatlan szempontok, amelyek túlságosan ,,lelkizősnek", ,,lilának" tűnhetnek. Nyilván nem akarnak a szükségesnél nagyobb támadási felületet adni, nem kívánnak hitvitákba bocsátkozni. Az is érthető, hogy a kórházi orvosok védik, amit tanultak, amiben hisznek, ami az érdekük, és aminek megváltoztatása sokféle veszélyt jelent számukra.
    A feladat nem az, hogy ,,hazavigyük" vagy lakássá alakítsuk a kórházat, hanem hogy az történjék, ami a gyereknek, a szülő nőnek és közvetve mindannyiunknak jó.
    A várandósság, szülés és a szülés utáni néhány nap a szülővé válás, anya és gyerek megfelelő kötődése szempontjából meghatározó, és nehézségei később többnyire alig, vagy csak rendkívüli erőfeszítésekkel jóvátehető problémákat okozhatnak. Erről Magyarországon még mindig kevés szó esik. A WHO, az egészségügyi világszervezet részletes ajánlásokat készített arról, milyen szakmai segítséget kell adni ennek az időszaknak a boldog és tudatos megéléséhez. Nálunk ennek a kultúrája nagyon alacsony szintű, mint általában mindené, ahol nem a ráció, a tárgyi felszerelés, az anyagi háttér, hanem az érzelmek és a látszólag nehezen megfogható tényezők dominálnak. Az alapvető szemléleti konfliktus itt ragadható meg, ezt csak színezik az egyéb érdekellentétek.
    A szülés Magyarországon többnyire még mindig olyan beavatkozás, amelyet a nő és a gyerek elszenved az egészségügyi személyzet professzionális segítségével, és amelyet rengeteg misztikus hit és félelem övez. Fejlődésnek azt tekintik a ,,modern" orvoslás képviselői, ha a várandós nő minden vizsgálatot és életmódra vonatkozó tanácsot komolyan vesz, ami kiszűri a lehetséges problémákat, ők pedig fájdalomcsillapítással, császármetszéssel segítik a mind biztonságosabb és legkevésbé traumatikus szülést, amiben a nő többnyire passzív, és csupán utasításokra reagál. A műtőben minden a szakszerűséget és a higiénét szolgálja, termelésszerűen, protokoll alapján zajlanak olyan vizsgálatok és adminisztrációs tevékenységek, amelyek ezt a felemelő és megismételhetetlen rövid időszakot tökéletesen elidegenítik, elűzik a pátoszt, a megindultságot.
    Állítólag az anya pihenését és a gyerek biztonságát szolgálják az első öt napban azzal, hogy a legtöbb helyen elkülönítik az újszülöttet, vagy az együttlétet a nappalokra korlátozzák, és ha a szoptatás nem megy jól vagy elég gyorsan, akkor pótlást, folyadékot adnak az újszülöttnek, miközben nem adnak módot rá, hogy szülő és gyerek tanulja, megértse egymást. Ez a folyamat arra tanít - és ebben a tekintetben remekül tükrözi az egészségügy és életünk szinte minden területét -, hogy ne tanuljunk meg felelősséget vállalni a saját életünkért, a velünk történtekért, ne legyünk értő, aktív résztvevők, hagyatkozzunk szakértőkre, akik persze majd magunkra hagynak, és szemrehányást tesznek, szankcionálnak, ha nem vagyunk képesek bizonytalan tartalmú elvárásoknak megfelelni.
    A szülővé válás csak látszólag ösztönös és biológiai tevékenység. Azokat a késztetéseket, tudásokat, amelyeket atavisztikus módon hordozunk, többségükben rég felülírták a kialakult társadalmi és szakmai szabályok, berögzöttségek arról, hogy mi a jó és a helyes. Ráadásul ezek elég rapszodikusan és gyakran változnak is. Ha komolyan vesszük, hogy az anyai viselkedés, gondoskodás a legmeghatározóbb eleme életünknek, és a kora gyermekkori érzelmi elfogadás, szeretet alapozza meg későbbi sikereinket és kudarcainkat - erre komoly neurobiológiai bizonyítékok vannak -, akkor a legfontosabb teendőnk kompetenssé és tudatossá tenni a nőket, hogy ezt a szerepüket a lehető legjobban betölthessék.
    A gyermekkori érzelmi sérülések, traumák, életvezetési nehézségek az anyává válás rendkívül érzékeny időszakában viszonylag könnyen oldhatók, megfelelő szakmai segítséggel. Ennek hiányában válik patológiás terhessé, problémás vajúdóvá, aki nincs készen arra, hogy szülő legyen, és egy életre szóló elköteleződést vállaljon. Ha ezt a kiindulópontot az orvosok és az egészségügyi szakszemélyzet elfogadná, akkor a vita alapvetően más irányt vehetne. Akkor a szülés nem silányulna technikai problémává, és a felkészülés nem szűkülne le a sok szomatikus vizsgálatra, figyelmeztetésre. Röviden annak a szemléletnek kellene érvényesülnie mindenki esetében, ami az otthonszülők fölkészítésében megvalósul, s aminek eredményeképpen jelentősen csökkenhet a szülési komplikációk, császármetszések, szülés utáni depressziók, szoptatási nehézségek és későbbi gondozási, nevelési problémák gyakorisága. Ez a történet tehát arról szól, hogy mit kell tennünk haladéktalanul annak érdekében, hogy a világ legtermészetesebb biológiai, lélektani folyamatát visszaadjuk azoknak, akiket illet, és kellő alázattal kísérjék ezt a folyamatot azok, akik szakemberként, segítőként rendelkezésre állnak.
    Az orvos jelenléte sima lefolyású szülésnél - kórházi körülmények között is - indokolatlan, nálunk is csak a kitolás időszakában van jelen rövid időre az orvos. Külföldön azt mondják, hogy a szülő nő nagyon megijed, ha a szülőszobán orvost lát, mert az nagyon nagy bajt jelez. Az úgynevezett apás szülések vagy még inkább az együttszülés alapvető funkciója éppen az, hogy az apajelölt vagy más családtag, barát legyen lelki társ és segítő a sokszor komoly fájdalmakkal és szorongásokkal teli időszakban, és csökkentse a magányérzetet. A legnagyobb szükség az értő figyelemre, a szülő nő szükségleteire való reagálásban rejlik. Ezért tűnik olyan érthetetlennek és ezoterikusnak sokak számára, hogy az alternatív szülést választók más szülési pozícióról, eltérő vajúdási szokásokról, háborítatlanságról beszélnek. Arról sem sok szó esik, hogy a jelenlegi leggyakoribb szülési pozíció, a szülőágyban fekvés ellentmond a gravitáció szabályainak, nehezíti a gyerek útját, fájdalmasabb, viszont kényelmes az orvosnak, és kellő távolságot tart a szülő nőtől.
    A szülés utáni együttlét az újszülöttel nem fakszni és divat, hanem élettani és érzelmi szükséglete a babának és a mamának. A szülészeten töltött napok többnyire feleslegesek és értelmetlenek, mégsem beszélünk róla, hogyan lehetne a nemzetközi gyakorlatban természetes ambuláns szülést, egynapos szülészetet meghonosítani, általánossá tenni. Ez nemcsak a szülők és a gyerek érdeke lenne - a mielőbbi háborítatlan együttlétért -, hanem jelentős megtakarítást is jelentene a kórházaknak, mindannyiunknak. Fő kritérium, hogy a védőnői, gyermekorvosi, háziorvosi ellátás elérhető közelségben legyen, ez a feltétel pedig ma még biztosított, csak meg kellene állítani ezen ellátások színvonalának gyors romlását.
    Logikusnak tűnik, hogy a vajúdás, a szülés alatti fájdalomcsillapítás vívmány, hiszen enyhíti a kétségkívül erős fájdalmakat. Csakhogy éppen ez a konstruktív fájás segíti a baba útját a szülőcsatornában, az anyát pedig az észlelésben, abban, hogy éppen mi a teendője. Árt tehát, aki hálássá és passzívvá teszi a szülő nőt azzal, hogy érzéketlenné teszi őt ebben a folyamatban. A gátmetszés helyetti felkészítés, torna, és a szülés közbeni gátvédelem több odafigyelést, kliensi aktivitást igényel, és kevesebb orvosi tevékenységet, valamint kevesebb rémes utóhatást jelent. A szoptatás jelentősége, a hozzátáplálás veszélye még mindig nem elég világos, és ez is szorosan összefügg a felkészítés, a segítségnyújtás hiányával, és mindazok érdekeltségével, akik az egyértelmű tiltás és szabályozás ellenére reklámozzák és terjesztik a tápszereket.
    Az nem érv, hogy ma a nők többsége bízik orvosában, az egészségügyi intézményekben, és nem kívánja másképp megélni életének ezt a meghatározó szakaszát. Egyrészt ez merész kijelentés, amit kutatás nem igazol, másrészt információ és lehetőségek hiányában nehéz más utat választani, mint ami magától értetődőnek és könnyebbnek tűnik. Másrészt képtelen helyzet, amit a szülészek elértek, hogy tudniillik kizárólag őket lehet szabadon választani, azon az alapon, hogy a szülés bizalmi kérdés. Mintha nem lenne minden más orvosi beavatkozás is az.
    Az otthonszülésről folytatott vita tehát azért olyan heves és ellentmondásos, mert nem az otthonszülésről, hanem arról szól, hogyan lehet ezt a meghatározó időszakot más felfogással megközelíteni. Ha lehetne, akkor talán több gyerek is születne, jóval kevesebb terhességi, szülési komplikáció, szövődmény lenne, csökkenne a teherbeesési nehézségek, veszélyeztetett terhességek, elvesztett babák és frusztrált, bizonytalan, kiszolgáltatott nők száma, és általában is másképpen gondolkodnánk az egészségről és a betegségről. Az egészségügyi szakszemélyzet megtanulná a más okból krízisben lévő anyák segítését is, kevesebben hagynák hátra újszülöttjüket, több felvilágosítást és segítséget kapnának a fogyatékkal született gyerekek szülei, segítenének elgyászolni az elvesztett babákat, és a koraszülött-ellátás esetén is legalább annyi figyelmet szentelnének az anya és a gyerekek lelki szükségleteinek, mint a fizikaiaknak.
    Az egészségügyi reformnak ilyesféle kérdésekről kellene elsősorban szólnia. Hiszen a hatékonyságot az jelzi, hogy a kliensek - például a szülő nők, akik többnyire nem betegek, hanem szolgáltatást vesznek igénybe - mennyire elégedettek. Meg kell változtatni azt a tűrhetetlen helyzetet, hogy a kliensek csak elszenvedik a beavatkozásokat. A reformnak ahhoz a fölismeréshez kell elvezetnie, hogy senki nem tud minket meggyógyítani a saját tudatos közreműködésünk nélkül, hogy nekünk kell felelősen gazdálkodnunk az egészségünkkel. Az egészségügyi reform akkor lesz eredményes, ha az emberek majd tudni akarják, mi történik velük, miért és hogyan előzhetik meg a bajt. Ha megfelelő mennyiségű és minőségű információ birtokában közös döntést hozhatnak az orvossal arról, mi a legjobb nekik; és ha elterjed az a tudás, hogy szomatikus bajaink túlnyomó többsége lelki eredetű, s ez az eredet sokszor egészen a születés, a szülés időszakáig vezethető vissza.
    Egy ilyen reformnak zászlóshajója lehetne a szülészet, mert az jelzi a legmarkánsabban a bajokat és a lehetséges megoldásokat.
    Herczog Mária
    szociológus”
  • 36. Héhé 2010. február 06. 14:06
    „Nem szültem még gyereket és az elkövetkezendő időkben nem is tervezek.De nincs az az Isten aki rávenne arra,hogy otthon szüljek!Azon felül,hogy a kórházba ott a segítség ha kell, de az életem hátralévő részében azt a szőnyeget/ágyat/stb nézegessem ahol anno annyit szenvedtem!?Kicsit morbid nekem.”
  • 35. Szusi 2010. február 06. 14:01
    „Mondjuk a klinikán az volt a legfontosabb, hogy prof. vizitkor a törölközők be legyenek dugva a takaró alá és még a betegek is élére legyenek állítva. Az , hogy a vécé milyen undorító állapotban van senkit nem zavart. De még ezzel együtt is inkább a klinika. Nem mertem játszani a gyerekem életével.”
  • 34. bambinaXX 2010. február 06. 12:19
    „27! Egyetértek 1 kitétellel: volt olyan orvos - Dr. Nyirati Ildikó, de őt kiútálták, részben mert NŐ (tehát tudta milyen szülni és a gátvédelem híve volt, nem a gátmetszésé), részben mert egyre több betege lett, mivel nem kért pénzt, mint az összes többi. Az egyetlen NEM PÉNZÉHES, EMBERSÉGES szülészorvos volt Szegeden. Nem hiszitek el, de számonkérték rajta, nővérkékkel ellenőriztette a Pál Attila Prof., hogy vágott-e vagy nem, mert ő a gátmetszés híve-persze a prof férfi, tehát szülni sosem tudna, ezért roppant fura számomra, hogy ilyenek osztják az észt..
    Én a szülésem utáni reggelen már törökülésben ettem a reggelim az ágyon..
    (amikor én szültem volt dinitrogén-monoxid, nem fizettünk érte külön)”
  • 33. bambinaXX 2010. február 06. 12:11
    „Szegeden nincs beöntés, csak kúp. enni, inni vajúdás alatt tényleg nem lehet (én citromot szopogattam), de ez a szülő nő érdeke, ha közben császárra kerül a sor. Én jó ötletnek tartom a szülésfelszkészítő tanfolyamot, kispapástul. Nagyon jó, hogy ott volt a párom a szülésnél (mondtam neki előre, h zavarja ki, ha orvostanhallgató betéved:ehhez engedély kell amúgy), ő vágta el a köldökzsinórt-neki is fantasztikus élményt jelentett. Utána a megfigyelőben együtt voltunk, csöndben, nyugodtan.
    Komplikációmentes szülés otthon is lehetséges-de ki tudja biztosan előre??”
  • 32. bethelguse78 2010. február 06. 10:31
    „Nem azt mondom, hogy minden úgy jó, ahogy most van. Sőt! Egyáltalán nincs rendeben az egészségügy Magyarországon (semmilyen szempontból sem). Éppen ezért ne hasonlítsuk már össze más országokkal. Most nem Franciaországban vagyunk, nem Kanadában és nem is Kirgizisztánban. A cikk nem erről szól, ha valaki észrevette volna: Magyarország, 2010!”
  • 31. Szusi 2010. február 06. 10:00
    „27. pltsgirl 2010.02.05. 14:27
    Nekem egy barátnőm él Angliában. Két gyereke van. Azt mondta, hogy nem ajánlja, hogy ott legyek terhes. A 12. hét előtt nem csinálnak ultrahangot. Majdnem meghalt mert méhen kívüli terhessége volt. Ha hamarabb néztek volna uh-t és nem akkor amikor majdnem meghal... A dokikat én sem szeretem de szerintem a vizsgálatok jól meg vannak szervezve. Bár még így is lehet baj.”
  • 30. Szerenke70 2010. február 05. 23:02
    „Az otthonszulestol en is tartanek egy kicsit. Szerintem igaz a cikkben megfogalmazott gondolat, hogy a megoldas a korhazak baba-mama baratta alakitasa jelenti. Csakhogy a szegedi klinikat illetoen, a "minden vajúdást segítő eszköz rendelkezésre áll, az apa is jelen lehet" csak reszben igaz, es foleg igen keves ! Pedig sokminden nem penzen mulik... En egyik gyerekemet Parizsban szultem, a masikat Szegeden. A kulonbseg kolosszalis, es nem penz miatt! (Egyebkent Parizsban egy fillerembe se kerult az egesz, mig itt...) Az egesz hozzaallas mas. Ott nem betegkent kezelik az ember lanyat, az apa szerepe sem a "jelenlet"-re korlatozodik. A gyerek a mienk, nem a korhaze, egy pillanatra sem veszitettuk el szem elol, lattunk mindent, mit csinalnak vele/rajta. Orvos csak akkor jon, ha gond van, amugy kepzett es emberi szulesznok vezetik le a szulest, a varrast beleertve. Se beontes, se borotvalas, gatmetszes csak ha nagyon kell (a szules utan 2 oraval ultem). A gyerek utana is vegig velem volt, a szoptatasban segitettek, nem terrorizalt senki tapszerekkel-teakkal-cukros vizekkel es megengedheto sargasag-ertekkel se dugtak a gyereket rogton lampa ala harminc uvolto csecsemo tarsasagaban, az anyjatol tavol. Mi furdethettuk a gyereket, az apakat is nagy lelkesedessel vontak be minden ilyesmibe. Itt Szegeden... mindennek az ellentete (kiveve a szulesznot, aki szuper volt). Ja, es itthon a nagyobbik 3 eves lanyom se johetett be meglatogatni minket, ez az 5 nap tavollet volt talan a legszornyubb, honapokig tartott mire megemesztette. Na tessek, harmonikus megerkezes a csaladi korbe! Erdekes, Parizsban a kozvetlen csalad bemehet latogatni, megsincs belole se jarvany se egyeb gond. Ja, es meg az orvosokrol : ott kint nincsenek ugy elszallva maguktol mint itthon, de az emberek se ugy neznek rajuk, mint valami felistenre. Ok ezt a szakmat valasztottak, kesz, csinaljak a dolgukat, mint egy tanar, egy pek vagy egy buszsofor.”
  • 29. AN 2010. február 05. 21:04
    „bethelguse78
    Az 1. pont alatti véleményeddel egyetértek, a többivel nem.
    Főleg azzal nem, ami az egészségügyre vonatkozik. Az, hogy mit tanítanak ma az eü. dolgozóknak, az egy dolog, az hogy mi lenne a célszerű vagy inkább korszerű, az meg egy más kérdés. Távol áll tőlem, hogy megkérdőjelezzem a magyar értékeket, de szerintem az egészségügy nem tartozik ezek közé.
    Magyaruol: úgy car, ahogy van.”
48 hozzászólás
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Delmagyar.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Az elbocsátott dolgozók szerint a Posta megfélemlít

Szeged - A Magyar Posta megfélemlíti a dolgozókat, és lefejezi a szakszervezetet – mondta… Tovább olvasom